Tudomány;NASA;csillagászat;

- Fényes röntgenkitörést észlelt a NASA egy távoli galaxisban

Két neutroncsillag összeolvadása okozhatta azt a fényes röntgenkitörést, amelyet a NASA Chandra röntgenobszervatóriuma egy galaxisban észlelt, amely 6,6 milliárd fényévre van a Földtől.

Amikor két neutroncsillag összeolvad, ellentétes irányú, nagy energiájú részecskenyalábot és erős sugárzást bocsát ki. Ha valamelyik nyaláb felénk mutat, akkor gammafelvillanást észlelhetünk. Ha nem pont felénk mutat, más bizonyítékát kell találni az összeolvadásnak. Ilyenek lehetnek a gravitációs hullámok, és a most észlelt röntgenkitörés segítségével egy újabb bizonyítékra bukkantak a csillagászok. Rájöttek, hogy két neutroncsillag egy új, nagyobb tömegű és gyorsabban forgó neutroncsillaggá olvadhat össze, amelynek kivételesen erős mágneses tere van - írta a Csillagászat.hu.

„Teljesen új módszert találtunk a neutroncsillagok összeolvadásának észlelésére”– mondta Yongquan Xue, a Kínai Tudományos és Technológiai Egyetem munkatársa, a Nature folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője.

A Chandra észlelte az XT2 jelzésű forrás minden idők legjobb határfényességű felvétele a röntgentartományban, amelyet több éven át, összesen majdnem 12 hétnyi megfigyelési idő alatt rögzítettek. A 2015. március 22-én felbukkanó röntgenforrást később, az adatok elemzésekor fedezték fel.

„Az XT2 véletlen felfedezése megerősíti, hogy a természet gazdagsága sokszor még az emberi képzeletet is felülmúlja.”

A kutatóknak nagy valószínűséggel sikerült megmagyarázniuk az XT2 eredetét. Megfigyelték, hogyan változott a röntgensugárzás intenzitása, és az adatokat összehasonlították azokkal az előrejelzésekkel, amelyeket Bing Zhang, a Nevadai Egyetem munkatársa 2013-ban tett. A kutatócsoport szerint a magnetár, vagyis a nagyon gyorsan forgó, erős mágneses terű neutroncsillag a röntgensugárzással energiát vesztett, ami a forrás halványulása közben lelassította a forgását. Ez azt mutatja, hogy a neutroncsillag-összeolvadás egy új, nagyobb neutroncsillag létrejöttéhez vezetett, amely legalább néhány órán át létezett, ahelyett, hogy azonnal fekete lyukká roppant volna össze.

Ez, a Nature című szaklapban megjelent eredmény azért fontos, mert lehetőséget ad arra, hogy meg lehessen ismerni a neutroncsillagok belsejét.  

„Nem csaphatunk egymásnak két neutroncsillagot a laborban, hogy lássuk, mi történik. Meg kell várnunk, amíg az Univerzum megteszi helyettünk.”– mondta Zhang

A kutatók azzal a lehetőséggel is számoltak, hogy nem neutroncsillag-összeolvadás, hanem egy nagy csillag összeomlása hozta létre az XT2-t. A forrás viszont a galaxisa szélén található, és ez az összeolvadás-elméletet valószínűsíti. Összhangban áll azzal az elképzeléssel, hogy a szupernóva-robbanások, amelyek során a neutroncsillagok keletkeztek, kilökték azokat a galaxis belső vidékéről. Az XT2 röntgenforrás galaxisának is vannak olyan tulajdonságai, amelyek inkább a neutroncsillag-összeolvadás mellett szólnak. Ilyen például, hogy a hasonló méretű galaxisokhoz képest kevés csillag keletkezik bennük. A nagy tömegű csillagok fiatalok, és jelenlétük együtt jár a csillagképződés magas arányával.  

Kétségbe vonta Eike Schmidt, a firenzei Uffizi képtár igazgatója, hogy Leonardo da Vinci hajtincse lenne az a relikvia, amelyet a reneszánsz művész halálának 500. évfordulója alkalmából kiállítottak szülővárosában, a toszkánai Vinciben.