Trump behozná Orbánt a hidegről – írta a New York Times, és emlékeztetett arra, hogy George W. Bush ügyesen kitért a kezdeményezések elől, Barack Obama pedig elutasította, hogy meghívja a szélsőjobboldali magyar vezetőt. Orbán 2001-ben ugyan járt a Fehér Házban, de nem az elnöki irodában, mert akkor csak Dick Cheney alelnök fogadta.
Több mint két évtizeddel ezelőtt Orbán még fiatal centrista volt, aki azért hálálkodott Clintonnak, mert Amerika segített Magyarországnak kiszabadulni az orosz befolyás alól. Orbán Viktor most – fogalmazott a New York Times – a jobboldali nacionalisták doyenje, aki meggyengítette a demokratikus intézményeket, magyar etnikai homogenitásra törekszik, és országát az amerikai befolyás ellenlábasának számító Oroszországhoz, illetve Kínához közelítette. Azt, hogy most a Fehér Házban üdvözlik, az elnök bírálói annak kifejeződéseként értékelik, hogy Trump azokhoz az erős kezű vezetőkhöz húz, akik igyekeznek aláásni a liberális nemzetközi rendet.
Orbán Viktor volt az első hivatalban levő európai vezető, aki nyíltan Donald Trump republikánus jelölt mellé állt a 2016-os amerikai elnökválasztási kampányban, történetesen a demokrata párti Bill Clinton feleségével, Hillary Clinton volt külügyminiszterrel szemben. Trump hivatalba lépése óta azonban már csaknem két és fél év telt el, a kelet- és közép-európai térség országainak vezetői időközben sorra adták egymásnak a kilincset a Fehér Házban, a magyar miniszterelnök pedig csak most jut el oda nagy nehezen. A késlekedés fő okát többen Ukrajnával hozzák összefüggésbe.
Az Ukrajna elleni 2014-es agresszív orosz fellépés nyomán az Egyesült Államok szemében felértékelődtek a kelet- és közép-európai térség országai, különösen azok, amelyek közvetlenül határosak az ukrán állammal.
Közülük Lengyelország és Románia kimondottan igényli a NATO, illetve leginkább konkrétan Amerika fokozott katonai jelenlétét, hogy elrettentsék az oroszokat. Ez – különösen annak köszönhetően, hogy amerikai fegyverzet, hadfelszerelés vásárlásával jár együtt – egybeesik az Egyesült Államok törekvéseivel. Varsó és Bukarest washingtoni megítélését ezért érdemben nem befolyásolja negatív módon a lengyelországi és a romániai jogállamiság problémás volta, ami az Európai Unió részéről kemény bírálat tárgya.
Szlovákia közvéleménye a mérések szerint oroszbarátabb, és kevésbé NATO-barát, mint a szomszédoké. Ráadásul Peter Pellegrini miniszterelnök minapi washingtoni látogatásán meglepő módon nem sikerült tető alá hozni a kétoldalú védelmi megállapodást, mert az pozsonyi megítélés szerint túlzottan korlátozná Szlovákia szuverenitását, hiszen kivenné a szlovák bűnüldözők joghatósága alól az ország területén jogellenes cselekményt elkövető amerikai katonák ügyét. Ez azonban nem változtatott azon, hogy Pellegrini washingtoni megbeszélése után mindkét fél a kapcsolatok kitűnő állapotát méltatta. A cseh miniszterelnök fehér házi meghívásának sem volt akadálya az, hogy Csehország államfője nyíltan oroszbarát.
Az orosz kapcsolat egyik lényeges tartalmi eleme az orosz gáztól való európai függőség, aminek az amerikai részről hallható bírálata azonban nem mentes pőre üzleti érdekektől - attól, hogy az Egyesült Államok piacot keres az általa előállított cseppfolyósított gáznak (LNG). Az LNG azonban egyelőre túl drága, és egyszerűen nem versenyképes az orosz vezetékes gázzal, másfelől e tekintetben Washington nem csupán a viszonylag kicsiny kelet-közép-európai országokkal áll szemben, hanem – a tervezett Északi Áramlat 2 vezeték kapcsán – Németországgal is.
Amiben Magyarország amerikai, illetve NATO-szemszögből nézve a térségből egyedüliként rosszul teljesít, az az Ukrajna melletti kiállás, pontosabban annak éppenséggel a hiánya. Budapest az ukrán oktatási törvény sérelmes nyelvi előírásai, illetve most már magának a nyelvtörvénynek a megszavazása miatt is – vétójogával élve – akadályozza, hogy az atlanti szövetség és Kijev miniszteri szintű bizottsági üléseket tartson. Washington egyetért azzal, hogy ezt az ügyet rendezni kell, és hogy a nemzeti kisebbségek jogai biztosítandók, de azzal már nem, hogy a kérdés megoldatlansága indokolhatná az Ukrajna melletti kollektív nyugati kiállás akadályozását.
A magyar jogállamiságot érő brüsszeli bírálatokat Washington jószerével nem visszhangozza, a CEU Budapestről való elüldözése sem váltott ki az amerikai kormányzat részéről erőteljes ellenreagálást, a magyar védelmi kiadások emelését pedig helyeslően nyugtázzák az Egyesült Államok illetékesei, ráadásul az előzetes jelzések szerint nem elhanyagolható értékű amerikai haditechnikát is vásárolni készül Magyarország. Az Ukrajnával szembeni blokkoló magyar magatartás mellett azonban – vezető amerikai külügyi illetékesek eddigi megnyilatkozásainak fényében – aligha mehet el szótlanul Donald Trump, amikor leül Orbán Viktorral.
