30 éves a pancsen láma, Tibet ellopott gyermeke, de senki nem tud róla semmit

Hatévesen a világ legfiatalabb politikai foglyaként elhurcolták, majd nyoma veszett. A napokban tölti be 30. évét a tibeti buddhizmus második legfontosabb méltósága, a pancsen láma, de sorsáról Kína továbbra is hallgat.

Gedun Csöki Nyima tibeti kisfiút szüleivel és testvéreivel együtt 1995. május 17-én ismeretlen helyre szállították a kínai hatóságok. A száműzetésben élő dalai láma három nappal korábban benne ismerte fel a pancsen láma (jelentése: „a nagy tudós”) reinkarnációját. Elődje éveket töltött börtönben, szabadulása után is bírálta a pekingi vezetést, és gyanús körülmények között, feltehetőleg mérgezésben halt meg 1989-ben. A tisztség kulcsfontosságú a lélekvándorlásban hívő buddhistáknál: viselője nevezi meg a legfőbb tanító, a dalai láma („a bölcsesség forrása”) utódját.

Csaknem negyedszázad telt el a gyermekrablás óta, de a fiatalemberről azóta sem árulnak el érdemlegeset. Az ezredfordulón Robin Cook brit külügyminiszternek, érdeklődésére, két fényképet mutattak kínai diplomaták. Az egyiken egy fiú pingpongozik, a másikon írásjeleket rajzol egy táblára – az utóbbin az arca sem látszott –, ráadásul a fotókat nem kapta meg a vendég, csak egy pillantást vethetett rájuk. Amikor a fiatalember nagykorú lett, közölték róla, hogy „egészsége kiváló, normális és boldog életet él, jó oktatást kap”.

Eltűnésének huszadik évfordulóján a szokásos általánosságokat annyival toldották meg, „nem akarja, hogy háborgassák”. Titok, hol él, mit tanul, és hogy szerzetessé szentelték-e, ami pedig még fontos lehet. Felnőtt arcát sem ismerjük. Harmincadik születésnapjára igazságügyi szakértők segítségével fantomképet készítettek róla, egyetlen fennmaradt gyerekkori fotója alapján. A tibeti emigránsok központjában, az észak-indiai Dharamszala híres szentélyénél tábla emlékeztet „Tibet ellopott gyermekére”.

Kína tehát a markában tartja a fiatalembert, és türelmesen várja a 83 éves dalai láma halálát. A vallási vezető 1959-ben menekült át Indiába, miután Mao katonái vérbe fojtották a kommunista uralom elleni lázadást az ősi tibeti fővárosban, Lhászában. A himalájai ország hivatalosan a Kínai Népköztársaság autonóm területe, de valódi önállóság nélkül. Az elnyomás számos esetét, változatos formáit tartják nyilván jogvédők. Peking szemében az emigráns vezető ellenséges szeparatista. Tárgyalni sem hajlandók vele, próbálják eljelentékteleníteni.

Csekély sikerrel. A dalai láma az évtizedek alatt nemzetközi spirituális tekintély lett, halk szavára sokan figyelnek. A tibetiek helyzetét gyakran hasonlítják a kétezer évvel ezelőtti zsidóságéhoz. Az anyaországból elüldözött közösségeik szétszóródtak, de a diaszpórának világszerte jelentős a hatása a befogadó társadalmakra. A dalai láma lemondott amúgy is jelképes politikai tisztségéről, átadta az emigráns kormány vezetését, hogy felkészítse népét a halála után várható zavaros helyzetre.

Majdani utódját a hagyomány szerint Tibetben kellene keresni, ám az idős tanító nemrég a Reuters hírügynökségnek úgy nyilatkozott, ha száműzetésben hal meg, akkor a lelke is újjászülethet külföldön. Előfordulhat, hogy Kína és az emigráció más-más jelöltet ismer el reinkarnációként, és egyszerre két dalai láma lesz – ahogy a középkori Európában léteztek ellenpápák. Nem tudjuk, ebben a játszmában Peking milyen szerepet szán a pancsen lámának. Kiszámíthatatlan, kivé formálódott a fogságban Gedun Csöki Nyima. A hívek a buddhista tanításból merítenek reményt, ahogy egy szerzetes fogalmazott: „Fogságban tarthatják a testet, de az elnyomás nem uralkodhat az elme és az akarat fölött.”