Peches nap

Beletörni látszik a bicskája Palkovics László innovációs miniszternek a Magyar Tudományos Akadémia intézethálózatának „átalakításába”. Legalábbis biztosan nem tudja az ügyet olyan egyszerűen elsimítani, mint ahogy tette az oktatási tiltakozáshullámoknál.

Miniszteri kinevezéséig Palkovics igazi jolly-joker volt. 2014-ben feszült időszakban lett felsőoktatási államtitkár: egymást érték a diáktüntetések, fórumok, egyetemfoglalások, de a kedélyek végül lecsillapodtak. A figyelem aztán a közoktatás felé fordult, az elbaltázott központosítás, a KLIK bénázása kiborított mindenkit, aki egy iskola 50 méteres körzetében megfordult. Menő lett a kockás ing, és úgy tűnt, korábban nem látott koalíció jött létre tanár, diák és szülő között a kormány „reformjai” ellen. Aztán jött Palkovics, aki kicsit átszervezte és átnevezte az intézményfenntartót, és bár ezzel alig változott valami, sikerült elcsendesíteni a háborgókat. Ekkor már biztosan látszott: az államtitkár dörzsölt tárgyaló. Bár az oktatás helyzete továbbra is katasztrofális, a szakszervezeteket pacifikálták, a tanárokat lecsendesítették, a civilek pedig lassan belefáradtak az akciózásba.

Ezek után nem lett volna meglepő, ha legújabb megbízatását is csont nélkül teljesíti Palkovics, hiszen az MTA ügyei mégiscsak kevesebb embert érdekelnek, ráadásul az akadémikusok, tudósok, kutatók nem a harcos természetükről ismertek. De úgy tűnik, mindez csak sztereotípia. Bár Lovász László láthatóan el tudna képzelni jobb programot is, mint a tudomány szabadságának megmentését egy lehetetlen helyzetben, becsülettel és méltósággal állja a sarat, amitől Palkovics láthatóan feszeng. Biztos, ami biztos, a közgyűlés reggelén a Magyar Hírlap hasábjain meg is üzente, hogy a kormány akkor is átviszi a terveit, ha az MTA ebben nem partner. Nem volt az.

Úgy tűnik, hogy éppen az MTA esetében törik meg Palkovics szériája, és vall kudarcot a leszalámizós-kifárasztásos technika. Kérdés, hogy most milyen stratégiát választ: ha így nem, akkor majd erőszakkal?