Előfizetés

A nagy Fővárosi Rapcirkusz

Retkes Attila írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2019.04.24. 11:15

Fotó: BUDAPEST PARK
A Budapest Park idei szezonnyitó rendezvénye sajátos összefoglalását adja az amerikai gyökerű műfaj több mint negyedszázados magyarországi történetének.
A rap az 1970-es évek legvégén jelent meg New York-ban – elsősorban az afro-amerikai közösség körében, illetve lemezlovasok produkcióiban. Állandóan ismétlődő, monoton ritmus adja az alapot, amelyre gyors, jól rímelő, előre megírt vagy improvizált dalszöveget kántál a rapper. Emellett igen gyakori a városi szleng használata. Dósa Richárd, a rap egyik hazai úttörője, az Animal Cannibals vezetője szerint az elmúlt évtizedek alatt „a műfaj sokat változott, de a legfontosabb stílusjegyek megmaradtak. Továbbra is az MC-k a főszereplők, akik kiállnak és mondják a magukét. A rap minden más zenei műfajjal keverhető, így teljesen meghódította a könnyűzenét. Mindemellett folyamatosan fejlődik, szinte felsorolhatatlanul sok stílusirányzat született az elmúlt negyven év alatt: alternatív hip hop, boom bap, crunk, freestyle rap, g-funk, gangsta rap, hard core, horror core, new jack swing, ragga, rock rap, mumble rap, new core, trap, underground.” Busa István, az Irie Maffia énekese és rappere szerint „a mostani trend a trap irányába vitte a rapzenét, ami a nyolcvanas évek hangzását hozza vissza; leginkább egy ikonikus hangszer, a Roland 808-as dobgép karakteres hangjának köszönhetően.” A rap legközelebbi szövetségese, szinte ikertestvére a hiphop, amelynek a jellegzetes zene mellett saját tánckultúrája (break) és festői stílusa (graffiti) is kialakult, sőt egyes sportágak (kosárlabda, streetball) is szorosan kapcsolódnak hozzá. Busa István személy szerint azonosulni tud mindezzel, de elismeri: az Irie Maffia tagjai közül sokan nem ebből a szubkultúrából érkeztek. A zene – mint hatalmas olvasztótégely – azonban mindig közös nevezőre hozza őket. „A négy alappillér számunkra a mai napig nagyon fontos: rap, break, graffiti, dj-ing. De a beatboxot is megemlíteném, ami szintén kihagyhatatlanul a rap műfaj része, és a looper elterjedésével újra kezd népszerű lenni” – teszi hozzá Dósa Richárd.
Felmerülhet a kérdés, hogy az amerikai megasztárok árnyékában érdemes-e magyarul rappelni, s ezzel óhatatlanul szűkíteni a célközönséget. Richárd szerint „ha már ilyen csodaszép nyelvünk van, hiba lenne lekoppintani az amerikai hangzást a szövegekben.” A kilencvenes években még sorra születtek tükörfordítással a rap-dalok, de ez mára eltűnt. „Az igényes hazai rap-előadók igyekeznek minél fifikásabb, minél több szótagból álló rímekkel elkápráztatni a közönséget.” Busa István úgy véli: a rap lényege pont az eredetiség; nem szabad egy másik előadó „flow-jából” táplálkozni – ezért ő is támogatja a magyar nyelven történő rappelést. Merre alakulhat tovább a műfaj, miből jöhet egy újabb divathullám? – kérdezem végül a két előadót. Busa szerint a hiphop néhány évtized alatt életstílussá vált, ezért nem fog eltűnni; a rap pedig jól ötvözhető más zenei irányzatokkal, s ezért marad a palettán. Dósa még optimistább: „tarolnak a MC-k, itthon és világszinten is. Soha nem gondoltam volna, hogy kedvenc zenei rétegműfajom ilyen népszerű lesz.”    Infó: Fővárosi Rapcirkusz Április 25. Budapest Park

Sokszínűség

A Fővárosi Rapcirkusz szervezőinek az volt a célja, hogy a műfaj legkülönbözőbb áramlatait mutassák be a közönségnek. Így léphet egy koncerten színpadra Dopeman és az Animal Cannibals, a Punnany Massif és az Irie Maffia, valamint sok-sok fiatalabb, feltörekvő csapat. A fellépőket (Nart Orchestra néven) big bandes-szimfonikus hangzású zenekar kíséri, Meggyes Ádám vezényletével. 

Legenda a képek mögött

Csákvári Géza
Publikálás dátuma
2019.04.24. 10:25

Fotó: Szalmás Péter
Az Oscar-díjas magyar operatőrről, Zsigmond Vilmosról készült utolsó portréfilmmel nyitott az 5. Magyar Filmhét.
Egy európai úr Amerikában – röviden így szokás jellemezni Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőrt, aki 2016 első napján hunyt el, nyolcvanhat évesen. Bár burzsoá szülei miatt (édesapjának kocsmája volt) eleinte el akarták tiltani a filmezéstől, később a leghíresebb mozgóképes magyarok egyike lett, akinek a nevét minden szakmabeli tudta, tudja a mai napig. Számos filmet fényképezett, olykor szerepelt is a kamera másik oldalán, de azt kevesen tudtak róla, hogy szenvedélyes fotósként több tízezer képet őrzött otthon. Aztán, egyik nap az operatőr budapesti cégtársa, a világosítóként legendává vált Romwalter Béla Richy, és lánya Romwalter Judit producer úgy döntött: rábeszélik Zsigmond Vilmost, hogy szervezzenek kiállítást a legjobb fényképeiből. A tárlat létrehozásának folyamatát le is filmezték, illetve hosszan interjúvolták a képírót – ebből lett a Fényképezte Zsigmond Vilmos című dokumentumfilm. Zsigmond Vilmos, Kovács László barátjával – akivel együtt disszidált 1956-ban – karöltve az európai mozi látásmódját vitte magával Hollywoodba. Zsigmond Vilmos az új dokumentumfilmben feltűnően sokat poénkodik a kommunista rendszer abszurditásain. Megteheti, hiszen például az ő érdeme, hogy 1956-ban „szegény szovjeteket” lefilmezte Budapesten, majd az anyagot nyugatra kicsempészve megmutatta a világnak: mi is zajlik a keleti blokkban. A dokumentumfilmben sokat beszélt a szakmájáról, az operatőrségről, melyet Magyarországon tanítottak a világon a legmagasabb színvonalon. Megfogalmazása szerint az olasz neorealista filmek és a francia nouvelle vague művek képi világát honosították meg a tengerentúlon, leváltva-megszüntetve ezzel a színes-táncos művek divatját. Zsigmond Vilmos híres mondata: csak annyira vagy jó, mint a rendezők, akikkel dolgozol. Ő pedig olyan nagy nevek alkotótársaként vonult be a filmtörténetbe, mint Robert Altman, Steven Spielberg, Michael Cimino és Woody Allen. A Fényképezte Zsigmond Vilmos, amely egyszerre működik werkfilmként és intim portréként, pontosan bemutatja, hogy az operatőr nem szeretett beszélni a saját nagyságáról, ám mégis megmutatják az alkotói ideát mely végig kísérte az alkotásait, legyen szó akár mozgó-, akár állóképről. „Mindent be lehet magyarázni a dolgokba” – jegyezte meg cinikusan Tomas Opitz kurátornak, miközben a film tükröt mutat: Hajdu Szabolcs rendező és Máthé Tibor operatőr fejtik meg Zsigmond Vilmos képeinek titkait. Számos dokumentumfilm próbálta már megfogni a zsigmondvilmosi rejtélyt, de még senkinek sem sikerült, mint most: egyértelműen érződik, hogy olyan alkotók készítették, akik nagyon jól ismerték, sőt, szerették az alanyt. Ez a viszony pedig kölcsönös, így olyan érzése van a nézőnek, egy család közepén találja magát. Ebben a megközelítésben sokat számított, hogy nem Zsigmond Vilmos filmjeit, hanem a személyes képeit tárgyalja a mű. Nem is akárhogy.

Infó:

Fényképezte: Vilmos Zsigmond Rendező: Szakonyi Noémi Veronika

Nemes Jeles László nyerte a legjobb rendező díját Pekingben

MTI
Publikálás dátuma
2019.04.23. 17:40

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Clara Royer, Jakab Juli, Dobos Evelin és Rajk László is részt vett a Napszállta kínai premierjén.
A Napszállta című filmjéért Nemes Jeles László vehette át a legjobb rendezőnek járó díjat a Pekingi Nemzetközi Filmfesztiválon – közölte a Magyar Nemzeti Filmalap az MTI-vel kedden. A nagyszabású seregszemle a hétvégén ért véget, a zsűri elnöke Rob Minkoff amerikai rendező-producer volt. Az Oscar-díjas Nemes Jeles Lászlóval együtt Clara Royer, Jakab Juli, Dobos Evelin és Rajk László is részt vett a Napszállta kínai premierjén – írja a közlemény. A Napszállta operatőre Erdély Mátyás, zeneszerzője Melis László, sound designere Zányi Tamás, casting directora Zabezsinszkij Éva, díszlettervezője Rajk László, jelmeztervezője Szakács Györgyi volt. Nemes Jeles László a forgatókönyvet együtt jegyzi Clara Royer-vel és Matthieu Taponier-vel, utóbbi egyben a film vágója is. A film főszereplői Jakab Juli (Leiter Írisz) és a román Vlad Ivanov (Brill Oszkár). A közel száz tagú szereplőgárda nemzetközi összetételű, a magyarok mellett román, lengyel és német színészek is játszanak a filmben. A Napszállta a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával a Laokoon Filmgroup gyártásában, a francia Playtime-mal koprodukcióban készült Sipos Gábor és Rajna Gábor producerek vezetésével. Világpremierje a velencei filmfesztivál versenyprogramjában volt, ahol elnyerte a legjobb film díját a nemzetközi filmkritikusok szövetségétől, a FIPRESCI-től. Nemes Jeles László filmjét már a világpremier előtt csaknem 70 ország forgalmazója vásárolta meg – olvasható a közleményben.