Macron sem akar másodhegedűs lenni

Teljesen kizöldült Emmanuel Macron francia elnök pártja, az LREM (La Republique en Marche). Az EU-csúccsal egyidőben bemutatott európai parlamenti választási programja elsődlegessé tette a környezetvédelmet, és Nagyszebenbe is saját zöld javaslattal érkezett az Elysée-palota lakója.

A programban helyet kapott európai megvalósítandó célként a Svédországban már megbukott, Olaszországban az Ötcsillag Mozgalom nagy vívmányaként épp bevezetett alanyi jogon járó alapjövedelem is. Az elnöki párt és program „arca” Nathalie Loiseau volt Európa-ügyi miniszter, akire igen nehéz feladat vár.

Közben Marine Le Pen szélsőséges pártja, a Nemzeti Összefogás (RN) - bár csak fél százalékkal, de - megelőzte az elnöki formációt: az RN 22, míg az LREM 21,5 százalékon áll. A sárgamellényesek és a szélsőségesek által is szorongatott Macron számára egyáltalán nem mindegy, milyen eredménnyel jut be az európai parlamentbe. Pártja, új erő lévén egyelőre keresi a helyét, kacsingat mind a zöldek, mind a liberálisok felé. Ám az is egyre nyilvánvalóbb, hogy Macron, akárcsak Matteo Salvini, nem egyszerűen csatlakozni kíván valamely ideológiailag közel álló EP-frakcióhoz, inkább olyant hozna létre, amelyben pártja vezető erő lehet. Macront tárt karokkal várják a liberálisok, bár a frakción belül már olyan elégedetlenkedő hangok is hallatszanak, miszerint Guy Verhofstadt felszámolná a frakciót, hogy tálcán kínálja azt fel Macronnak. A Zöldek sem idegenkednek a francia elnöktől, aki programjával is egyértelműen a jelenleg 52 fős, de minden valószínűség szerint tovább erősödő, a holland Judith Sargentinit is soraiban tudó frakció felé kacsingat.

A Verhofstadt vezette ALDE az előrejelzések szerint a voksolás egyik nagy nyertese lehet. Ha az LREM végül ide ül be, akkor 102 fős frakcióval harmadik lesz, ami 35 fős növekedést jelent 2014-hez képest. Macron érezhetően valamiféle ALDE – Zöldek összefogásra játszik, ami ha összejön neki és az előrejelzések igaznak bizonyulnak, akkor bizony kellemetlen meglepetést okozhat a 159 mandátumra taksált szocialistáknak és vészesen megközelíthetik a 180-ra visszaeső Néppártot.