A nagy Fővárosi Rapcirkusz

A Budapest Park idei szezonnyitó rendezvénye sajátos összefoglalását adja az amerikai gyökerű műfaj több mint negyedszázados magyarországi történetének.

A rap az 1970-es évek legvégén jelent meg New York-ban – elsősorban az afro-amerikai közösség körében, illetve lemezlovasok produkcióiban. Állandóan ismétlődő, monoton ritmus adja az alapot, amelyre gyors, jól rímelő, előre megírt vagy improvizált dalszöveget kántál a rapper. Emellett igen gyakori a városi szleng használata. Dósa Richárd, a rap egyik hazai úttörője, az Animal Cannibals vezetője szerint az elmúlt évtizedek alatt „a műfaj sokat változott, de a legfontosabb stílusjegyek megmaradtak. Továbbra is az MC-k a főszereplők, akik kiállnak és mondják a magukét. A rap minden más zenei műfajjal keverhető, így teljesen meghódította a könnyűzenét. Mindemellett folyamatosan fejlődik, szinte felsorolhatatlanul sok stílusirányzat született az elmúlt negyven év alatt: alternatív hip hop, boom bap, crunk, freestyle rap, g-funk, gangsta rap, hard core, horror core, new jack swing, ragga, rock rap, mumble rap, new core, trap, underground.” Busa István, az Irie Maffia énekese és rappere szerint „a mostani trend a trap irányába vitte a rapzenét, ami a nyolcvanas évek hangzását hozza vissza; leginkább egy ikonikus hangszer, a Roland 808-as dobgép karakteres hangjának köszönhetően.”

A rap legközelebbi szövetségese, szinte ikertestvére a hiphop, amelynek a jellegzetes zene mellett saját tánckultúrája (break) és festői stílusa (graffiti) is kialakult, sőt egyes sportágak (kosárlabda, streetball) is szorosan kapcsolódnak hozzá. Busa István személy szerint azonosulni tud mindezzel, de elismeri: az Irie Maffia tagjai közül sokan nem ebből a szubkultúrából érkeztek. A zene – mint hatalmas olvasztótégely – azonban mindig közös nevezőre hozza őket. „A négy alappillér számunkra a mai napig nagyon fontos: rap, break, graffiti, dj-ing. De a beatboxot is megemlíteném, ami szintén kihagyhatatlanul a rap műfaj része, és a looper elterjedésével újra kezd népszerű lenni” – teszi hozzá Dósa Richárd.

Felmerülhet a kérdés, hogy az amerikai megasztárok árnyékában érdemes-e magyarul rappelni, s ezzel óhatatlanul szűkíteni a célközönséget. Richárd szerint „ha már ilyen csodaszép nyelvünk van, hiba lenne lekoppintani az amerikai hangzást a szövegekben.” A kilencvenes években még sorra születtek tükörfordítással a rap-dalok, de ez mára eltűnt. „Az igényes hazai rap-előadók igyekeznek minél fifikásabb, minél több szótagból álló rímekkel elkápráztatni a közönséget.” Busa István úgy véli: a rap lényege pont az eredetiség; nem szabad egy másik előadó „flow-jából” táplálkozni – ezért ő is támogatja a magyar nyelven történő rappelést.

Merre alakulhat tovább a műfaj, miből jöhet egy újabb divathullám? – kérdezem végül a két előadót. Busa szerint a hiphop néhány évtized alatt életstílussá vált, ezért nem fog eltűnni; a rap pedig jól ötvözhető más zenei irányzatokkal, s ezért marad a palettán. Dósa még optimistább: „tarolnak a MC-k, itthon és világszinten is. Soha nem gondoltam volna, hogy kedvenc zenei rétegműfajom ilyen népszerű lesz.”

Infó:

Fővárosi Rapcirkusz

Április 25.

Budapest Park