Michael Bennet coloradói szenátor beszállásával huszenegy fősre duzzadt a Demokrata Párt elnökjelölti mezőnye. Ennyi pályázó azért Amerikában is sok. Képtelenség is, hogy huszonegyféle markáns nézet szegüljön egymással szembe - ugyanabban a pártban.
Az ellenzéki táborban csak két, némiképp ellentétes szempont létezik: a törzsszavazóknál a radikális hang hozhat gyors eredményt, de Trump legyőzéséhez majd a centrista voksok is kellenek. Mivel az ellenzéki választók óriási többségének az elnök mielőbbi eltávolítása a legfontosabb, az ellentétet gyorsan át kell hidalni. 2020-ban nem fordulhat elő, ami 2016-ban, hogy az előválasztáson alulmaradt Bernie Sanders híveinek egy része nem támogatta Hillary Clintont, aki többek között ezért is veszített. Úgyhogy egy alulról szerveződő mozgalom felhívást tett közzé: az előválasztáson indulók ígérjék meg, hogy egyrészt tiszteletteljesen kampányolnak egymás ellen, másrészt beállnak a győztes mögé, sőt kifejezetten segíteni fognak neki megverni Trumpot. A huszonegy fős listáról eddig tizenketten írták alá a nyilatkozatot, többen kifejezetten látványosan, az interneten élőben közvetítve a ceremóniát. Hiába no, nagy dolog a közhangulat.
Vagy mégsem? A magyar ellenzéktől évek óta követelik az összefogást, miután választóik, bár sokban nem értenek egyet, főként azt várják tőlük, hogy szabadítsák meg az országot a hatalmon lévő bagázstól. Igaz, a magyar helyzet nem teljesen ugyanolyan, mint az amerikai, hiszen itt az ellenzéki politikusok több külön párthoz tartoznak. A különbség azonban nem is olyan nagy, hiszen a Demokrata Párt széles ernyő, amely alatt megférnek a magukat demokratikus szocialistának vallók, a centristák, a gazdasági liberálisok, sőt a már-már konzervatívok is.
Úgyhogy a példa adott. Látja, aki nem vak.