Hiába a kormány sikerjelentése, csak minimálbért kap a dolgozók negyede

Publikálás dátuma
2019.05.18. 07:30
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
A tavalyi adatok szerint a magyar népesség 19,6 százaléka van kitéve a szegénység és kirekesztés kockázatának.
Hiába állítja a kormány, hogy Magyarországon nagyot csökkent a szegénység, valójában a gyakran hangoztatott tíz százalékos aránynál több embernek kell nélkülöznie. Ez az adat egyetlen mutatót vizsgálva valóban igaz, de Pitti Zoltán közgazdász arra figyelmeztet közösségi oldalán, hogy a szegénység és társadalmi kirekesztettség kockázatával élők felmérésekor a nemzetközi szakirodalom három tényezőt néz egyszerre, s ha ezt az elfogadott módszert alkalmazzuk, mindjárt megduplázódik az arány: a 2018-as adatok alapján a magyar népesség 19,6 százaléka van kitéve a szegénység és kirekesztés kockázatának. A Corvinus Egyetem kutatója arra emlékeztet, hogy egyszerre kell nézni a relatív jövedelmi szegénységben élőket, valamint a nagyon alacsony munkaintenzitású családokat és végül a súlyos anyagi nehézségekkel küzdőket, de az örömjelentés csak az utóbbi adatot vette alapul. A csúsztatás már csak azért is érthetetlen, mert az összesített eredmény is 6 százalékkal jobb az előző évinél és alacsonyabb a 22 százalék körüli uniós átlagnál is. Kétségtelen, kevésbé hangzik jól, ha a társadalom ötödéről állítjuk, hogy szegény, mint ha csak a tizedéről jelentjük ki ezt. Relatív jövedelmi szegénységben ma 1 millió 227 ezer ember él Magyarországon, a lakosság 12,8 százaléka. Ők azok, akiknek háztartása az úgynevezett társadalmi juttatások – a családi pótlék, segélyek - beszámításával is kevesebb pénzhez jut havonta a nettó medián jövedelem 60 százalékánál. Éves szinten ez tavaly 1 millió és 6204 forintot jelentett. Közben 2018-ban a nettó minimálbér 1 millió 101 ezer 240 forintot hozott a 12 hónap alatt, míg a szakképzettséghez kötött garantált bérminimum 1 millió 440 ezer 396 forint éves bevételnek felelt meg, vagyis a legkisebb keresetek alig haladták meg a szegénységi küszöböt. A Pénzügyminisztérium tavalyi adatai szerint 2018-ban a versenyszféra cégeinél 879 ezer ember kapott minimálbért, az állami szektorban pedig további negyedmillió, de több mint felük nem teljes munkaidőben volt bejelentve. Ha a tavalyi 4,4 millió foglalkoztatottal számolunk, azt a sokkoló adatot kapjuk, hogy a magyar dolgozók negyedét minimálbéren tartják. A súlyos anyagi nehézségekkel küzdők körének meghatározása még ennél is bonyolultabb, hiszen a szociológusok ilyenkor 9 kérdést tesznek fel attól kezdve, hogy van-e a háztartásnak közüzemi tartozása, tudnak-e rendesen fűteni, esznek-e kétnaponta húst egész odáig, hogy van-e mosógépük, autójuk, telefonjuk vagy színes televíziójuk és persze egy kis tartalékuk, ha beütne valami váratlan kiadás. Aki ezek közöl négy kérdésre nemmel felel, azt már a súlyos anyagi gondokkal küzdők közé sorolja a statisztika. Az Eurostat adatai szerint ma Magyarországon 974 ezer ember tartozik ebbe a körbe, vagyis a népesség 10,1 százaléka. És végül nagyon alacsony munkaintenzitásúnak számít az a háztartás, ahol a 18-59 év közöttiek a lehetséges munkaidő kevesebb mint 20 százalékát töltötték munkával. Ez ma 398 ezer emberről mondható el, a lakosság 5,7 százalékáról. Minden ember csak egyszer szerepel a statisztikában, akkor is, ha több mutatóban is érintett. Ha valakit egyszer vesznek számításba, az szegénynek számít, de ha mindhárom csoportban szerepelhet, akkor már mélyszegénységben élőről beszélünk. Ez egyben azzal jár, hogy egy közfoglalkoztatottról akkor sem lehet kimondani, hogy mélyszegénységben él, ha közben éhezik a család. (Idén februárban már csak 117 831 közmunkás volt Magyarországon.) Pitti Zoltán már idézett internetes értékelése azt is hangsúlyozza, hogy nagy az eltérés az ország egyes régiói között, az észak-magyarországi megyékben élők majdnem 33 százaléka, míg a nyugati határszél lakóinak csak 12 és fél százaléka van kitéve a szegénység és társadalmi kirekesztettség veszélyének. Az Európai Bizottság egyik tavalyi jelentése kimondja, hogy a veszélyeztetettek több mint fele 75 éves vagy annál idősebb.

Mennek is, maradnak is Orbán Viktor ellenfelei

Publikálás dátuma
2019.05.18. 06:45

Fotó: Szecsődi Balázs / MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda
Ismert politikusok sora távozik a képviselő-testületből, viszont számos figyelemreméltó újonc bekerülhet, Michel Barnier fiától Benito Mussolini dédunokájáig.
Az Európai Parlament tagjainak több mint a fele kicserélődik a május 23-26-iki választásokat követően. Magyar szempontból jelentős fejlemény, hogy véget ért Judith Sargentini parlamenti tevékenysége. A holland zöldpárti politikus — aki a magyarországi helyzetről szóló kritikus jelentés előadója volt — tíz év után állt fel a parlamenti székéből. Vele együtt távozik három képviselő, aki árnyék-jelentéstevőként játszott szerepet az úgynevezett 7. cikkelyes állásfoglalás elkészítésében: az osztrák szocialista Josef Weidenholzer, a belga liberális Louis Michel és a francia szélsőbaloldali Marie-Christine Vergiat. Nem indult újabb mandátumért a luxemburgi Frank Engel, aki hosszú éveken át Orbán Viktor politikájának egyik legnyíltabb és legkövetkezetesebb bírálója volt az Európai Néppártban (EPP). A Fidesz felfüggesztésének svéd néppárti szószólói, Gunnar Hökmark és Anna Maria Corazza Bildt sem kerültek fel pártjuk EP-listájára. Kihagyja a következő öt évet Brüsszelben és Strasbourgban a magyar kormányt folyamatosan pellengérre állító svéd liberális Cecilia Wikström. Az illiberális és korrupt politikusokat harciasan ostorozó portugál szocialista Ana Gomes és a sajtószabadság védelmére mindig kész francia liberális Jean-Marie Cavada sem ül majd az európai parlamenti széksorokban.
A Fidesz politikáját elutasítók ismert tábora azonban nem fog kiürülni a májusi választások után. Helyükön maradnak a magyar kormánypártiak legfelkészültebb és legélesebb nyelvű vitapartnerei a liberális frakcióból: a holland Sophia in’t Veld és a belga Guy Verhofstadt. Listavezetőként biztos befutónak számít Orbán Viktor két ismert szocialista ellenfele: a szlovén Tanja Fajon és a spanyol Juan Fernando López Aguilar. Párttársuk, a magyar származású Piri Kati a holland Munkapárt negyedik helyéről próbálja megcélozni az EP-mandátumot. A holland EPP-s Esther de Lange, a Fidesz felfüggesztésének egyik kezdeményezője és a máltai néppárti Roberta Metsola, a Sargentini jelentés árnyék-jelentéstevője is biztosan visszatér a következő törvényhozó testületbe. A német CDU-hoz tartozó Ingeborg Gräßle, aki szakbizottsági elnökként igyekezett a magyar kormány körmére nézni, hogy mire költi az EU-s forrásokat, nem esélytelen az újrázásra. A júliusban összeülő Európai Parlamentnek több olyan új tagja lehet, aki híres felmenőinek köszönheti az ismertségét. A Brexit EU-s főtárgyalójának, a francia Michel Barnier-nak a fia, Nicolas a franciaajkú belga liberális párt színeiben indul, miután odahaza nem kapott esélyt a bejutásra. Valéry Giscard d’Estaing volt francia elnök fia, Louis a francia liberális párt jelöltje, míg az ugyancsak ex-államfő Nicolas Sarkozy mostohafia, Aurélien Enthoven a Frexit, vagyis az EU-ból való francia kilépés mellett kampányol — a mandátumhoz jutás reménye nélkül. Az Egyesült Királyságban a Brexit egyik tory hangadójának, Boris Johnsonnak a húga, Rachel a maradáspártiak mozgalmának tagjaként vág neki a választásoknak. Az olasz pártlistákon két Mussolini-utód is helyet kapott: a Duce EP-be visszatérő unokája, a néppárti Alessandra Mussolini és dédunokája, Caio Giulio Cesare Mussolini, aki a jobboldali Olasz testvérek párt tagja. Nicolas Barnier-hez hasonlóan vannak jelöltek, akik nem a hazájukban, hanem külföldön próbálnak szerencsét. A brit földön született Jan-Vincent Rostowski volt lengyel pénzügyminiszter például a szigetországból remél bekerülni az EP-be. Az ugyancsak pénzügyminiszteri múlttal büszkélkedő görög Janisz Varufakisz az általa alapított Demokráciát Európában nevű mozgalom német listáján szerepel, míg az egykori olasz EU-ügyi miniszter, Sandro Gozi a francia elnök Köztársaság lendületben nevű pártjának jelöltjei között van.
Témák
EP-választás

Mészáros-modell kicsiben

Publikálás dátuma
2019.05.18. 06:00
Beázott iskolai tornaterem a kaposvári cég portfóliójából
A Szemeco Kft. gyakran nem képes befejezni határidőre vállalásait, a cég továbbra is élvezi a kaposvári városvezetés bizalmát, sőt, általában a kötbért is megússza.
Kaposváron a közelmúltban három iskola is súlyosan beázott. A Gárdonyi iskola – mint arról többször írtunk – életveszélyes állapotba került, oktatásra alkalmatlanná vált, a Toldiban is komoly gondokat okozott az esőzés, amely azóta a Kisfaludyt sem kímélte. A három esetben az a közös, hogy az iskolákban energetikai korszerűsítés kezdődött, mindenütt az időjárási előrejelzésekkel nem törődve bontották meg a tetőszigetelést – és mindenütt a Szemeco Kft. volt a kivitelező. A cég korántsem ismeretlen a kaposváriak előtt: az elmúlt öt évben ugyanis elképesztő sikerszériát tudhat maga mögött Kaposváron. Az ötven-háromszázmilliós projekteknél nem nagyon akadt ellenfele, ha elindult. Egy ellenzéki városatya úgy számolta: 2017-ig a 4,4 milliárdnyi, megkötött, uniós finanszírozású kaposvári szerződésből 3,6 milliárdot nyert el a Szemeco Kft. Ez már csak azért is furcsa, mert a városvezetés lelkesen emlegeti, hogy az önkormányzati munkákat jellemzően helyi vállalkozások nyerik el. A Szemeco Kft. azonban legfeljebb papíron kaposvári. Noha a városban van a címe, a cég tulajdonosai közül egyik sem kaposvári 2015 óta. Egy egri és egy alsónémedi magánszemély továbbá a budapesti Arator Környezetvédelmi Kft. a cég gazdája. Utóbbi társaságnak sem kaposváriak a tulajdonosai. Nem mellékes az sem, hogy a sokáig évi százmillió forint körüli bevételt elérő cég forgalma a mostani tulajdonosi kör érkezése után, 2015-ben ugrott meg hirtelen 1,1 milliárdra. A cég tartós sikerszériáját különössé teszi az is, hogy nem az iskolai beázás volt az első eset, amikor a kivitelezéssel gondok akadtak. Jobbára a határidőkkel áll hadilábon a cég – de azzal nagyon. Nem sikerült tartani például a határidőt csapadékvíz-elvezetők kialakításánál, a régi sportcsarnok rekonstrukciójánál, a Deseda-tározó turisztikai fejlesztésénél, orvosi rendelők és a kórház déli tömbjének korszerűsítésénél, az ipari parkoknál továbbá a tüskevári vasúti csomóponttal sem. A város azonban csaknem mindig megengedőnek bizonyult. Volt, hogy az eredeti befejezési időpont napján módosította Kaposvár a szerződéseket, elesve ezzel a kötbértől, amely napi szinten a nettó bekerülési ár fél-egy százalékát jelentette egyes esetekben.
Figyelemre méltó az is, ahogyan elnyerte a megbízásokat a társaság. A munkák közül sokat alvállalkozókkal tudott elvégeztetni: a Szemecónak ugyanis eredendően nem volt saját kapacitása az elnyert munkák kivitelezésére. Feltűnő az is, hogy a közbeszerzéseken – amelyek általában meghívásosak voltak – a Szemeco riválisai gyakorta amatőr hibákkal tarkított ajánlatokat tettek. Noha a cég nem kaposvári és nem kellően pontos, nem veszítette el a városvezetés bizalmát. A társaság tavaly szeptemberben elnyerte 10 városi intézmény energetikai korszerűsítését, összesen 1,38 milliárd forintért. Ezekért a munkákért egy helyi cég szállt még versenybe, ám hibáktól hemzsegő pályázatokat adott be.
Szerző
Frissítve: 2019.05.18. 07:27