Kártérítést akar a görög kormány Berlintől

Megfizettetnék a német kabinetet a második világháborúban elkövetett rémtettekért. Ez is a választási kampány része.

Görögországban mind a mai napig nem került le a napirendről, hogy Németország fizessen kártérítést a náci érában az országban elkövetett bűnökért. Múlt héten az athéni parlament megszavazta a törvényhozás egyik bizottságának erre vonatkozó ajánlását. A szöveg szerint a kormány tegyen meg minden diplomáciai és jogi lépést arra, hogy Berlinnel fizettesse meg a több évtizeddel ezelőtti károkat. Alekszisz Ciprasz kormányfő a szavazás előtt úgy fogalmazott, Görögország „elidegeníthetetlen” joga, hogy pénzt kapjon Németországtól. Cáfolta ugyanakkor, hogy így próbálja meg hazája csökkenteni jelentős hitelállományát. Bár tavaly véget ért a nemzetközi hitelmegállapodás hatálya, azaz elvben Athén gazdasági és pénzügyi szempontból a saját lábára állhatott, az ország olyan hatalmas adósságot halmozott fel hogy a terheket évtizedeken át több generációnak kell visszafizetnie. A 390 milliárd eurós adósság eléri a GDP 178,6 százalékát.

Mi az oka annak, hogy hirtelenjében megint ilyen fontos lett a téma Görögországban? Októberben parlamenti választást rendeznek, s nem áll túlságosan jól Ciprasz pártja, a Sziriza szénája. Közvélemény-kutatóktól függően az ellenzéki, jobboldali Új Demokrácia 10-11 százalékkal vezet Cipraszék előtt. Csak a Vox Pop Analysis nevű iroda becsüli 2,3 százalékosra a különbséget. A Sziriza mindent bevet, hogy őszig megfordítsa az erőviszonyokat, ezért nem ódzkodik a populista témák felvetésétől sem. Az Új Demokrácia szintén támogatja, hogy kártérítést követeljenek a németektől, ám e kérdésben a Sziriza kívánja megadni az alaphangot. Ciprasz már 2016-ban azt közölte, ragaszkodik hozzá, hogy a németek fizessenek meg a második világháborús rémtettekért.

Berlin sem tagadja, s ezt már Konrad Adenauer 1949-től 1963-ig hivatalban lévő kormánya is elismerte, hogy a náci Németország 1941 áprilisban minden ok nélkül támadta meg a görögöket, s a következő négy évben brutális rezsimet vezettek be. A Wehrmacht 1944-ig tartotta uralma alatt Görögországot. Az egyik legszörnyűbb vérengzést 1944-ben hajtották végre a német katonák, amikor Disztomo görög faluban hajtottak végre vérengzést, 220 helyi lakos halálát okozva. Ez volt a második világháborúban az egyik legszörnyűbb polgári áldozatokkal járó mészárlás a Balkán-félszigeten.

Athén a világháborút követően irreálisan magas pénzösszeget követelt: az összes német kártérítés felét akarták megszerezni. A nagyhatalmak azonban eleve nemet mondtak a görögök túlzó igényeire. A párizsi békekonferencián, 1946-ban, Görögországnak a németek által fizetendő összes kártérítés 4,5 százalékát szavazták meg, amelyet további 2,7 százalékkal toldottak meg. A németek a kárt készpénz mellett gépekben is megfizethették. Ez utóbbiak értéke akkori áron 25 millió dollár volt, ez ma körülbelül 2 milliárd eurónak felel meg.

Csakhogy a gépeket sosem kapta meg Görögország. A szállítmány harmadát 1950-ben indították útnak hajón Görögországba, ám sosem érkezett meg a görög kikötőkbe. A másik kétharmad a hamburgi kikötőben rozsdásodott, mígnem eladták a briteknek. Máig nem tudni, hol veszett el a szállítmány, feltehetően kétes hátterű üzletemberek „privatizálták”. Nem kizárható azonban az sem, hogy akkoriban a görög kikötők nem is voltak fogadóképesek. A világháború után ugyanis Görögországban polgárháború tört ki, amely 1949-ben a kommunisták vereségével zárult. A konfliktusban összesen 40-160 ezer ember vesztette életét.

Az 1953-as londoni megállapodásban a nagyhatalmak elhalasztották a kártérítésről szóló döntést. Ugyanakkor a németek ezután további jelentős összegeket juttattak Athénnak. 1953-ban 200 millió márkányi befektetési hitelt nyújtottak, 1960-ban pedig 115 millió márkát utaltak át a görögök számára, pontosabban az áldozatok hozzátartozóinak.

A kártérítés legnagyobb követelői azzal érvelnek, hogy a világháború idején a görög nemzeti bank 476 millió birodalmi márkát folyósított Németországnak, természetesen nem önszántából. Ezt az összeget ráadásul sosem fizették vissza – állítják. Egyes források ennek mai értékét 8-11 milliárd euróra becsülik kamatokkal együtt. Egy görög szakértői bizottság szintén arra a következtetésre jutott, hogy Németország körülbelül 11 milliárd euróval tartozik a görögöknek. Más kérdés, hogy ha Berlin ki is fizetné, vagy legalábbis elengedné ezt a pénzt a görögöknek, ennyivel biztosan nem lennének kint a vízből.

2015-ben a Die Welt teljesen új megvilágításba helyezte a kölcsön ügyét. A korabeli dokumentumokat böngészve a lap azt közölte, hogy valójában nem volt szó ekkora kölcsönről. Akkor honnan jön a 476 millió? Egy feljegyzés arról szól, hogy ennyibe került a német jelenlét fenntartása Görögországban. A papíron azonban nem szerepel sem a hitel, sem a kölcsön szó. A lap szerint a több százmilliós Németországnak nyújtott görög kölcsön nem több legendánál.

Berlin már azt remélte, lecsengett a kártérítés ügye, 2016-ban azonban egy görög parlamenti bizottság 270 milliárd euróban határozta meg azt az összeget, amelyet a németeknek ki kellene fizetniük. A német kormány ezt úgy értékelte, hogy Görögország vele akarja kifizettetni tetemes adósságát. A konfliktusról később alighanem a hágai Nemzetközi Bíróság dönt majd.

Időközben azonban a Thesszaloniki Zsidó Közösség is új követeléssel állt elő. A német birodalmi vasút, a Deutsche Reichsbahn utódától, a Deutsche Bahn AG-től követel kártérítést, mert 58 ezer zsidót szállítottak a görög városból az auschwitzi koncentrációs táborba.