A magyar politikusok számos törvénybe ütköző választási stratégiát - beleértve a közvagyonhoz való hozzáférést - alkalmaztak, hogy bebiztosítsák győzelmüket – olvasható a Yale politikakutatója, Isabela Mares tanulmányában.
Mares és társszerzője, a California-Davis egyetemen dolgozó Lauren Young a politikusok és a választópolgárok szavazatokért kötött megállapodásait vizsgálta a 2014-es, kétharmados Fidesz-győzelmet eredményező parlamenti választáson. A Comparative Politics című folyóiratban publikált tanulmány elsőként dokumentálja a választási kliensrendszert Magyarországon.
– mondta Mares. –„Ezekben az államokban szabad és tisztességes választásoknak kellene zajlaniuk. Az, hogy ezek a jogellenes gyakorlatok Magyarországon léteznek, különös jelentőséggel bír” - tette hozzá.
A szakértő kiemelte, hogy a klientizmusra vonatkozó kutatások jellemzően a szavazatvásárlásra fókuszálnak, ami azt jelenti, hogy valaki fizet vagy ajándékokat ad a szavazatokért cserébe.
Mares és Young azonban a klientizmus új formáit fedezték fel a kutatás készítése során. „A szavazatvásárlás csak egy a sok módszer közül, amelyeket Magyarországon alkalmaznak. A legfontosabb azonban, amit megfigyeltünk, az állami források használata.”
A tanulmány fontosnak tartja kiemelni a 2010-ben bevezetettt közmunkaprogramot.
– magyarázta Mares.
A politológus azt is megállapította, hogy a pénzek elosztása a politika támogatás függvényében zajlik. Az olyan vidékeken, ahol kevesebb a munkalehetőség, a politikusok a közmunkát (amely gyakran az emberek egyetlen bevételi forrása) használják arra, hogy bebetonozzák a támogatottságukat. A hatalom a kutatás szerint előnyt kovácsol a rossz anyagi helyzetűek kiszolgáltatott helyzetéből.
„A szavazók kényszerítése olyan jelenség, amelyről sokáig azt hittük, csupán a 19. századra volt jellemző, de arra jutottunk, hogy ez a mai demokráciákban is működő gyakorlat. Talán ez a klientizmus egyik legkifogásolhatóbb formája, hiszen
- olvasható a tanulmányban.
Young és Mares a Magyarországon működő klientizmusnak négy típusát különböztette meg:
a szavazatvásárlást,
a közpénz felhasználását a szavazatokért cserébe,
az előnyök megvonásával való fenyegetést,
a nem állami szereplők által alkalmazott gazdasági kényszert.
A felméréshez 93 falut vizsgáltak három megyében és arra jutottak, hogy a megkérdezettek 5-7 százaléka átélte a fent említett négy jelenség valamelyikét. Az arány megegyezik az Argentínában mértekkel, amelyeknél a kérdések kizárólag a szavazatvásárlásra vonatkoztak, ugyanez a szám Venezuelában 10-12 százalék.
