Életjelek a baloldalon

Hosszú évek után valamiféle életjelet mutat a baloldal Európában. Ha a britek tényleg részt vesznek az európai parlamenti választáson, s erre minden esély megvan, a szociáldemokraták előtt felcsillant a remény, hogy – ha átmenetileg is – a következő EP-ben is meghatározó szerepet játszhatnak.

Németországban megállt a szociáldemokraták zuhanása, s a felmérések többsége szerint a baloldal a Zöldekkel és a Balpárttal kiegészülve 44-45 százalékot kapna. Svédországban a tavaly szeptemberi parlamenti választást megnyerték a szociáldemokraták. Bár kevesebb mandátumot szereztek, mint négy évvel korábban, végül Stefan Löfven alakíthatott kormányt. Az olasz Demokrata Pártra (PD) a pártelnökválasztás volt jótékony hatással: ők ugyan még mintegy 10 százalékkal elmaradnak a jobboldali radikális Liga mögött, de Matteo Salvini tömörülése már „látótávolságba került”, és a PD a felmérések többsége szerint már megelőzte a populista kormány másik tagját, az Öt Csillag Mozgalmat.

A finnországi választást húsz év után nyerték meg a szociáldemokraták. A finn választók egyértelmű üzenetet küldtek: vissza akarnak térni a szociális államhoz. Spanyolország lesz a következő állomás, ahol jelenleg szocialista kisebbségi kormány van hatalmon. Ott jövő vasárnap járulhatnak az urnákhoz a polgárok. A győztesnek remélt szocialista PSOE legutóbb 2008-ban nyert választást. Az Egyesült Királyságban is rég állt ekkora fölénnyel a Labour a toryk előtt, a Hanbury Strategy szerint kilenc, az Opinium szerint hét százalék a különbség. A belpolitikát a feje tetejére állító Brexit azonban rendkívül kiegyensúlyozatlan belpolitikai viszonyokat alakított ki, s ha Jeremy Corbyn munkáspárti vezető nem vall színt arról, óhajt-e második referendumot a britek kilépéséről, ez az előny könnyen elolvadhat. Portugáliában októberben rendezik a parlamenti választást - s a szocialisták fölénye itt is tetemes, mintegy tíz százalékos a konzervatív Szociáldemokrata Párt előtt -, és szociáldemokrata győzelem várható a júniusi dán parlamenti választáson is.

Az európai trend évek óta nem kedvezett a baloldalnak, most azonban valami megfordulni látszik. Ugyanakkor teljesen átalakultak a politikai viszonyok az eltelt néhány év alatt. A tradicionális bal- és jobboldal mellett ugyanis harmadik erőként megjelentek az európai populisták, és a baloldal az esetek többségében nem elég erős ahhoz, hogy kormányt tudjon alakítani. Így az új helyzethez a a szociáldemokratáknak is alkalmazkodniuk kell.

A minta Svédország lehet, ahol a párt a Zöldekkel alakított kisebbségi kormányt, de a balpárt mellett a hagyományosan a jobboldallal szavazó liberálisokkal és a centrumpárttal is megállapodást kötött arról, nem buktatják meg a kabinetet. Európa országainak többségében annak az időnek vége, hogy egy párt 40 százalék feletti eredményt érjen el. Ott, ahol valóban demokrácia van, széles a politikai spektrum. A baloldal számára a nemzetközi példák alapján az az egyetlen járható út, ha nyit a centrum, vagy egyes liberális pártok felé.