Négy napos fesztiválünneppel, koncertekkel és kirakodóvásárral nyitották meg múlt héten a tiszafüredi strandszezont, s a programok között agyaggalamb-lövészet is szerepelt. Fura mód ennek helyszíne egy Natura 2000-es terület volt, a szigorúan védett RAMSARI övezettől légvonalban alig háromszáz méterre, a fészkelőmadarak tőszomszédságában. A galambokat jelképező szétlőtt korongok, s az ólomtartalmú sörétek pedig hová máshová hullottak volna, mint bele a Holt-Tiszába?
– Még ma is ökölbe szorul a kezem, amikor eszembe jut a rendezvény: nem akartam hinni a szememnek, hogy
– mondja Kiss Balázs helyi természetvédő, egy civil egyesület, a Magyar Környezetgazdálkodási és Vidékfejlesztési Társaság alapító elnöke, aki lapunk figyelmét felhívta a történtekre. Gyakran jár ezen a vidéken, ismeri a terepet, az itteni madárvilágot, s azt mondja, érthetetlen, miért éppen lövészetet szerveznek oda, ahol egyébként az élővilág, a fák, a madarak, a víz a fő vonzerő akár a turisták, akár a helyiek számára.
Megkérdeztük a tiszafüredi önkormányzattól, milyen vezérfonal mentén alakították a programokat: azt a választ kaptuk, hogy nem ők szervezték az eseményt, s a rendezvény felelősei reagálnak majd a kérdéseinkre. Ez hivatalosan nem történt meg. A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság megkeresésünkre úgy reagált, hogy ők nem illetékesek, s hozzájuk nem érkezett olyan bejelentés, amely a rendezvénnyel után vízminőségi környezeti-kárelhárítási fokozat elrendelését tette volna szükségessé. Az egyik szervező nem hivatalosan, háttér-információként annyit mondott, hogy minden engedélyük megvolt a lövészethez, a helyszínt is biztosították, s a rendőrök is többször ellenőrizték a programot. Szerinte a szabadstrandnak egy olyan területéről van szó, amely egyébként is zajos és forgalmas – például a motorcsónakok is itt járnak a főszezonon kívül, így a madarak megszokták a nagyobb hanghatást. A töltényhüvelyeket a lövések után összeszedték, de biztos benne, hogy nem ólomtartalmú sörétek voltak a hüvelyben, s szavai szerint a holtágba pottyanó korongdarabok is majdcsak elbomlanak egyszer.
Nos, Kiss Balázs mindezt határozottan cáfolta. Nem volt rest, s a helyszínen, az egyik stégből kikapirgált néhány beragadt sörétdarabot, s a korongmaradékokból is összegyűjtött párat. Utánajárt: a sörétek nem a környezetbarátabb, viszont kétszer annyiba kerülő acélból készültek, hanem bizony ólomból, a korongok pedig a gyártó honlapja szerint épp nem a lebomló fajtából valók. – A száztíz milliméter átmérőjű, biológiai úton nem lebomló korongok, amilyeneket a rendezvényen használtak, mészkőporból és kőszénkátrányból készülnek, utóbbi erősen mérgező, rákkeltő, környezetszennyező anyag.
Kiss Balázs szerint nem csak az a néhány óra volt veszélyes a madarakra, amíg a fejük felett sörétek röpködtek, de az esemény káros utóhatásai az ő számukra is évekig jelentkezhetnek. A lövések most megzavarták a költési időszakot, a különleges hanghatás miatt a tojók otthagyhatták a fészküket, s egy néhány napos fióka – például egy nádiposzáta – egy-két óra alatt kihűlhet. Védett állatot szaporodásában akadályozni egyébként is szigorúan tilos. A Natura 2000 térképről kiderül, hogy az egész Tisza-tavi terület – benne a holtágakkal – ebbe az övezetbe tartozik, s teli van különlegesen védett madarakkal, amikre fokozottan kellene vigyázni. Fontos megjegyezni azt is, hogy a sörétet a récefélék meg is eszik, s kavicsként használják a zúzógyomrukban, vagyis ez nem megy végig a táplálékkal a tápcsatornán, így képes huzamosabb ideig kifejteni toxikus hatását. Vagyis gyakorlatilag ólommérgezést okozhat bennük, s a tápláléklánc következő tagjaiban, a ragadozó madarakban is.
A Hágai Egyezmény – amihez hazánk 2002-ben csatlakozott – nem véletlenül tiltja meg ólomsörét használatát a vizes élőhelyeken – mondja a természetvédő, aki természetkárosítás miatt feljelentést tesz a területileg illetékes kormányhivatalnál.
