Fényes röntgenkitörést észlelt a NASA egy távoli galaxisban

Publikálás dátuma
2019.05.04. 10:10

Fotó: X-ray: NASA/CXC/Uni. of Science and Technology of China/Y. Xue e
Két neutroncsillag összeolvadása okozhatta azt a fényes röntgenkitörést, amelyet a NASA Chandra röntgenobszervatóriuma egy galaxisban észlelt, amely 6,6 milliárd fényévre van a Földtől.
Amikor két neutroncsillag összeolvad, ellentétes irányú, nagy energiájú részecskenyalábot és erős sugárzást bocsát ki. Ha valamelyik nyaláb felénk mutat, akkor gammafelvillanást észlelhetünk. Ha nem pont felénk mutat, más bizonyítékát kell találni az összeolvadásnak. Ilyenek lehetnek a gravitációs hullámok, és a most észlelt röntgenkitörés segítségével egy újabb bizonyítékra bukkantak a csillagászok. Rájöttek, hogy két neutroncsillag egy új, nagyobb tömegű és gyorsabban forgó neutroncsillaggá olvadhat össze, amelynek kivételesen erős mágneses tere van - írta a Csillagászat.hu.
„Teljesen új módszert találtunk a neutroncsillagok összeolvadásának észlelésére”

– mondta Yongquan Xue, a Kínai Tudományos és Technológiai Egyetem munkatársa, a Nature folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője.

A Chandra észlelte az XT2 jelzésű forrás minden idők legjobb határfényességű felvétele a röntgentartományban, amelyet több éven át, összesen majdnem 12 hétnyi megfigyelési idő alatt rögzítettek. A 2015. március 22-én felbukkanó röntgenforrást később, az adatok elemzésekor fedezték fel.
„Az XT2 véletlen felfedezése megerősíti, hogy a természet gazdagsága sokszor még az emberi képzeletet is felülmúlja.”

A kutatóknak nagy valószínűséggel sikerült megmagyarázniuk az XT2 eredetét. Megfigyelték, hogyan változott a röntgensugárzás intenzitása, és az adatokat összehasonlították azokkal az előrejelzésekkel, amelyeket Bing Zhang, a Nevadai Egyetem munkatársa 2013-ban tett. A kutatócsoport szerint a magnetár, vagyis a nagyon gyorsan forgó, erős mágneses terű neutroncsillag a röntgensugárzással energiát vesztett, ami a forrás halványulása közben lelassította a forgását. Ez azt mutatja, hogy a neutroncsillag-összeolvadás egy új, nagyobb neutroncsillag létrejöttéhez vezetett, amely legalább néhány órán át létezett, ahelyett, hogy azonnal fekete lyukká roppant volna össze.
Ez, a Nature című szaklapban megjelent eredmény azért fontos, mert lehetőséget ad arra, hogy meg lehessen ismerni a neutroncsillagok belsejét.  
„Nem csaphatunk egymásnak két neutroncsillagot a laborban, hogy lássuk, mi történik. Meg kell várnunk, amíg az Univerzum megteszi helyettünk.”

– mondta Zhang

A kutatók azzal a lehetőséggel is számoltak, hogy nem neutroncsillag-összeolvadás, hanem egy nagy csillag összeomlása hozta létre az XT2-t. A forrás viszont a galaxisa szélén található, és ez az összeolvadás-elméletet valószínűsíti. Összhangban áll azzal az elképzeléssel, hogy a szupernóva-robbanások, amelyek során a neutroncsillagok keletkeztek, kilökték azokat a galaxis belső vidékéről. Az XT2 röntgenforrás galaxisának is vannak olyan tulajdonságai, amelyek inkább a neutroncsillag-összeolvadás mellett szólnak. Ilyen például, hogy a hasonló méretű galaxisokhoz képest kevés csillag keletkezik bennük. A nagy tömegű csillagok fiatalok, és jelenlétük együtt jár a csillagképződés magas arányával.  
Szerző

Az Uffizi képtár igazgatója szerint hamisítvány a Leonardo-hajfürt

Publikálás dátuma
2019.05.03. 09:30

Fotó: VINCENZO PINTO / AFP
Kétségbe vonta Eike Schmidt, a firenzei Uffizi képtár igazgatója, hogy Leonardo da Vinci hajtincse lenne az a relikvia, amelyet a reneszánsz művész halálának 500. évfordulója alkalmából kiállítottak szülővárosában, a toszkánai Vinciben.
"Egyetlen szakértő sem hiszi, hogy a hajtincs igazi"

- jelentette ki a német művészettörténész a Leonardo él című, az év végéig megtekinthető kiállításon látható darabról.

A csütörtökön közszemlére tett hajtincs egy amerikai gyűjtemény darabja. A szervezők szerint a franciaországi Amboise-ben 1519. május 2-án elhunyt művész hajából származik. A hajfürttel együtt bemutattak egy bronzgyűrűt is, amelyet állítólag Leonardo viselt.
Az élete utolsó éveiben betegeskedő, egy olasz kutatás szerint feltehetően több szélütésen is átesett festőművész I. Ferenc francia király meghívására érkezett a városba, ahol egy újabb roham okozhatta a halálát. Feltételezett maradványait őrző sírja az amboise-i királyi kastély Szent Hubertusz kápolnájában található. Eike Schmidt szerint azonban nagyon valószínűtlen, hogy a haját relikviaként megőrizték volna, mivel ez a szokás nem volt jellemző a reneszánszra, csak a romantika korában, a 19. században vált elterjedtté. Szerinte az állítólagos ereklye arra sem érdemes, hogy részletesebben foglalkozzanak vele.
A hajtincs bemutatását Alessandro Vezzosi, a kiállítás egyik szervezője világpremierként jelentette be. A relikvia francia eredetéről szóló dokumentumot is bemutatják a kiállításon. A szervezők azt is közölték, hogy DNS-vizsgálattal akarják hitelesíttetni a hajtincset. Vezzosi, a reneszánsz kor kutatója hangsúlyozta, nem állítják "százszázalékosan", hogy Leonardo hajszálairól van szó, de most lehetőség van arra, hogy a belőle nyerhető DNS-t összehasonlítsák a polihisztor lángelme Toszkánában élő és franciaországi, spanyolországi sírokban talált elhunyt leszármazottainak genetikai örökségével. Leonardo sírjának megbolygatását nem tervezik, a DNS-teszt elvégzéséhez elegendőek az élő és halott leszármazottaktól származó minták - mondta Vezzosi, aki a következő hónapokra ígérte a vizsgálat eredményét. 
A képkeretbe applikált hajtincs néhány tucat világos - fehértől a szőkéig terjedő - hajszálból áll, és a "Leonardo da Vinci haja" olvasható mellette franciául. Az állítólagos relikviák a múlt századra és egy amerikai gyűjtőre vezethetők vissza, tőle egy másik, szintén amerikai és névtelenséget kérő gyűjtő vásárolta, aki az évforduló alkalmából kapcsolatba lépett az olasz kutatókkal. 
Vezzosi szerint megállapítást nyert, hogy a Leonardo da Vinci hajtincsének és gyűrűjének mondott relikviák hajdan Arsene Houssaye (1814-1896) francia író, a vidéki múzeumok főfelügyelőjének birtokában voltak, akit 1863-ban bíztak meg azzal, hogy folytasson ásatásokat az amboise-i sírban. Az ásatások során találtak egy csontvázat - jobb kezével a feje alatt -, továbbá sírkőtöredékeket, amelyeknek hiányos felirata a reneszánsz mesterre utalhat, ezen kívül I. Ferenc király korából származó olasz és francia érmeket, némi szakáll- és egy megőszült haj maradványait. Vezzosi verziója szerint megtartotta magának a két relikviát, amiket az amerikai Harold K. Sighley annak egyik leszármazottjától vásárolt meg 1925-ben Párizsban.
A toszkánai Vinciben az évforduló alkalmából két újabb, Leonardónak szentelt magánmúzeum is nyílt csütörtökön.
Szerző

Új típusú demenciát azonosítottak

Publikálás dátuma
2019.05.02. 16:16
Illusztráció
Fotó: Ole Spata/dpa Picture-Alliance / AFP
A demencia új típusát azonosították amerikai kutatók, amelynek a tünetei az Alzheimer-kóréhoz hasonlóak, ezért sokakat tévesen diagnosztizálhattak.
Idős páciensek millióit diagnosztizálhatták korábban tévesen, akár egyharmaduk is a demencia egy másik formájában szenvedhet - írta a BBC hírportálja. A most azonosított kór (LATE, limbic-predominant age-related TDP-43 encephalopathy) leginkább a 80 év felettieket sújtja. Ebben a korcsoportban öt ember közül egy szenved a betegségtől a tudósok szerint, akik több ezer elhunyt mintáit elemezve ismerték fel az új kórt. Időnként csak a halál után lehet a demencia jeleit az agyban megfigyelni, nincs olyan teszt, amelyik kimutatná. A LATE-re a TDP-43 nevű fehérjék agyi felhalmozódása jellemző, az Alzheimer-kórra két másik fehérje, az amiloid és a tau lerakódásai.
A tudósok régóta nagy erőkkel keresik a gyógymódot, a betegség sok oka és típusa miatt eddig eredménytelenül, az elbutulásra jelenleg sincs hatásos kezelés. Az új kór jobb megismerése új gyógymódok kifejlesztéséhez vezethet a kutatók szerint. Pete Nelson, a tanulmány vezető szerzője, a Kentucky Egyetem tudósa elmondta, hogy az általuk LATE-nek nevezett betegség mindig is jelen volt.
Az Alzheimer-kór olyasmi, amiről mindenki tudja, hogy elbutulást okoz, ám más betegségek is állhatnak a tünetek hátterében. Amit mi LATE-nek neveztünk, az egyik leggyakoribb az okok közül. Sok a tennivaló, terápiákat kell kidolgozni rá, a mi munkánk jelentheti a kiinduló pontot - magyarázta. Hozzátette, hogy az eddig Alzheimer-kórral diagnosztizáltak közül sokan kétség kívül az újonnan felfedezett betegségben szenvedtek. Robert Howard, a University College London tudósa szerint 
"valószínűleg ez az utóbbi öt év legfontosabb tanulmánya a demencia kutatásában".

Szerző