Az elmúlt éjszaka érkezett hivatalos jelentés már beszámolt arról, hogy csapataink ellentámadással visszafoglalták Hajdúszoboszlót örömmel fogadtuk ezt a hírt, nem azért, mintha ezt az eredményt a Vörös Hadsereg elé kitűzött nagy célok szempontjából döntő jelentőségűnek akarnók túlbecsülni. Mégis nevezetes ez a siker, mert jelét mutatja annak, hogy a tűzkeresztségen átment Vörös Hadsereg fegyelme és ezzel együtt ellentálló képessége megszilárdulóban van.
A bécsi nemzetközi ezredet, amely igaz proletárérzéstől indíttatva a Magyar Tanácsköztársaság védelmére csatlakozott a Vörös Hadsereghez, fájdalmas veszteség érte: Rotziegel elvtárs parancsnok, a Debrecen előtt vívott harcokban elesett. Fájdalmasan regisztráljuk ezt a hírt. Rotziegel elvtárs a proletariátus halottja. A proletariátusért élt, azért halt meg. Emléke örökké élni fog közöttünk, elvesztét pedig megtoroljuk.
A magyar burzsoázia és imperialista szövetségesei végzetüket hívták ki, amikor a Magyar Tanácsköztársaság ellen törtek. A mi ellentállásunk és az új háborúba kergetett népek öntudata le fog számolni a rabló és kizsákmányoló zsarnokokkal. Ez a leszámolás sokkal hamarabb fog bekövetkezni, mint ahogy azt a román bojárok és a magyar urak hiszik.
A keleti harcszíntéren történt eseményekről szól a következő hivatalos jelentés:
A „Magyar Távirati Iroda" jelenti:
A románok 24-én az északi szárnyukon támadtak, a déli szárnyon pedig előrenyomulásukat kisebb csatározások közepette folytatták. Eddig északon Vásárosnamény-Nyírbakta vonalát, délen pedig Gyula környékét érték el.
Népszava 1919. április 26.
