Hazai futam Verstappennek

Publikálás dátuma
2019.05.15. 11:00
Motorsports: FIA Formula One World Championship 2018, Grand Prix of Belgium
Fotó: HOCH ZWEI / AFP
Jövőre újabb helyszínnel, Hollandiával bővül a Forma–1-es autós gyorsasági-világbajnokság versenynaptára – jelentették be az előzetes várakozásoknak megfelelően kedden. A futamot a zandvoorti pályán rendezik majd meg, ott, ahol 1952-től kezdve harmincszor volt verseny, s ahova máig utoljára 1985-ben látogatott el a sorozat.
„A megérkezésünktől kezdve azt hangoztattuk, hogy szeretnénk új helyszínekkel bővíteni a versenynaptárat, miközben tiszteletben tartjuk a sportág európai gyökereit is – nyilatkozta az F1 ügyvezető igazgatója, az e pozícióban 2016 óta dolgozó Chase Carey. – Max Verstappennek köszönhetően az utóbbi években rengeteg holland szurkoló utazott el a világ különböző versenypályáira, narancssárgába borítva a lelátókat. Ez lenyűgöző látványt nyújt, ezért is különösen nagy öröm számunkra, hogy jövőre újra lesz Holland Nagydíj.”
A hároméves szerződést kötő Hollandia mellett a korábbi bejelentésnek megfelelően Vietnámban is lesz futam jövőre, a versenynaptár viszont változatlanul 21 nagydíjhétvégéből áll majd. Boxutcai pletykák szerint a holland visszatérésnek a lejáró szerződésű Spanyolország, Németország vagy Mexikó lehet a kárvallottja.
Hollandiában az F1-ben 2015 óta versenyző – jelenleg a Red Bull egyik autóját vezető, 2019-ben öt állomás után a pontverseny harmadik helyén álló – Max Verstappen színre lépése óta nőtt meg ugrásszerűen a vb-sorozat népszerűsége, amint arra Chase Carey is utalt, a még mindig csak 21 éves, Belgiumban született, ám holland nemzetiségű ötszörös futamgyőztes pilótát Európa-szerte rengeteg lelkes drukker követi. A következő idénytől egy évben egyszer „házhoz megy” a hazai kedvenc.
Szerző
Témák
Forma-1

Másodosztály helyett élvonalbeli arany

Publikálás dátuma
2019.05.15. 10:30

Fotó: Molnár Ádám / Népszava
Sigér Dávid tavaly ilyenkor még az NB I-ből kieső Balmazújvárosban futballozott, ezen a nyáron viszont már a Bajnokok Ligája selejtezőjére készül a bajnok Ferencvárossal.
„Nekem úgy tűnt, hogy egy szempillantás alatt eltelt az egész, de mindent összegezve sikeres idény áll mögöttem – kezdte a 28 esztendős középpályás, amikor arról kérdeztük, miként emlékszik az utolsó fordulóval május 19-én befejeződő élvonalbeli szezonra. – Szerintem nem sokan mondhatják el magukról, hogy egy éven belül kiesnek, majd aranyérmet nyernek az NB I-ben, szóval szerencsésnek érzem magam, hogy ma már a Ferencvárosban futballozhatok. Másrészt viszont úgy gondolom, megdolgoztam a lehetőségért és bebizonyítottam, hogy nem véletlenül hívott tavaly a Fradi. Úgy érzem, sikerült kivenni a részemet a bajnoki címből.”
Sigér Dávid Debrecenben született, a helyi gárda, a DVSC utánpótláscsapataiban nevelkedett, ám az első osztályban máig egyszer sem szerepelt a debreceniek színeiben. Kölcsönjátékosként a 2013/2014-es szezonban a Mezőkövesd futballistájaként néhány mérkőzés erejéig megmutathatta magát az élvonalban, igazán viszont a 2017/2018-as idényben érkezett meg az NB I-be, hiszen az akkor ott szereplő, a játékjogát időközben végleg megvásárló Balmazújváros csapatkapitányaként szinte a teljes évadot végigjátszotta. Hogy a végül kieső hajdúsági csapattal ellentétben ő nem lefelé lógott a bajnokságból, arra jó példa, hogy egy ideje már érdeklődött iránta a Ferencváros – az átigazolást végül tavaly júniusban jelentették be.
Az ekkor már 27 éves középpályás még az augusztusban menesztett Thomas Doll-lal is együtt dolgozhatott a Népligetben, s bár kisebb sérüléssel kezdett, a német edzőtől is megkapta a lehetőséget. Az áttörés mégis a Dollt váltó Szerhij Rebrov időszakában jött el számára, hiszen a pályán pozitív értelemben vett harcosságáról is ismert Sigér azóta csapata valamennyi mérkőzésén pályára lépett – mindaddig, amíg az utóbbi hetekben sérülés miatt öt meccset kihagyni nem kényszerült. Sigér a bajnoki címét a kényszerpihenő időszakában bebiztosító FTC múlt szombati, Debrecen elleni győztes meccsén játszhatott újra.
„Lüktető meccset játszottunk a DVSC-vel, neki nagyon nagy a tét még mindig, emiatt nehéz volt a visszatérésem, másrészt viszont felemelő is, hiszen mindig nagyon jó érzés hazai pályán, a fantasztikus szurkolóink előtt pályára lépni. Örülök, hogy még ebben az idényben visszatérhettem a csapatba – mondta el lapunknak a futballista, aki hozzátette: mivel úgy látta, hogy csapata nélküle is jó játékra volt képes, kevésbé zavarta, hogy heteken át csak a lelátóról nézhette a társakat.
A nyári esküvőjére készülő Sigér Dávid karrierjében az idén újabb szintlépés következhet, hiszen az FTC az NB I bajnokaként a Bajnokok Ligája selejtezőjében is szerepelhet majd júliustól. A lehetséges ellenfelek listája még nem végleges, Sigér Dávid viszont izgatottan várja a következő lépcsőfokot, amely a tavalyinál is nagyobb ugrás lehet számára.

Marco Rossi is felfigyelt rá

A magyar válogatott szövetségi kapitánya, Marco Rossi a Nemzeti Sportnak februárban elárulta: Szoboszlai Dominik, Vida Máté, Vida Kristopher, Sallói Dániel, Balogh Norbert és Schäfer András mellett „a korábbinál is nagyobb figyelmet kap” Sigér Dávid is. Öltözőfolyosói pletykák szerint Rossi már a márciusi, Szlovákia és Horvátország elleni Európa-bajnoki selejtezőkre készülő keretben is számított volna Sigérre, terveit azonban keresztülhúzta, hogy a középpályás március 9-én, éppen a kerethirdetést megelőző játéknapon sérült meg.

Különleges első gól az MTK ellen

Sigér Dávid 2018 novemberében kilencedik bajnokiján talált be először a Ferencváros játékosaként az NB I-ben, gólja mégsem csak ezért marad emlékezetes, hanem mert a három jelölt közül februárban azt a találatot választották meg a tavalyi év góljának a 61. Év Sportolója Gálán. Azt a gólt egyébként később még egy követte, máig utoljára márciusban, a Haladás ellen talált be Sigér.

Szerző
Témák
labdarúgás FTC

Kétkedés fogadta Győrben a csapatot az ötödik BL-győzelemre vezető edzőt

Publikálás dátuma
2019.05.14. 12:00
Görbicz Anita és Danyi Gábor
Fotó: Kovács Tamás / MTI
A női kézilabda BL-t vasárnap sorozatban harmadszor, összességében ötödször megnyerő Győri Audi ETO KC játékosai eleinte kételkedtek Danyi Gábor módszerében.
A Rosztov-Don 25-24-es legyőzése után sokan máris a szakág történetének legdominánsabb együttesei között emlegetik a győri kézilabdacsapatot. Van is benne valami: a 2017-ben és 2018-ban még a vasárnapi fináléban alulmaradó Rosztov trénerével, Ambros Martínnal, majd az idén már a korábbi másodedzőből vezetőedzővé előlépő Danyi Gáborral Bajnokok Ligáját nyerő együttes előtt hasonló sikerszériára korábban az a Hypo Niederösterreich volt képes, amely 1992 és 1995 között négyszer győzött (az osztrákok 1993-ban és 1994-ben is a Vasast múlták felül az akkor még oda-visszavágós rendszerben zajló fináléban). A Hypo előtt korábban, a BEK-érában az akkor szovjet zászló alatt szereplő Szpartak Kijev tudott sorozatban négyszer nyerni.
A főszponzora révén kimeríthetetlennek tűnő anyagi forrásból gazdálkodó, tudatosan sztárcsapattá formált Győr sikerszériájának persze volt előzménye. Az ETO 1999 és 2012 között a KEK-ben egyszer, az EHF Kupában négyszer, míg a BL-ben kétszer volt döntős, ám mindegyiket  elveszítette, mielőtt 2013 óta négyszer nyert Bajnokok Ligáját Ambros Martín irányításával. Erre az időszakra utalva mondta lapunknak még pénteken Danyi, hogy bizony a Győrnek is meg kellett tanulni európai kupadöntőt nyerni. 
A nemzetközi kupasorozat hétvégi, Papp László Budapest Sportarénában rendezett négyes döntőjében elért siker egyébként nem csupán Danyi, hanem a Győr és a magyar kézilabdázás szempontjából is fontos mérföldkő volt, hiszen ez a győri csapat első olyan nemzetközi trófeája, melyet magyar edző vezetésével ért el.
A 2018 nyarán Ambros Martín örökébe lépő Danyi már a kezdetekkor tudatosította, hogy a korábbi vezetőedzőtől eltérő úton kíván célba érni. Alapjaiban szabta át az akkor már többszörös BL-győztesekből (is) álló csapata felkészülését és játékstílusát, mindezt azért, hogy magának és mindenkinek bebizonyítsa: van élet Martín után is, azaz a rendelkezésre álló világsztárokkal elérhető sikerek más, a korábbiaktól eltérő úton is megszerezhetők.
„Nem az a jó szó, hogy ellenállás, eleinte inkább kétkedés fogadott – idézte fel lapunk kérdésére válaszolva a kezdeteket, azaz 2018 őszét Danyi Gábor. – A játékosaim azt gondolták, hogy az addigi munka és játék bevált, hiszen három BL-győzelmet hozott, miért is szeretnék én ezen változtatni? Később már belátták, hogy másképpen, adott esetben kevesebb edzéssel, az egészségükre jobban vigyázva is célba lehet érni, de az első hónapokban, amikor nagy különbséggel nyertük a meccseket, még mondhatták, hogy könnyű ellenfeleket győztünk le, meg hogy biztosan csak kitart a korábbi lendület. Miután januárban nagy különbséggel nyertünk a Fradi ellen, már senki sem kételkedett.”
A finálé lefújása után önfeledten ünneplő kézilabdázók többsége saját elmondása alapján továbbra is éhes a sikerre, amely nem túlzás, jövőre is megismételhető. Bár a mostani "nagy csapatból" Crina Pintea és Nora Mörk a CSM Bucuresti, Tomori Zsuzsanna a nagy terveket szövögető Siófok KC, Cornelia Nycke Groot pedig a dán Odense együttesében folytatja az új idénytől, a már kialakult keret tagja lesz többek között a csapattal korábban BL-t nyerő Katarina Bulatovic, a Ferencvárostól érkező junior-világbajnok Faluvégi Dorottya, az olimpiai bajnok norvég Amanda Kurtovic vagy éppen a vb-győztes francia duó, Beatrice Edwige és Estelle Nze Minko is, így biztosak lehetünk benne, hogy nem gyengül az utóbbi éveket uraló együttes. 
A meglévő alap és az elsőre bizonyító Danyi Gábor a garancia arra, hogy az ETO-val jövőre is számolni kell.

Görbicz és Amorim az elsők

A 36. születésnapját hétfőn ünneplő, teljes eddigi pályafutását a Győr színeiben töltő Görbicz Anita és a brazíl származású, ám tavaly december óta magyar állampolgár 32 éves Eduarda Amorim (aki 2009 óta erősíti az ETO-t) a vasárnapi döntő megnyerése óta az első olyan női kézilabdázónak vallhatja magát, aki ugyanazzal a csapattal ötször nyert BL-t. Már csak a korábban hat-hat sikert elérő Bojana Popovic és Ausra Fridrikas áll a győri duó előtt, viszont a montenegrói balátlövő három, a litván származású, majd osztrák állampolgárságú balátlövő pedig két klub színeiben érte el a maga sikereit.

Szerző