Harmincnyolc évesen megvakult a négygyermekes asszony, az állam simán az út szélén hagyja a családot

Publikálás dátuma
2019.05.03. 07:30

Fotó: Draskovics Ádám / Népszava
Elveszítette látásának 87 százalékát egy nagyúti asszony, rokkantsági nyugdíjat mégsem kap. Veszélyben a hattagú család megélhetése.
A kisiskolás Villő gyorsan odébb pakol egy papucsot, nehogy az anyja belebotoljon, Koppány pedig a porszívó csövét tolja arrébb. Néhány hónapja még nem voltak ilyen gondosak, akkor a játékaik szanaszét hevertek a szobában. Két idősebb testvérük, Bence és Zétény is mostanság tanulja, hogyan lehet a főzésben, takarításban, kerti munkákban több feladatot átvállalni.  Édesanyjuk karácsony előtt nem sokkal gyakorlatilag megvakult: mindössze 13 százalékos lett a látása, vagyis legfeljebb homályos, nagy foltokat érzékel. Ezt a gyerekek nehezen dolgozzák fel, miközben azért igyekeznek legalább a mindennapi rutinokban segíteni őt. De a korábban gyakran felhangzó „nézd, anya, hogy táncolok!” vagy „látod, milyen szépet rajzoltam?” már csak elvétve szalad ki a szájukon. A négy gyermekével és férjével a Heves megyei Nagyúton élő, harmincnyolc éves Posztós Erzsébet tavaly áprilisban érzékelte először, hogy nem úgy lát, mint régen. A füzesabonyi szemészeten megállapították, hogy vélhetően a látóideg rostjainak fokozatos pusztulásával járó betegségben szenved. Kapott cseppeket, ám állapota nem változott érdemben, mire májusban az egri kórház szemészetére került, már alig látott. Innen neurológushoz, majd CT-vizsgálatra küldték, majd újabb neurológiai vizsgálatok következtek. Lassan eltelt a szeptember is, mire megállapították, hogy nem csupán agyi érelmeszesedése van, hanem agyi daganata is, ami okozója lehet látása fokozatos elvesztésének. Miskolcra mentek idegsebészhez, de az ottani rendszer nem tudta megnyitni az egri kórházban készített, s CD-n magukkal vitt felvételeket, így újabb MRI következett, ezúttal Miskolcon. A friss felvételek megerősítették, hogy műtétre van szükség – ám ebben az időszakban a miskolci kórház szellőzőrendszerét épp javították, így a nőgyógyászati műtőben végezték el a legsürgősebb eseteket. Az övék nem számított életmentő műtétnek, így újabb várakozás következett a november 28-ra kitűzött időpontra. A család pechjére épp ebben a nyálkás, őszi időszakban futott végig rajtuk egy vírus, ami az édesanyát is érintette, így a kitűzött időpont helyett december 21-re napolták a beavatkozást. Felkészítették: nemcsak a látását veszítheti el, de akár a beszédközpontja is megsérülhet. A daganatot végül eltávolították, ám a látáskárosodás visszafordíthatatlan maradt. - Talán ugyanígy járok, ha hamarabb kiderül, mi a betegség valódi oka, s netán még májusban megműtenek, de az is lehet, hogy sikerült volna nagyobb százalékát megőriznem a látásnak. Nem tudom. Nem szoktam ezen gondolkodni, nem látom értelmét – mondja az édesanya. Még fel sem ocsúdtak a műtéttől, s annak következményétől, mikor újabb sokk érte a családot. Februárban kérelmet nyújtottak be ugyanis a megváltozott munkaképességű személyeknek járó ellátásra, korábbi nevén rokkantnyugdíjra, de a Heves megyei kormányhivatal ezt elutasította. Elismerték ugyan, hogy asszony nem rehabilitálható, és foglalkoztatása csak folyamatos támogatással történhet, de azt is megállapították, hogy nem szerzett elég biztosítási időt munkaviszonyban, így nem jár neki az ellátás. A törvények szerint ahhoz, hogy ez meglegyen, a kérelem benyújtását megelőző öt évben 1095, az azt megelőző tíz évben 2555, 15 éves intervallumban pedig 3650 napot kellett volna dolgoznia. Posztós Zsuzsa azonban az elmúlt tizenöt évben mindössze 106 nap biztosítási időt szerzett, az elmúlt tíz évben pedig nullát.
Kerestük a kormányhivatalt, hogy vajon ilyen esetekben miért nincs mód méltányosság gyakorlására, s vajon hány hasonló ügyben hoztak még ilyen döntést, de azt a választ kaptuk, hogy mivel egyedi hatósági ügyről van szó, nem áll módjukban tájékoztatást nyújtani. A család fellebbez a kormányhivatal határozata ellen, egy barátjuktól kaptak ehhez jogi segítséget is.
– Harmincnyolc éves vagyok, huszonnégy évesen szültem az első gyermekünket, majd sorra jöttek a többiek. Előttük öt évig dolgoztam egy tiszanánai, majd egy poroszlói varrodában, később egy füzesabonyi gyárban, s két évig voltam munkanélküli. Mindig nagy családot szerettünk volna, így nem bánkódtam, amikor anya lettem, s itthon maradhattam velük – mondja az asszony. Az úgynevezett főállású anyaság azonban nem számít keresőtevékenységnek, így anyaként sem gyűjtött biztosítási időt. Jelenleg mindössze 27500 forint fogyatékossági járadékra jogosult, ehhez jön a családi pótlék, s a férje fizetése. Ő három műszakban dolgozik egy gyöngyösi gyárban: van, hogy késő este főzi meg a másnapi ebédet, vagy munkába indulás előtt vasalja ki a gyerekek ruháját. Erzsébet igyekszik helytállni, de még bizonytalanul mozog a lakásban és a konyhában is: volt, hogy a tészta forró vizét magára öntötte, máskor színes ruhákat mosott össze. - Úgy terveztem, hogy visszamegyek dolgozni, ha már minden gyerek iskolába jár. Súlyos látássérültként erre a környéken sok esélyem nincs: Nagyútra még a helyközi buszok sem jönnek be, olyan rossz az út errefelé, helyben pedig nincs munkalehetőség, főképp a hozzám hasonlóknak – mondja. A család fenntartása most egyedül az apa kezében van, neki dolgoznia kell, ha törik, ha szakad. Amikor a feleségét műtötték, pár hétig szabadságon volt, csak az alapbérét kapta, ami a túlóradíjak és egyéb pótlékok nélkül meglehetősén vékonyka volt: abban a hónapban megérezték a nyomorúság hűvös leheletét. Erzsébet azt mondja, bele sem mer gondolni abba, hogy netán a férje is lebetegszik, vagy a munkahelyével történik valami. Mert akkor elszakad az a vékony cérnaszál is, ami most még valahogy a felszínen tartja a négygyermekes családot.
Szerző
Témák
vidék betegség
Frissítve: 2019.05.03. 14:35

"Nem hiszek Weber két szép szemének"

Publikálás dátuma
2019.05.03. 06:45

Fotó: ERIC VIDAL / EURÓPAI PARLAMENT
Rendezték vitáikat az LMP-vel és bizakodva vágnak neki az EP-választásoknak az európai Zöldek, amelyek egyik vezetőjelöltje, a holland Bas Eickhout pénteken Budapestre látogat. Környezetvédelem, európai szintű adóztatás és jogállam. Ezek a Zöldek programjának hívószavai, amelyektől Magyarországon kevesen jönnek lázba. Azt tapasztalom, hogy ezek a témák mindenütt érdeklődést váltanak ki. Kelet- és Közép-Európában a jogállam helyzete igenis nagy vitákat gerjeszt. Bulgáriában, Litvániában és Romániában a korrupció elleni harc az egyik fő kampánytéma. Nem a kormánypártoké, az biztos, de a korrupció sok embert bosszant és aggaszt.

A “zöld” ügyek azonban nem mozgósítják a társadalmat, legalábbis Magyarországon. Az LMP és a Párbeszéd népszerűsége a bejutási küszöb alatt van. Ön mivel magyarázza ezt? Az ökopártokat sokan "egy ügyű" pártoknak tartják, amelyek csak a környezetvédelemmel foglalkoznak. Pedig a klímaváltozás elleni harc nem pusztán a környezet megóvásáról szól, hanem gazdasági és politikai érdekeinket is szolgálja. Magyarországon például azért is tiltakozunk a Paks 2 megépítése ellen, mert egyre nagyobb technológiai, pénzügyi, geopolitikai függőséget eredményez Oroszországtól.

Nemrégen az LMP még fekete bárány volt az Európai Zöldek Pártjában, amely tényfeltáró küldöttséget is menesztett Budapestre. Kibékültek? Voltak vitáink. A legkomolyabbak arról szóltak, hogy az LMP hogyan határozza meg önmagát a Fidesszel és más pártokkal szemben. Mi határozottan bíráljuk a Fidesz-kormányt, mert azt gondoljuk, hogy a tevékenységével aláássa a jogállamot. Ezt is megbeszéltük LMP-s partnereinkkel. Mostanra világossá vált az álláspontjuk, egyedül vágnak neki az EP-választásoknak. Listavezetőjük, Vágó Gábor, aki mindig kiállt a jogállamért és a korrupció ellen, egyértelműen jelzi számunkra, hol áll a párt. Lezártuk a vitáinkat. A párbeszédes Jávor Benedekkel pedig kiváló az együttműködésünk.

Az európai Zöldek régóta a magyarországi jogállam élharcosai, elég csak Rui Tavaresre és Judith Sargentinire gondolni. Mit terveznek a következő öt évben? A jogállam érvényesüléséhez a jelenleginél jóval hitelesebb Európai Bizottságra van szükség. Az új testületnek szigorúnak és objektívnek kell lennie. A mostani pártpolitikára használta a rendelkezésre álló eszközöket. Mi azt javasoljuk, hogy 2020-tól az Európai Bizottság vegye górcső alá az összes tagállam teljesítményét, és ahol szükséges, tegyen ajánlásokat a mulasztások felszámolására, ahol ez kevés, ott tegyen lépéseket.

Mennyire aggódik amiatt, hogy a következő törvényhozás tele lesz olyan nacionalista, populista képviselővel, aki akadályozni fogja a döntéshozatalt? Ha a populisták megerősödnek, akkor Európa cselekvőképessége meg fog gyengülni. Úgy látom, hogy az emberek nagy része nem ezt akarja. Remélem, olyan pártok lesznek többségben, amelyek számára fontos a demokratikus értékek megőrzése. A legnagyobb talány, hogy az Európai Néppárt (EPP) milyen álláspontot fog képviselni. Még mindig nem dőlt el, hogy milyen irányba tartson. A Fidesz szeretné a saját képére formálni. Ha ez megtörténne, akkor lehetetlenné válna az összefogás velük.

Miért gondolja, hogy a Fidesz átalakíthatja a néppártot? Manfred Weber vezető jelölttől Joseph Daul pártelnökig, mindenki az ellenkezőjét bizonygatja.
Azért, mert az EPP-t alkotó pártok egy része ebbe az irányba mozdult el. Ausztriában a konzervatívok a populistákkal kormányoznak. Spanyolországban a kereszténydemokraták hangsúlyosan populista kampányt vittek a parlamenti választások előtt. Emiatt nagyot vesztettek, és talán tanultak is belőle, de a stratégiájuk egyértelműen a jobbratartás volt. Franciaországban és Olaszországban is látok hasonló jeleket. Manfred Weber frakcióvezető sem képviselt mindig egyértelmű és határozott véleményt. Először szeretném látni, hogy merre fordul az EPP. Nem hiszek csupán Weber két szép szemének.

Hogyan látja a Zöldek esélyeit a következő EP-ben? Azt várom, hogy ha mérsékelten is, de meg fogunk erősödni. A néppártiak és a szociáldemokraták várható mandátumvesztése azt eredményezheti, hogy ha nem is leszünk sokkal többen, a súlyunk megnövekedhet. Kulcsszereplők lehetünk a jövőről szóló tárgyalásokon.

A végzősök többsége ma ballag, de van, akinek már az érettségi is megkezdődik

Publikálás dátuma
2019.05.03. 06:34
Ballagás a budapesti, I. kerületi Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban FOTÓ: MTI/KOVÁCS TAMÁS
Fotó: Kovács Tamás / MTI
Pénteken már nemzetiségi nyelv és irodalomból vizsgáznak a diákok.
Pénteken és a hétvégén országszerte elballagnak a diákok a középiskolákból. Pénteken a nemzetiségi nyelv és irodalom vizsgákkal már meg is kezdődnek az írásbeli érettségik, amelyek hétfőn a magyar írásbelikkel folytatódnak. A ballagás kifejezés a latin eredetű valetans (búcsúzó) szóból származik, maga a szokás pedig a felvidéki Selmecbányáról, ahol az 1870-es években az erdészeti és bányászati akadémia hagyományaként a hallgatók a Ballag már a vén diák kezdetű dal éneklésével búcsúztak el iskolájuktól - írja az MTI. Ezek után az egész országban és minden iskolatípusban elterjedt a ballagás, és a 20. század elejére már általánossá vált. A 1920-as évekre a Ballag már a vén diák kezdetű dalt sok helyen felváltotta az Elmegyek, elmegyek kezdetű magyar népdal. Népszerű szokássá vált az is, hogy a ballagás előtti éjszakán a végzős diákok szerenáddal köszöntik tanáraikat. A ballagás napján az iskola zászlóját követve sétálnak végig a folyosókon a diákok, vállukra akasztva egy kis tarisznyát, amelybe az alsóbb osztályokba járó társaik pogácsát, földet, sót, aprópénzt és egy képet tettek az iskoláról. Idén is közzétette felhívását a Kézenfogva Alapítvány, amely hagyományteremtő akcióját 2016-ban indította el. Ennek jegyében a ballagást megelőző napokban, hetekben a kezdeményezéshez csatlakozó végzős diákok rokonaiktól, ismerőseiktől azt kérik, hogy a ballagásukra szánt drága csokrok helyett jelképes ajándékkal készüljenek és a ballagásra szánt virágok árának egy részét fordítsák inkább jótékony célra, és segítsék közösen a fogyatékossággal élő fiatalokat.
Szerző
Témák
ballagás