Kurz véget vetne az egyhangú uniós szavazások gyakorlatának, így csökkenne Orbán zsarolópotenciálja

Magyarország véleményére nem sokat adnak Európában, ami az EU jövőjéről alkotott elképzelésekből is kitűnik. A populistákhoz való dörgölőzés teljesen kontraproduktív.

Az európai parlamenti választás közeledtével mind több elképzelés lát napvilágot arról, miként nézzen ki a jövő Európai Uniója. A reformtervekből kitűnik, Magyarország nem sok jóra számíthat, ha továbbra is semmibe veszi a demokráciát. Különösen erős figyelmeztetések érkeznek a mérsékelt európai jobboldaltól, kivált azóta, hogy felfüggesztették a Fidesz tagságát az Európai Néppártban (EPP).

Sebastian Kurz osztrák kancellár múlt csütörtökön állt elő terveivel egy interjúban. Javaslatait csütörtökön tárja az Európai Unió állam- és kormányfői elé az informális nagyszebeni csúcstalálkozón. Eddig Emmanuel Macron francia elnök és Annegret Kramp-Karrenbauer, a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke vázolta elképzeléseit. Pontosabban utóbbi inkább Macron víziójára reagált, azzal, hogy mit nem támogat a francia elnök reformterveiből. Sebastian Kurz viszont átfogó javaslatokat terjesztett elő, amelyek bizonyos tekintetben reálisabbak Macron elgondolásainál, abból a szempontból viszont csekély az esély a gyors megvalósításukra, hogy az EU alapszerződéseinek módosítását igénylik. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy a ratifikáció folyamatát keresztülvinni szinte a lehetetlennel egyenlő.

Kurz javaslatait mégsem lehet félvállról venni. Az osztrák kancellár ugyanis az EPP pártcsaládjának egyik legnépszerűbb személyisége. Hiába a német CSU politikusa, Manfred Weber a listavezető, Kurz véleményére ad a néppártiak jobb- és balszárnya is. Akár évtizedekig a konzervatív blokk meghatározó személyisége lehet, hiszen mindössze 33 éves, és képes arra, hogy távlatokban gondolkodjék.

Kurz felvetésének érdekes eleme, hogy deklarálja: a jövő Uniójának formálásakor nem számít bécsi koalíciós partnerére, az Osztrák Szabadságpártra (FPÖ), amely az olasz belügyminiszter, Matteo Salvini által fémjelzett bevándorlásellenes blokkot erősíti. Nem kér Orbán Viktor legújabb barátaiból, ami azt jelzi: Weberhez hasonlóan Kurz is úgy gondolja, a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal (és esetleg a Zöldekkel) tehetik le a jövő EU-jának alapjait. Felvetéseinek fontos eleme: fel kell hagyni azzal, hogy az érzékeny témákban (külpolitikai, adóügyi kérdések) a tagállamok egyhangú szavazatára legyen szükség. Ez érvágást jelentene a folyvást „lázadó” Magyarországnak, amely már sokszor vétózott meg közös külpolitikai állásfoglalásokat, de támadta emiatt Kurzot az FPÖ is.

A kancellár szerint az EU alapszerződésének módosítására azért van szükség, mert a lisszaboni szerződés óta az Unió nagy változásokon ment keresztül, az euróövezeti, a menekült-, a klímaválságon, és mindez kiegészült a Brexit-káosszal. Szerinte véget kell vetni az Európai Parlament „vándorcirkuszának”, amelynek csak Brüsszelben kellene székelnie. Erről a felvetéséről azonban hallani sem akar Macron, Párizs számára hatalmas presztízsveszteséggel érne fel, ha bezárnák az EP strasbourgi központját. Az osztrák kancellár nem kíván változtatni az EU felépítésén, de az Európai Bizottság létszámának csökkentését indítványozza, az egyes biztosi posztokat pedig rotációs rendszerben töltenék be, mert szerinte több uniós biztos van, mint amennyi feladatkör. Párizzsal szemben nem akar közös uniós hadsereget, úgy véli, az egyes országoktól nem veheti át Brüsszel azt a döntést, mely válságövezetekbe küldjenek katonákat. Szankciókat követel azon tagállamokkal szemben, amelyek megsértik a pénzügyi előírásokat, de szigorú fellépést akar azon országok ellen is, amelyek demokráciaellenes intézkedéseket hoznak. Ez szintén komoly üzenet Magyarországnak.

Az Európai Bizottság visszafogottan értékelte Kurznak a lisszaboni szerződés átírására vonatkozó javaslatát. Az EU egyik szóvivője szerint az uniós tagországoknak kell tárgyalniuk az Unió esetleges reformjáról. Ez persze még nem jelent kategorikus nemet a Bizottság részéről, és visszafogottabb is ez az értékelés ahhoz képest, ahogy Macron felvetéseit fogadták.

Kurz nem ment bele abba a kérdésbe, ami a francia elnök és a CDU vezetője közötti vita alapját képezi, miszerint központosított EU-ra van-e szükség vagy sem. Franciaország már hagyománya miatt is a centralizálás híve. Németország ezzel szemben tartományokból áll, nincs egy kiemelkedően erős központ, így Berlin decentralizált EU-t képzel el, ami nem azt jelenti, hogy Brüsszel kezéből fontos jogköröket vennének ki.

Kurz tervei bizonyos tekintetben fontosabbak is Magyarország szempontjából, mint Macron ideái.

Miközben ugyanis az osztrák kancellár víziójában a demokráciaellenes intézkedéseket hozó országokkal szembeni fellépés is szerepel, Macron ezt a kérdést elnagyoltan kezelte. Márciusi, számos európai lapban megjelent cikkében a demokrácia védelmét célzó uniós ügynökség felállítására tett javaslatot, amely szakértőket küldene a tagállamokba, hogy megóvják az adott államban rendezendő választást a külső befolyásoktól, hackertámadásoktól, álhírektől. Azt is jelezte, lépéseket kell tenni azért, hogy „idegen hatalmak” ne finanszírozhassanak európai pártokat. E két felvetése inkább az orosz beavatkozást érinti, mintsem a demokrácia alapértékeit semmibe vevő tagállamokat. Terveit a sárga mellényesek hónapok óta tartó tüntetései is befolyásolták. Ettől függetlenül azért az közismert, hogy a francia elnök enyhén szólva nem szíveli a magyar kormányfőt.

Annegret Kramp-Karrenbauer elképzeléseit túlzás lenne víziónak nevezni (nem is ez volt a célja), s elsősorban Macron gazdasági jellegű felvetéseire reagált, például elutasította a francia elnök azon javaslatát, hogy összeurópai minimálbért vezessenek be. A német álláspont lényege: hallani sem akarnak olyan ötletekről, amelyek azt a célt szolgálnák, hogy Berlin fizesse meg mások adósságát. Arról sem elmélkedett, mi történjék a demokráciával szembemenő országokkal. Ám ez még nem jelenti azt, hogy ne támogasson egy olyan alapszerződés-módosítást, ami szankciókat követelne ezen államokkal szemben. Annál is inkább, mert többször is keményen bírálta a Fideszt, és az elsők között jelentette ki, hogy a magyar kormánypártnak az EPP-ből való távozására számít, miután Orbán azt közölte, nem támogatja Manfred Weber megválasztását az Európai Bizottság elnökének. Mindezek azt jelzik: drámai léptékben távolodik Magyarország az EU magjától.