Magyarországra nem jellemzők a lőfegyverrel való visszaélések, még az elmúlt napokban Airsoft-gépkarabéllyal elkövetett esztelen lövöldözés - felfegyverkezve elkövetett garázdaság - is ritkaságszámba megy. A fegyver azonban komoly dolog, nyilvántartásának békés időkben is naprakésznek, pontosnak, tévedhetetlennek kell lennie.
Magyarországon azonban teljes a zűrzavar a fegyvertartási statisztikákban. Az adatokat kezelő Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) lapunk kérdésére nem tudta megmondani, hogy a korábbi évekhez képest nőtt vagy csökkent a magánkézben lévő lőfegyverek állománya, és hogy az engedélyt kérők milyen célból próbálnak lőfegyverhez jutni. Annyi ismert, hogy mintegy 145 ezren rendelkeznek 222 ezer engedéllyel. A fegyvertartók közül 63 ezer tulajdonosnak gáz- és riasztófegyvere van, melynek megszerzéséhez és tartásához nem kell engedély.
Rákérdeztünk arra is: 2010-ben hány lőfegyver tartására szolgáló fegyvertartási engedély volt az országban, ám az ORFK annyit közölt: „ezekkel az adatokkal nem rendelkeznek”. Annak ellenére közölte ezt a rendőrség, hogy korábban is publikáltak adatokat erről, 2016-ban 226 ezer, 2017 I. félévében pedig 214 ezer lőfegyverről tudott a hatóság. Ezúttal arról sem kaptunk adatot, hogy az engedélyesek között hányan vannak a vadászok, a sportlövők vagy azok, akik önvédelmi céllal tartanak maguknál lőfegyvert. Márpedig a kérvényezőknek meg kell jelölni, miért kérnek engedélyt. Annyi azért a rendőrség adatsorából is kiderül, hogy az eltelt években megugrott, majd tavaly csökkent az évente kiadott hatósági hozzájárulások száma. Amíg 2010-ben 18 ezren kaptak valamilyen engedélyt, addig 2012-ben 20 ezren, 2017-ben 24 ezren, tavaly pedig 21 ezren. Igaz, az is megválaszolatlan kérdés maradt, hogy ebből mennyi, milyen típusú fegyver, illetve milyen célból igényelték azt - azonban sejthető, hogy ezek többsége is csupán gáz- és riasztófegyver viselésére jogosító engedély.
Lapunk a bizonytalan, részleges adatok miatt fegyverkereskedelemben jártas forrásokat is megkeresett. Egyöntetű vélekedésük szerint a 222 ezer lőfegyverről szóló szám erősen eltúlzott. Ez szerintük azzal is magyarázható, hogy a statisztikákba beleszámolják az emberélet kioltására nem alkalmas flóberteket, és az engedélyesek között tartják nyilván a lőfegyvernek nem minősülő, engedély nélkül tartható gáz- és riasztópisztoly tulajdonosokat is. Forrásaink úgy vélik: a legális fegyvertartók száma kismértékben nőhetett Magyarországon, ám ezt vélhetően a vadászok, illetve gáz- és riasztópisztoly vásárlók számának emelkedése okozza. Az önvédelmi maroklőfegyverrel rendelkezők száma inkább stagnált vagy csökkent az utóbbi években. Szakmai vélekedések szerint 50-60 ezren lehetnek azok, akik magáncéllal tartanak lőfegyvert, mintegy négyötödük vadász, a többiek jobbára sportlövők.
A kereskedői szakmában úgy látják: ma kevés, de annál szigorúbb feltétele van a jogosultság megszerzésének, ráadásul úgy tapasztalják, hogy a „belügy” sorra vonja vissza az önvédelmi okokból korábban kiadott engedélyeket. „Tavaly 2-3 olyan ügyfelem volt, aki önvédelmi céllal vásárolt maroklőfegyvert” – fogalmazott egy régóta fegyverkereskedelemben dolgozó forrásunk. Úgy tudjuk, egyre gyakoribb az is, hogy még a fegyveres testületek tagjaitól is megtagadják a lehetőséget, hogy hivatali időn kívül, otthon is rendelkezzenek lőfegyverrel. Egy terrorelhárítónak is gyakran le kell adni a fegyverét az állomáshelyén munka után. Már a fegyverboltosoktól is vonják vissza az önvédelmi engedélyeket. Életvédelmi okokra, közvetlen veszélyeztetettségre hivatkozva nehéz, vagy úgyszólván lehetetlen fegyvertartási engedélyhez jutni.
Tegyen feljelentést” - nagyjából ez a válasz, ha valaki életveszély vagy fenyegetettség érzése miatt szeretne önvédelmi fegyvert tartani. A legális lőfegyvertartás leginkább vadászok vagy sportlövők számára lehetséges, ám mindkét esetben erősen szigorították az engedélyezési eljárást, érzékelhetően keményebbek lettek az elvárások a vadászvizsgákon. A sportlövők is nagyjából egy évet várnak, mire fegyvert tarthatnak otthon, ez alatt kiképzést kapnak, kötelezően klubtaggá válnak, versenyengedélyt kapnak, minősítő versenyeken kell részt venniük, orvosi és többszöri pszichológiai vizsgálatokon esnek át.
A hosszas eljárás arra is lehetőség, hogy kiszűrjék, ha valaki pszichés problémával vagy sanda szándékkal próbál fegyverhez jutni. A „szűrő” később is működik: a fegyverboltokba nem lehet csak úgy betoppanni, a személyzet dönti el, beengedi-e az érkezőt. A boltban sem hagyják magára, amennyire lehet, felmérik, mennyire komoly vevőről van szó. „Előfordult már, hogy valakin látszott, furcsán viszonyul a fegyverekhez” - fogalmazott forrásunk. "A beszélgetés során hamar kiderült, nem rendelkezett fegyvertartási engedéllyel. Az ilyen gyanús alakok számára a legrosszabb taktika, ha fegyverboltba mennek, mivel a boltokban általában kamerarendszer működik." A vadászok és sportolók mellett a lakossági ügyfelek inkább a szabadon vásárolható önvédelmi fegyvereket, elsősorban a gázpisztolyokat és a gumilövedékes gáz-riasztó vagy muzeális eszközöket vásárolják. „Egy-egy kegyetlenebb merénylet híre után jellemzően többen jönnek önvédelmi fegyverért” - mondta a kereskedő, s hozzátette vásárlói őrület ebből sem lesz. Az ilyen ijedelmek hamar lecsengenek, a megvásárolt önvédelmi, ám élet kioltására alkalmatlan eszközök pedig hamar a kacatok között végzik. Ezeknek ugyanis a komoly, nagy teljesítményű - és jellemzően százezrekbe kerülő - lőfegyverekhez képest jóval kisebb is az élettartamuk.
