A nagyon várt mester

Publikálás dátuma
2019.05.02. 11:55

Fotó: Szöllősi Mátyás
Másfél évtizede rendszeresen jön hozzánk Grigorij Szokolov, az eltelt évek alatt valóságos rajongótábora alakult ki. Most is sokan jöttek a Müpába és tapsolták végig estjét, az összes ráadást is végigvárva.
„Olyan ő, mint az a tibeti szerzetes, aki kiszállt a testéből, és hangokká változott. Fizikai mivolta csupán eszköz a hangok megszólaltatásához..." – olvasható róla a Müpa honlapján és más internetes ajánlókban. Nem tudni, kitől származik az idézet, mindenesetre tükrözi azt a szinte ájult tiszteletet, amit a jövőre hetvenedik életévét betöltő Szokolov iránt illik tanúsítani. Meg is telt a legnagyobb magyar hangversenyterem, még a színpadon is szokatlanul nagy számban ültek nézők, és sokan még így is lemaradtak az élményről. Amikor tizenöt éve először jött hozzánk, Richter utódját látták Szokolovban a zeneszeretők, hatalmas rajongótábora alakult ki, kultikus figurává vált. Beethoven „Vihar" szonátáját tizenhárom évvel ezelőtt hallottam tőle, és akkor nem voltam teljesen elégedett az olvasattal, mint ahogy most sem a C-dúr szonáta megszólaltatásával. Zongorista erényei elvitathatatlanok az orosz művésznek, aki tizenhat éves korában, vidéki – akkor még leningrádi - fiúként arra vetemedett, hogy megnyerje a moszkvai Csajkovszkij Versenyt. Most is úgy halottam, hogy miközben szinte felsőbbrendűnek nevezhető billentési és pedálozási technikájával kialakított egy olyan játékstílust, amely úgy tűnik, megfelelően alkalmazkodik a zenei alakzatokhoz, magának a beethoveni lényegnek a megjelenítése hagy kívánni valókat maga után játékában. A hangszínek gyakran még igazán szépek sem voltak, főleg a forte részekben, ha meg valóban szinte éterien szóltak, csak önmagukban voltak csodálhatók, gyakran pedig egyszerű dallamformálási feladatok sem sikerültek igazán szépre sem a szonátában, sem a bagatellekben. Nem sikerült sem ezekben sem ott igazán mélyre hatolnia a művésznek és erre az sem mentség, hogy az igazi Beethoven talán nem is ezekben a művekben rejtőzik. Csillogó, de - egy ilyen nagyra tartott művésztől – némileg felületes volt a produkció. A második részben Brahms darabjai egyvégtében hangzottak el, mintegy háromnegyed órában, tudni, Szokolov nem feltétlenül keresi a közönség kegyeit.  Az nyilvánvaló, hogy a pianista és a hallgatói képességeket nagyobb mértékben igénybe vevő produkciók elve erősebb hatást képesek elérni, egyszerűen azzal, hogy a hosszabb idő alatt mindkét fél jobban ráhangolódik a feladatra. Itt már kevésbé érheti be könnyedén odadobott megoldásokkal az a zongorista, akinek valójában semmi sem elég nehéz, gyakrabban volt kiegyensúlyozottabb a technika és a zenei tartalom kapcsolta, mint a Beethoven művekben. Sokszor érezhettük, Brahms zenéjének lényegét halljuk. Megszokott Szokolov hangversenyein a hat ráadás, az utolsóban, a Bach-Busoni korálfeldolgozásában ismét az volt az érdekes, milyen nyers hangon, különösebb dallamformálási erények bemutatása anélkül is képes zongorázni Szokolov, ugyanakkor egészen különösen szép, mondhatni felülmúlhatatlan volt előadásában Schubert Magyar dallam című kis remeke, azt a valódi nagy zongoraművészt hallottam megszólaltatása során, aki tényleg mindent tud, nem csak a billentyűkről, hanem az életről is. 

Infó

Beethoven C-dúr szonáta Beethoven 11 bagatell Brahms Hat zongoradarab Brahms Négy zongoradarab Grigorij Szokolov zongora Müpa, április 29.  

Szerző

Nyitott kapukkal vár a Budapest100

Publikálás dátuma
2019.05.02. 11:00

Fotó: Lakos Gabor
Kilencedik éve rendezik meg a város hétvégi fesztiválját, ahol egy kicsit más szemszögből nézhetünk a környezetünkre. Két napig minden a magyar Bauhausról szól majd.
A hétköznapok során többnyire nem tulajdonítunk különösebb figyelmet a városnak, amelyben élünk. A terek, utcák és házak mindennapjaink állandó, szinte láthatatlan díszleteként tanúsítják az idő múlását és őrzik az ott élők lépéseit. Évente egyszer azonban e helyeké a főszerep: a Budapest100 keretében olyan épületekre, lakóházakra irányul a figyelem, amelyek családi történeteket, híres lakók mozzanatait, történelmi momentumokat hordoznak magukban. A 2011-ben századik születésnapját ünneplő Goldberger-házzal – a Nyílt Társadalom Alapítvány (OSA) Archívum épülete – kapcsolatban támadt az ötlet, hogy minden, akkor százéves ház ünnepeljen együtt az év századik napjához közeli hétvégén. Az OSA Archívum és a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) kezdeményezésére létrejött eseményt immár kilencedszer rendezik meg: május 4-5-én megnyílnak a budai és pesti házak kapui a kíváncsi szemek előtt.
A programsorozat idén a száz évvel ezelőtt megnyílt Bauhaus iskola előtt tisztelegve a főváros korai modern építészetét (az 1920-as évektől az 1940-es évek végéig) helyezi középpontba. A XX. század legnagyobb hatású művészeti iskolája ugyanis a modern magyar építészet és formatervezés történetében is jelentős szerepet játszott, átformálva az addig használt fogalmakat és gondolkodásmódot egyaránt. Elegáns villákat, híres középületeket, színházat, strandot, luxusbérházat és teljes „Bauhaus utcákat” is láthatnak az érdeklődők a több mint százötven önkéntes – akik gyakran az adott ház, vagy környék lakói – szervező és kutató munkájának köszönhetően. Szombaton és vasárnap egy három zónára felosztott várostérkép segítségével kalandozhatunk az egyes helyszínek között, az Újlipótvárostól Svábhegyig, a Palotanegyedtől a Gellért-hegyig. Bepillantást nyerhetünk többek közt a Margit körút házai közé, például a 29-es szám mögé, amely az előcsarnokba vagy lépcsőházba lépőket rögtön egy meglepetéssel fogadja: az arra járó villamosból figyelve nem is gondolnánk, hogy egy igazi „márványpalota” vár minket. Az 1936-37-ben épült, egyesek szerint Platschek Imre, míg más források szerint Gábor László tervezte házban a babakocsigarázs és a telefonfülke helyét, vagy az ülőkés liftet látva egy kis időre megelevenedhet előttünk a ház múltja is.
A Duna másik oldalán, a Pozsonyi úton szintén különleges élmények várják a látogatókat: az eredetileg ipartelepként működő városrészben az 1920-as éveket követően megindult rohamos fejlődés egy nagyon egységes, modern stílusú utcaképet alakított ki. A terület egyik gyöngyszeme a Balzac utca 48/a alatt álló ház, amely elegáns, márvány-borított, díszkandallóval rendelkező előcsarnokával és szabályos kialakítású belső lakáselrendezésével könnyedén ámulatba ejti a látogatókat. Sok más épülethez hasonlóan ez a ház is a zsidók részére kényszerlakhelyként kijelölt, úgynevezett csillagos ház volt 1944-ben, a tragikusan elhurcolt emberek közül Kovács Ilonkának emléktáblát állítottak a ház előterében. A környékről érdemes lehet ellátogatni a „mini Újlipótvárosként” is emlegetett, Barát utcába, amely kisvárosi bájával kiemelkedik a VII. kerületi bérházrengetegből. Az 1936-38 között épült házsor számos városi legendát őriz, amelyeket a vezetett séta, felolvasás és közösségi reggelik során mi is megtudhatunk. De vigyen bármerre az utunk, mindig találhatunk titkokat, érdekességeket, az egyes helyek közti kapcsolódási pontokat, hasonlóságokat, vagy épp az apró részletekben rejlő különbségeket. Könnyedén meglelhetjük kedvenc helyszíneinket, és fejben akár egy teljesen új, színes (tér)képet is kialakíthatunk a hétköznapok során olykor megszokottnak és szürkének tűnő Budapestről. *** Infó: Május 3-án közös eseményen nyílik meg a Budapest100 hétvége, és a Blinken OSA Archívum a magyar CIRPAC-csoport történetét feldolgozó tárlata. Budapest100 – A Bauhaus nyomában, május 4-5. A kapcsolódó programokról és a nyitott házakról részletesebben a http://budapest100.hu/ oldalon tájékozódhatnak. A cikk egyes részei Béres-Deák Krisztina, Harmath-Gyetvay Enikő és Szalai Dorottya önkéntesek kutatásain alapulnak.

Seress Rezső egykori lakóházába is ellátogathatunk

A Dob utca 46/a és 46/b is megnyitja kapuit a hétvégén a látogatók számára, ahol az épülettörténeti kiállítás mellett lesz Bauhaus padlóamőba és épületbejáró séta kollégánk, N. Kósa Judit vezetésével, aki két évtizede lakik a harmincas években épült házban. A vasárnapi sétán Szathmáry Lajosné Marika, Seress Rezső egykori otthonának lakója dalokkal és történetekkel emlékezik a zeneszerzőre.

Szakmai beszélgetések és filmvetítések

Bár a Bauhaus sokunk fejében Weimarhoz és Dessauhoz kötődik, kezdettől fogva nemzetközi karaktere volt az iskolának. A Goethe Intézet támogatásával a hétvége eseményeit beszélgetések és filmvetítések is kiegészítik, és többek közt kiemelt szerepet kapnak a Bauhaus női képviselői. Május 4-én és 5-én két dokumentumfilmet vetítenek, május 6-án pedig Susanne Radelhof a Bauhaus nők című film rendezője, Albertini Béla fotótörténész és Topor Tünde művészettörténész beszélget a nők irányzatbeli szerepvállalásáról. Az ő disputájukat a Bauhaus regionalizálódásáról szóló beszélgetés, és egy újabb dokumentumfilm vetítése követi.

Kép és szöveg

A Fiatal Írók Szövetsége és a B32 Galéria és Kultúrtér május 3-án és 4-én egy közös, kétnapos programmal csatlakozik a Budapest100 programjaihoz, feltérképezve a valós és fiktív Budapest kulturális lenyomatait. Városfesztiváljukon többek közt részt vesz Szilágyi Zsófia, Térey János, Poós Zoltán, Gáti György, Scherer Péter, Katona László és Simkó Katalin, Grecsó Krisztián és Kollár-Klemencz László. A program térbeli és időbeli utazásra is hív, lesz szó Móricz Zsigmond Bauhaus-rajongásáról, a főváros kávéházairól és eszpresszóiról, valamint a magyar filmsorozatok Budapestjéről.

Szerző

Már Magyarországon is kutakodik a főnök inkognitóban

Publikálás dátuma
2019.05.02. 10:30

Fotó: RTL Klub
Éppen tíz éve indult diadalútjára a brit Channel 4 televíziós csatornán a Beépített főnök reality sorozat, amelynek meséje szerint egy-egy kiszemelt cégnél dokumentumfilmes stáb követi, miként boldogul egy új munkavállaló az első napokban. Az új fiú, új lány persze nem más, mint a cégvezér, aki álruhában igyekszik utána járni annak, a hivatalos jelentések mögött mi a hétköznapi valóság. Van, aki jól végzi a munkáját és szorgalmas, és akad olyan is, aki nem – e két egyszerű kategóriát színezi a sok-sok személyes történet, amelyet a főnöknek végre egyszer az életben meg kell hallgatnia. Bár az epizódok egy-egy jelenetéről lerítt, hogy megrendezett, az összképen és a hatáson mégsem rontott: miután a főnök leleplezte magát, a jókat megjutalmazta, a rosszakat megbüntette, mint egy jóságos – és következetes – Mikulás. Ezzel sok munkavállaló néző vágya teljesedhetett be, akik legalább a műsor alatt azt is érezhették: nemcsak elszemélytelenedett robotok egy hatalmas üzemben. Nem vehető rossz néven, hogy mindemellett a cég imázsának ápolására is maradt némi idő. A Beépített főnök amerikai, kanadai és ausztrál változata is sok-sok sikeres évadot élt meg, a magyar tévében is láthatók voltak. Így hétfő este lehetett a nézőben némi kétség, hogy az RTL új műsora, a Főnök inkognitóban tud-e majd működni: az hagyján, hogy kamera előtt mindenki viselkedik, de van még olyan ember a hazánkban, aki egy epizódot sem látott a Beépített főnökből és nem fog gyanút egy kamerákkal kísért új munkavállaló láttán? Még ha nincs is: a Főnök inkognitóban első adása kiválóan működött, köszönhetően többek között a főhős, Melhem Saad bemutatásának. A pizzázólánc tulajdonosának helyén van az esze és a szíve, akaratlanul is leforrázta az idegenellenes szólamokat pengetőket. Éjszakázott, nappalozott, futárkodott, miközben a nézőnek nem Johnnal vagy Tommal, hanem Janival és Tomival lehetett azonosulnia. A problémáik és az álmaik inkább ismerősek nekünk. A „rosszak” csapata viszont már-már burleszkszerűen mindent elrontott, amit csak lehetett – de a sok megható jelenet után Melhem Saad mégsem ment át terminátorba: sok éves munkájukra tekintettel kaptak még egy esélyt.  

Infó

 Főnök inkognitóban RTL Klub, április 29.