Barry Levinson sztorija az Urániában

Publikálás dátuma
2019.05.03. 10:00

Fotó: Clemens Niehaus/Geisler-Fotopres / DPA
Csak ülök és mesélek: az egykori tévéműsor címe tökéletesen ráillett Barry Levinson mesterkurzusára.
Baráti sztorizgatással telt az Oscar-díjas Barry Levinson mesterkurzusa, amelyet a Magyar Nemzeti Filmalap Fast Forward Programjának a keretében a budapesti Uránia moziban rendeztek. Persze az esemény moderátora, Osváth Gábor producer a triviális kérdésekkel kezdte: azaz, mit is keres nálunk a legendás rendező? Levinson a Harry Haft című, számszerűsítve a huszonhetedik egészestés moziját forgatja Magyarországon.
Levinson elmondta, hogy amikor elolvasta a forgatókönyvet, eszébe jutott a saját gyerekkora: ötéves volt, amikor a nagyanyjának a bátyja egyszer csak megjelent náluk. Ekkor fedezte fel a számot a karján, de csak tíz évvel később értette meg, hogy azok milyen számok is voltak, illetve: a férfinak miért voltak folyamatosan rémálmai. A most forgó film címszereplője is holokauszt túlélő – akit a kitűnő Ben Foster alakít – és szenved a poszttraumás stressztől. „Nagyon sok ember nem tudja elengedni csak úgy a múltat” – húzta alá a filmes, aki korábban sosem járt Magyarországon. Persze, szavai szerint azért sem, mert mindig is nagyon amerikai filmeket készített. Ami azonban most lenyűgözi, az Budapest maga. Különösen az épületek, melyek monumentálisabbak a számára, mint a New York-i felhőkarcolók, így sokat sétál csak úgy a városban, ha épp van szabadideje.
Barry Levinson nem iskolában, hanem gyakorlati, autodidakta módon lett rendező. Egy baltimore-i tévénél fűzte be a reklámokat az éjszakai filmek alatt, ahol olyan műveket látott, melyeket a mozik rég nem játszottak: Orson Welles-től John Hustonig. Aztán egy George nevű fickó lett a felelős azért, hogy elkezdett forgatókönyveket írni, azzal, hogy rábeszélte, kísérje el egy színészképzésre. Levinson élvezte, de sosem akart színész lenni. Ám arra rájött, hogy szeret dialógusokat írni. Jó pár forgatókönyv volt a már a háta mögött, amikor belevágott az első rendezésébe, Az étkezdébe 1982-ben. Levinson elmondta, hogy a „stúdió” nagyon utálta a filmet. Egy meg nem nevezett producert idézett, aki azt mondta neki: a sok felesleges dialógus helyett végre kezdjen el történetet mesélni. „De hát ez maga a cselekmény” – válaszolta. Hozzátéve: mindig a karakterekben hitt. A nézőt szerinte nem a fordulatos, túlbonyolított cselekménnyel kell lenyűgözni, hanem olyan figurákkal, akiket szerethetők.
A neves direktor persze sztorizott a legismertebb filmjeiről is. A Jó reggelt, Vietnám! kapcsán elmesélte, hogy mindenki óvta Robin Williamstől, mert addig minden filmje bukott, miközben azt sokkal nagyobb kockázatnak tartotta, hogy ők voltak az elsők, akik komédiát mertek csinálni a vietnámi tematikából. Levinson azt is elárulta: azok a jelenetek a filmben, melyekben vietnámiak szerepelnek, mind improvizációk voltak. Ahogy fogalmazott: rendezőként hiba lett volna valamiféle elképzelt dialógokhoz ragaszkodni, ő inkább a valóságban bízott.
Az Oscar-díjas Esőember kapcsán megtudtuk: amikor Sidney Pollacktól átvette a rendezői széket, az ő ötlete volt, hogy a túlbonyolított cselekményt leegyszerűsítette a két testvér utazására, mely egy autópályán játszódott volna. Ezt unalmasnak tartotta és kitalálta, egy baleset miatt kisebb utakon menjenek. Mivel végig unalmas helyeken forgattak, így a producerek rájuk sem bagóztak, azt csinálhattak, amit akartak.  Barry Levinson tavaly életműdíjat kapott Karlovy Vary-ban, ekkor is beszélgethettünk vele. E film kapcsán itt mondta el, hogy szerinte Hollywood egyik legnagyobb igazságtalansága, hogy Tom Cruise-t negligálták és nem jelölték az Oscar-díjra.
Témák
film

Kulka János egy darabban két szerepet is játszik

Publikálás dátuma
2019.05.02. 12:42
Kulka János a Nemzeti Színházban a Sirály című darabban
Fotó: Népszava
A Trojka társulat legújabb darabjában egyszerre két szerepet is megformál a három éve stroke-on átesett színész.
Nagy lelkesedéssel kezdte a Trojka társulat legújabb, kísérleti darabjának próbáit Kulka János. A három éve stroke-ot kapott színész az előadásban egyszerre két szerepet is alakít majd - írta a Blikk. A darab rendezője, Soós Attila azt mondta, a darabban a mozgás és a beszéd érdekes egyvelegét viszi színre.
Kulka János a Silence Book - fizikai színházi képek kezdőknek és haladóknak című darabban egy nagypapa és egy négyéves kisgyerek karakterét is megformálja.

Kulka János idén már két színdarabban is játszott, igaz, ezekben alig beszélt, afáziája miatt ugyanis ez még nehezen megy neki. Bár korábban, mivel úgy érezte, nem tudna tökéletes alakítást nyújtani, úgy döntött nem lép többet színpadra, márciusban a Trojka társulattal szintén Soós Attila rendezésében bemutatták Csehov Cseresznyéskert című művéből készült darabját. 
Szerző
Témák
Kulka János

A nagyon várt mester

Publikálás dátuma
2019.05.02. 11:55

Fotó: Szöllősi Mátyás
Másfél évtizede rendszeresen jön hozzánk Grigorij Szokolov, az eltelt évek alatt valóságos rajongótábora alakult ki. Most is sokan jöttek a Müpába és tapsolták végig estjét, az összes ráadást is végigvárva.
„Olyan ő, mint az a tibeti szerzetes, aki kiszállt a testéből, és hangokká változott. Fizikai mivolta csupán eszköz a hangok megszólaltatásához..." – olvasható róla a Müpa honlapján és más internetes ajánlókban. Nem tudni, kitől származik az idézet, mindenesetre tükrözi azt a szinte ájult tiszteletet, amit a jövőre hetvenedik életévét betöltő Szokolov iránt illik tanúsítani. Meg is telt a legnagyobb magyar hangversenyterem, még a színpadon is szokatlanul nagy számban ültek nézők, és sokan még így is lemaradtak az élményről. Amikor tizenöt éve először jött hozzánk, Richter utódját látták Szokolovban a zeneszeretők, hatalmas rajongótábora alakult ki, kultikus figurává vált. Beethoven „Vihar" szonátáját tizenhárom évvel ezelőtt hallottam tőle, és akkor nem voltam teljesen elégedett az olvasattal, mint ahogy most sem a C-dúr szonáta megszólaltatásával. Zongorista erényei elvitathatatlanok az orosz művésznek, aki tizenhat éves korában, vidéki – akkor még leningrádi - fiúként arra vetemedett, hogy megnyerje a moszkvai Csajkovszkij Versenyt. Most is úgy halottam, hogy miközben szinte felsőbbrendűnek nevezhető billentési és pedálozási technikájával kialakított egy olyan játékstílust, amely úgy tűnik, megfelelően alkalmazkodik a zenei alakzatokhoz, magának a beethoveni lényegnek a megjelenítése hagy kívánni valókat maga után játékában. A hangszínek gyakran még igazán szépek sem voltak, főleg a forte részekben, ha meg valóban szinte éterien szóltak, csak önmagukban voltak csodálhatók, gyakran pedig egyszerű dallamformálási feladatok sem sikerültek igazán szépre sem a szonátában, sem a bagatellekben. Nem sikerült sem ezekben sem ott igazán mélyre hatolnia a művésznek és erre az sem mentség, hogy az igazi Beethoven talán nem is ezekben a művekben rejtőzik. Csillogó, de - egy ilyen nagyra tartott művésztől – némileg felületes volt a produkció. A második részben Brahms darabjai egyvégtében hangzottak el, mintegy háromnegyed órában, tudni, Szokolov nem feltétlenül keresi a közönség kegyeit.  Az nyilvánvaló, hogy a pianista és a hallgatói képességeket nagyobb mértékben igénybe vevő produkciók elve erősebb hatást képesek elérni, egyszerűen azzal, hogy a hosszabb idő alatt mindkét fél jobban ráhangolódik a feladatra. Itt már kevésbé érheti be könnyedén odadobott megoldásokkal az a zongorista, akinek valójában semmi sem elég nehéz, gyakrabban volt kiegyensúlyozottabb a technika és a zenei tartalom kapcsolta, mint a Beethoven művekben. Sokszor érezhettük, Brahms zenéjének lényegét halljuk. Megszokott Szokolov hangversenyein a hat ráadás, az utolsóban, a Bach-Busoni korálfeldolgozásában ismét az volt az érdekes, milyen nyers hangon, különösebb dallamformálási erények bemutatása anélkül is képes zongorázni Szokolov, ugyanakkor egészen különösen szép, mondhatni felülmúlhatatlan volt előadásában Schubert Magyar dallam című kis remeke, azt a valódi nagy zongoraművészt hallottam megszólaltatása során, aki tényleg mindent tud, nem csak a billentyűkről, hanem az életről is. 

Infó

Beethoven C-dúr szonáta Beethoven 11 bagatell Brahms Hat zongoradarab Brahms Négy zongoradarab Grigorij Szokolov zongora Müpa, április 29.  

Szerző