Bevörösödött Spanyolország hosszú ideje kék választási térképe, a baszk, a katalán területek és Navarrán kívül mindenhol a Pedro Sánchez miniszterelnök vezette Spanyol Szocialista Munkáspárt, a PSOE nyert. A 123 mandátum ugyan nem elegendő az önálló kormányalakításhoz, de a negyedik helyen végzett újbaloldal, a rendszer- és politikai elit ellenes Podemosszal együtt, amely 42 mandátumot nyert el, már csak 11 képviselőt kell meggyőzniük.
A PSOE-nek van mit ünnepelnie annak ellenére, hogy kemény kormányalakítási tárgyalások elé néz. 1986 óta nem tudtak választást nyerni a Néppárt (PP) erősségének számító Madridban a szocialisták, ez most sikerült Sáncheznek. A Pablo Casado vezette PP történelme legsúlyosabb vereségét szenvedte el. A 2016-ban megszerzett 137 mandátumából 66 maradt, ami kevesebb, mint amennyit veszített (71-et). A PP elveszítette a hagyományos dominanciáját az autonóm spanyol közösségekben is, ahol 1977 óta minden választást megnyert, ezúttal csak egyetlen ilyen tartományban, az észak-afrikai autonóm Melillában sikerült többséget szereznie. A Néppárt, annak ellenére, hogy második lett, gyakorlatilag megszűnt váltópárt, mindenkori alternatíva lenni, már csak alig 200 ezer voks választja el partnerétől, a Ciudadanostól.
A szocialistákon túl a vasárnapi voksolásnak két nagy nyertese is van – a katalán gyökerű jobbközép liberális Ciudadanos, amely fenyegető közelségbe került a PP-hez, 57 mandátumot szerzett. A másik nagy nyertes a nyíltan újfasiszta elveket valló Vox. A szélsőjobb azonban valamivel gyengébb eredményt ért el, mint amit a felmérések mutattak a kampányban – 10 százalékkal 24 mandátumhoz jut.
Sánchezék leglátványosabb győzelme Andalúziában született, ahol a decemberi tartományi választásokon még a Néppárt és a Ciudadanos diadalmaskodott és a szélsőjobb Vox támogatásával alakított kormányt. Andalúziában a Ciudadanos is megelőzte már a Néppártot, holott decemberben még a PP állt az élen.
Pablo Casado néppárti vezér az eredmények nyilvánosságra kerülése után Twitter bejegyzésében azt hangsúlyozta, hogy pártja a legerősebb ellenzéki erő lesz a madridi törvényhozásban és a hibák korrigálására törekszik.
A szélsőjobb színrelépése ugyan aggasztó, mint ahogy az is, hogy a 2013-ban megalakult formáció, amely a legutóbbi választáson még csak 47 ezer támogató voksot tudott szerezni, elérte azt, hogy vasárnap már több mint két és félmillióan üssék nevük mellé a pecsétet, de agresszív kampánya, antidemokratikus nézetei mozgósító erővel is bírtak a demokraták között. A vasárnapi voksolás a spanyol demokrácia történetének legmagasabb részvételi arányát - 75,8 százalék – hozta. A néppárti politikusként indult majd a Voxot létrehozó Santiago Abascal pártelnök valóságos csodának nevezte látványos erősödésüket és azt ígérte híveinek, „ez csak a kezdet, a Vox azért jött, hogy maradjon”. A középkori nyolc évszázados muszlim uralomra célozva Abascal úgy fogalmazott, pártja megkezdte Spanyolország visszahódítását. A fiatal szélsőséges politikus a kampányban és a választások éjszakáján is végig ellenfeleit támadta, aggodalmát fejezte ki a baloldal országos győzelme miatt, a Néppártot pedig „gyáva jobboldalnak” nevezte. Hogy mennyit sikerül majd beváltania ígéreteiből, hogy tud-e tovább erősödni a Vox az rövidesen kiderül a májusi európai parlamenti és spanyol önkormányzati választásokon, de tény, mostani eredménye történelmi, hiszen 40 éve nem tudott a madridi parlament közelébe sem kerülni a szélsőjobb, még 1979-1982 között volt parlamenti képviselete a Franco diktatúra után nosztalgiázó Blas Pinar személyében.
„A jövő nyert és a múlt veszített” fogalmazott győzelmi beszédében Sánchez. A hivatalban lévő miniszterelnök, aki rövid, 2018 júniusa óta tartó kormányzása idején igen sok kockázatot vállalt bátor döntéseivel – a Földközi-tengeren hányódó menekülthajók befogadásával, az Elesettek Völgyének a fasizmus elleni harc emlékhelyévé alakításával, Franco sírjának áthelyezésével, a nők elleni erőszak törvényének szigorításával stb. – maga is azt mondta: "Világos üzenetet küldtünk Európának és a világnak, hogy le lehet győzni a tekintélyelvűséget és a visszafejlődést".
Feladata azonban nem lesz egyszerű. A függetlenségpárti Katalán Köztársasági Baloldal nélkül – amely tovább erősödött, 2016-hoz képest hattal több mandátumot szerzett – szinte lehetetlen kormányt alakítania. A katalánok előre jelezték, elzárkóznak a jobboldal támogatásától, de Sánchez sem számíthat feltétlen segítségre részükről. A miniszterelnök a győzelem éjszakáján, mintegy üzenve a katalán pártnak, hangsúlyozta, nyitott bármely demokratikus erővel együttműködni. És bár a Ciudadanos előzőleg kizárta ezt, mégsem elképzelhetetlen egy PSOE-Podemos-Ciudadanos kormány Madridban.