Előfizetés

"Valódi bokrokkal" meg lehetne fékezni a poloskainváziót

MTI
Publikálás dátuma
2019.04.26. 09:30
Illusztráció
Fotó: Romain Garrouste / AFP
Ha sokkal több bokorlakó énekesmadár - barátposzáta, kis poszáta, fülemüle vagy vörösbegy - élne például Budapesten, akkor biológiai úton lehetne védekezni a poloskainvázió ellen - mondta Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője a köztévében.
Sajnálatos módon a nagy parkjaiban hiányoznak a "valódi bokrok" - fogalmazott Orbán Zoltán, amik vannak, azok felfelé terebélyesednek, így semmi nem tud bennük fészkelni. Az igazi bokrok olyanok, mint a vekni kenyér, az alapjuknál a legszélesebbek - tette hozzá, példaként a kökényt említve. Ha a fővárosban az lenne a cél, hogy sokkal több fülemüléhez hasonló, bokorban fészkelő faj éljen, akkor meg kellene változtatni a felfogást a zöldterület-kezelésről.    
A lakott területen élő, fészkelő énekesmadarak táplálékának része a poloskalárva. Ha egészséges, fajgazdag lenne a környezet, akkor szépen kordában tartanák az olyan invazív fajokat is, mint ázsiai márványpoloska vagy az afrikai vándorpoloska, így a számuk csökkenne. Orbán Zoltán megjegyezte, a szarkák például nemcsak a lárvát, hanem a kifejlett poloskát is képesek megenni.

Több ezer pingvinfióka fulladt tengerbe az éghajlatváltozás miatt

MTI
Publikálás dátuma
2019.04.26. 09:09
Illusztráció
Fotó: Michael Nolan/robertharding / AFP
Császárpingvin-fiókák ezrei fulladtak a tengerbe, amikor egy vihar összetörte az otthont adó jégtáblájukat - számolt be BBC a katasztrófáról, amely az antarktiszi Weddell-tengeren, még valószínűleg 2016-ban történt.
A drámai pusztulást a brit antarktiszi kutatócsoport (BAS) tudósai fedezték fel, kutatásukat az Antarctic Science című szaklap tette közzé. Peter Fretwell és Phil Trathan kutatók műholdfelvételeken fedezték fel, hogy a császárpingvinek Halley-öbölbeli kolóniája eltűnt. Nyolcszáz kilométeres magasságból is látható az állatok ürüléke a fehér jégen, ebből az állatok számára is következtetni lehet. A Brunt-selfjégen (a partról a tengerbe nyúló jégmezőn) élő populáció - amely sok évtizeden át átlagosan 14 ezer-25 ezer költő párból állt és a világ összes császárpingvinjének 5-9 százalékát tette ki - lényegében egyetlen éjszaka alatt tűnt el.
A császárpingvinek a legmagasabbak és legsúlyosabbak a pingvinek közül. Szaporodásukhoz olyan masszív tengeri jégtábla szükséges, amelyik stabil áprilistól decemberig, akkor kezdenek el úszni a fiókák. Ha a jégtábla túl korán kezd töredezni, a fiatal madarakon nem alakul ki a tollazat, amellyel elkezdhetnek úszni. A tudósok szerint 2016-ban tört ki az a vihar, amelyik tönkretette a pingvinek jégtábláját. Az erős szelek miatt a tengeri jég a vastagabb Brunt-selfjéghez ütődött és nem állt helyre sem 2017-ben, sem 2018-ban.
"A 2016 óta kialakult jégterület nem elég erős. Az októberi és novemberi viharok idő előtt szét fogják törni. A korábban stabil, megbízható jég most nem tűnik tartósnak"

- mondta Fretwell.

 A BAS tudósai szerint a felnőtt pingvinpárok 2016 óta vagy felhagytak a szaporodással, vagy a Weddell-tenger más területeire költöztek. Mintegy 50 kilométerrel távolabb, a Dawson-Lambton-gleccser közelében jelentősen emelkedett a madarak száma. Nem tudni pontosan, miért nem állt helyre a Brunt-selfjég, nagy változást nem lehet kimutatni sem a terület légköri, sem óceáni viszonyaiban.
A kolónia érzékenysége a jég állapotának változásaira jól jelzi, mekkora hatása lehet az éghajlatváltozásnak az antarktiszi pingvinekre. Egyes kutatások szerint a század végére a faj akár egyedei 50-70 százalékát is elveszítheti, ha a tengeri jég a számítógépes modellek előrejelzései alapján csökken.

Ijesztő tempóban olvad Grönland jege

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2019.04.25. 13:20
Illusztráció
Fotó: AFP
Megmérte egy nemzetközi kutatócsoport, milyen tempóban olvad a jég Grönlandon 1972 óta, és az adatok aggodalomra adnak okot.
Újraszámoltatta a grönlandi jégtakaró olvadására vonatkozó, majdnem ötvenéves adatokat az Amerikai Tudományos Akadémia. A tudósok azért döntöttek úgy, hogy 1972-ig mennek vissza, mert akkor bocsátották fel az első Landsat műholdat, amely aztán időről időre küldte a felvételeket az űrből. Eric Rignot, a nemzetközi kutatócsoport egyik tudósa az AFP kérdésére úgy fogalmazott, hogy jobb, ha az ember leül, mielőtt végignézné az adatokat, mert igencsak 
ijesztő sebességgel olvad a jég Grönlandon.

Ráadásul nemcsak a sziget déli, melegebb részén, hanem mind a négy sarkában -  írta a Paris Match, egy friss amerikai jelentésről szóló beszámolója alapján az Euronews
A napokban közzétett kutatási jelentés szerint az 1970-es években Grönlandon évente átlagosan 47 gigatonnával gyarapodott a jégtakaró. A következő évtizedben évente átlagosan ugyanennyivel esett vissza, és ezzel megegyező volt a csökkenés az 1990-es években is. Az új évezred első évtizedében azonban jelentősen megemelkedett, évi átlagos 187 gigatonnára nőtt a veszteség, ami 2010 óta még jelentősebb, eléri az évi átlagos 286 gigatonnát. A tudósok arra figyelmeztetnek, hogy 
az elmúlt közel 50 évben végbement grönlandi olvadás egymagában 13,7 milliméternyi tengerszint-emelkedésért felelős.

Számításaikhoz a kaliforniai, grenoble-i, utrechti és koppenhágai kutatók három módszert alkalmaztak. Egyrészt a műholdakról érkező azon adatokat vették figyelembe, amelyek azt mutatják, hogyan változott a gleccserek mélysége az idő előrehaladtával. Egy másik típusú mérés eredményeit a NASA műholdjai szolgáltatják 2002 óta. Ezek a föld gravitációjának változását mutatják. A harmadik módszer pedig az úgynevezett tömegmérleg-modellek, amelyek a beérkező (eső, hó) és a távozó (gleccserek) vízhozamot, illetve ezek különbségét mérik. Ezek mára rendkívül megbízhatóvá váltak, mindössze 5-7 százalékos hibahatárral tudnak velük dolgozni a kutatók.