Legutóbb közöltük a román főparancsnokság hivatalos háriádáját, amely Szolnok bevételének, vámosgyörki előrehaladásának, Gyöngyös és Kecskemét megszállásának és egyéb fényes, de meg nem történt haditetteknek kérkedésével akarja félrevezetni a világot
Most azután rádupláz remekművére. A magyar tanácsköztársasági csapatok főparancsnokságának cáfolata ellenében fönntartja hazug állítását. Úgy látszik, hogy a román kormánynak nagy szüksége van Szolnokra, és mert a vörös katonáktól nem kaphatja meg, valótlansággal pótolja ezt a jelentékeny hiányt.
Most azután tovább is megy egy lépéssel a román hadseregparancsnokság. Kiáltványt intéz katonáihoz, amelyben azt mondja, hogy a románok, mint az ,,elnyomott nép" fölszabadítói jönnek Magyarországba.
A bukaresti Hohemzollem, a bojárok hadereje, mint fölszabadító, mint fölszabadítója a maga korlátlan urává lett magyar népnek! Igazán nehéz ezt nevetés nélkül megállni.
Igen, mint „szabadítók" jönnek a románok, fegyverszüneti föltételeik mutatják, hogy mit értenek fölszabadítás alatt a román urak. Meg alkarnak minket szabadítani minden munkaeszközünktől, vasutunktól, hajóinktól, járműveinktől, lovainktól, szóval minden tulajdonunktól.
Ezt a fölszabadító munkát azután alaposan, minden kis részletre kiterjeszkedőleg akarják elvégezni, amit a legjobban jellemez az, hogy hozzájuk küldött parlamenterünket is „megszabadították" az autójától, hogy az kénytelen volt gyalog visszatérni parancsnokságához.
Népszava 1919. május 10.
