Premier League;labdarúgás;

2019-05-16 12:10:00

Behozhatatlannak tűnik a Premier League előnye

Az angol futball jelentős előnyre tett szert Európával szemben, a különbség egyelőre behozhatatlannak tűnik.

Nem attól lett nagyszerű a Manchester City évada, hogy az együttes – minimális különbséggel – elnyerte a bajnoki címet, hanem attól, hogy olyan versenysorozat elsőségét szerezte meg, amelynek képviselői letarolták Európát. Elvégre mind a Bajnokok Ligájában, mind az Európa-ligában „angol kupadöntő” lesz – az idézőjel nélküli FA Kupa-finálé most szombaton következik, a fellépők egyike éppen a Manchester City –, s bár a Tottenham az Ajaxszal, a Chelsea az Eintracht Frankfurttal szemben csak hajszál híján jutott tovább a nemzetközi elődöntőben, a 4-0 az 4-0. Értsd: a Csatorna túlsó feléről négy csapat szerepel a kontinentális csúcstalálkozókon, az innenső oldalról pedig egy sem.

A helyzet Európa szempontjából még ennél is rosszabb. (Még akkor is, ha korántsem angol játékosok dominálnak a Premier Liga klubjaiban.) Lehet-e az egyáltalán? – vethető fel a teljes egyhangúság tudatában. Szerintem igen a válasz, mert az a fölény, amellyel a Liverpool kiütötte a Barcelonát, akár új időszak kezdetét is jelentheti. Nem csupán az Anfield Roadon elért 4-0-ra gondolok. A Liverpool abból a szempontból már a Nou Campon is vezető szerepet játszott, hogy meghatározta a találkozó tempóját, rákényszerítette a katalán együttest a tőle idegen iramjátékra. Egy igazi Barcelona kipasszolta volna riválisát; erről a házigazdák szempontjából szerencsés 3-0 alkalmával sem volt szó, mivel ez már nem az igazi Barcelona... Csak önmagát kinevettető klubelnöke véli úgy, hogy Dembele jobb Neymarnál, és hűen tükrözi az efféle játékospolitika mögött meghúzódó folyamatot, hogy Messi után hovatovább a művésznek nem nevezhető chilei Vidal a legjobban futballozó ember.

De hagyjuk a katalánok gondjait, inkább emeljünk kalapot Anglia előtt! Immár a Manchester Cityt is meg lehet süvegelni. Ez szintén összefügg Katalóniával, hiszen a csapat edzője a bűvös barcelonai tiki-taka feltalálója, Pep Guardiola, akinek azért jóval kevésbé sikerült a saját képére formálnia a Cityt, mint korábban a Bayern Münchent. De együttese a múlt évben kerek 100 ponttal és 106-27-es gólkülönbséggel, az idén 98 ponttal és 95-23-as gólkülönbséggel hódította el a bajnoki címet. A számok hasonlók, ám meg kell jegyezni: a távolság a másodiktól tavaly tizenkilenc, míg ezúttal csak egy pont volt. Ellenben a BL-döntős szereplés elmaradása az átütő angol dominancia közepette már magyarázható, hiszen az előző negyeddöntőben a Liverpool, míg a mostaniban a Tottenham búcsúztatta a Manchester Cityt. Az a két csapat, amely a legértékesebb európai klubserlegért küzd majd június elsején Madridban.

Ebben az előkelő körben úgy aranyérmet nyerni, hogy a bajnok az utolsó tizennégy mérkőzésén egyetlen pontot se veszítsen, kiváltképp különleges teljesítmény. S ha hozzátesszük, hogy e tizennégy találkozó során tízen nem kapott gólt, a további négyen pedig csak egyet-egyet, akkor még inkább ámulni kell. Az is eléggé jól hangzik: a nagy menet közben nyolcszor annyi gólt ért el a gárda, mint amennyit beszedett (32-4). S meglehet, három címet (bajnokság, Liga Kupa, FA Kupa) söpör be azokkal az angol vetélytársakkal szemben, amelyek lekörözték Európát.

Vidám világ.

Illetve, nekünk nagyon szomorú, mert borzasztóan messze kerültünk tőle. A futball nem kézilabda, hogy Magyarország megvehesse a világ legjobbjait. A női BL-győztes Győr tizenöt játékosából tíz volt külföldi csillag a döntőben, míg a Siófok szintén európai trófeát nyerő együttesében 11:2-es arány (úgy, hogy az egyik egy honosított tunéziai volt) mutatkozott az import játékosok javára. A férfiaknál a Veszprém legutóbbi nemzetközi kupamérkőzésén 13:3, a Szegedén 11:3 jellemezte a mértékviszonyt. Ez azonban csak néhány milliárdot igényel. Forintban. Ellenben az, hogy egy jó átlagot képviselő futballcsapatot, mondjuk, egy Ederson – Carvajal, Stones, Skriniar, Robertson – Keita, Jorginho, Pjanic – Heung Min Son, Werner, Lemar összeállítású tizenegyet össze lehessen vásárolni, 675 millió euróra, azaz nagyjából 220 milliárd forintra lenne szükség. S ez csupán a belépő volna, mert még nem beszéltünk arról, mibe kerülne az efféle labdarúgók folyamatos itt-tartózkodása.

Maradunk a kézilabdánál.