Orbánig ér az osztrák szélsőjobb Ausztriát megrázó botránya, amibe Strache már bele is bukott

Publikálás dátuma
2019.05.18. 11:03
Strache Ibizán - jelenet a leleplező videóból
Fotó: Der Spiegel
Orbánéhoz hasonló médiabirodalomról álmodozik a szélsőjobbos osztrák alkancellár, Heinz-Christian Strache és ezért sok mindenre hajlandó lenne. Az Ausztriát megrázó botrányban kiderült: a Népszabadságot bezáró, a Mediaworksöt Mészáros Lőrincnek átjátszó Heinrich Pecina valóban csak egy stróman volt és úgy tűnik, hasonló szerepet máskor is hajlandó lenne játszani.
Hatalmas botrány rázta meg az osztrák belpolitikát, röviddel az európai parlamenti választás előtt. A Spiegel és a Süddeutsche Zeitung péntek este egy 2017 júliusában készült felvételt tett közzé, amelyen állami megbízásokat helyez kilátásba egy állítólagos orosz befektetőnek, annak fejében, hogy kampánypénzekkel segíti a jelenlegi osztrák kormánykoalíció kisebbik pártját, a jobboldali populista Osztrák Szabadságpártot. Az Ibiza szigetén készült felvételen Heinz-Christian Strache FPÖ-elnök, az orosz befektető rokona, és a bécsi FPÖ-politikus, Johann Gudenus magánbeszélgetése látható. (Frissítés: a botrány miatt Strache szombat délelőtt lemondott az alkancellári posztról és a pártelnökségről, az osztrák koalíció is bukott, előtehozott választások jönnek.) A videóval nyilvánvalóan csapdába csalták az FPÖ vezetőjét. A csapdát állító nő azt mondta, hogy 250 millió eurót kíván befektetni Ausztriában és azt is megjegyezte, pénzmosásból származó összegről van szó. Strache és Gudenus azonban ennek ellenére tovább beszélgettek vele a befektetési lehetőségekről. A felvétel néhány hónappal a 2017 októberi parlamenti választás előtt készült. (A voksolást követően, az év decemberében az Osztrák Néppárt, az ÖVP koalíciót kötött az FPÖ-vel.) Strache a felvételen kijelentette, hogy néhány tehetős személyiség 500 ezer és kétmillió euró közötti összeget fizetne az FPÖ közhasznú alapítványa számára, mindezt anélkül, hogy a bécsi számvevőszéknek jelentenék. Strache név szerint említette ennek kapcsán Gaston Glock fegyvergyárost, a milliárdos Heidi Goess-Hortent, a vállalkozó Rene Benkót, valamint a Novomatic szerencsejáték konszernt. A feltételezett orosz befektető, aki a felvételen Aljona Makarova néven szerepel, s egy Vlagyimir Putyin elnökhöz közel álló oligarcha unokahúgnak adta ki magát, azt közölte, hogy fel akarja vásárolni a bulvárlap, a Kronen Zeitung egy részét. Strache ezzel kapcsolatban azt mondta, „ha átveszi a Kronen Zeitungot a választás előtt három héttel és eléri azt, hogy megnyerjük a voksolást, akkor bármiről beszélhetünk”. Szerinte, ha a Kronen Zeitung az FPÖ-t „nyomatta volna”, akkor „nem 27, hanem 34 százalékot szerzünk.”
Magyar szempontból különösen ez a rész fontos. Az osztrák Kronen Zeitung igazi bulvárlap, amely arra szakosodott, hogy lejárassanak bizonyos személyeket. Strache megjegyzéseiből kitűnik: számára a sajtószabadság nem számít demokratikus értéknek, ő olyan médiában gondolkodik, ahol mindenki úgy táncol, ahogy ő fütyül. Már alkancellárként is bizonyította: nem tiszteli az állami média, az ORF függetlenségét sem, számos támadást indított ellene. A videofelvételen is kifejti azon óhaját, amely szerint a – amint Ausztriában nevezik – „Krone” csak a pártját dicsőítő híreket tegyen közzé. Csak „kék színű legyen”. (Az FPÖ színe a kék.) Strache hatalmi ambícióinak akarta alávetni a lapot, s ez volt az összesen hatórás tárgyalás egyik legfontosabb eleme. A beszélgetésből az is kitűnik, hogy az FPÖ vezetőiben már korábban, tehát a beszélgetés előtt is felmerült, hogy rátegyék a kezüket a Kronen Zeitungra. Szerinte a lap megszerzése „mindannyiunknak jó lenne, üzleti és politikai szempontból egyaránt”. Strache még udvarol is az orosz nőnek, aki szerinte „Ausztria legszebb médiatulajdonosa lenne”. Azt állította a nőnek, hogy a lap megkaparintásával évi 15-35 millió euró nyereségre tehetne szert. Mindemellett bekerülne Ausztria tíz legbefolyásosabb személyisége közé. A Kronen Zeitung megszerzése valóban komoly politikai hatalom lenne. A lapot 1959-ben Hans Dichand alapította. Amikor nemrégiben 60. születésnapját ünnepelte, Sebastian Kurz kancellár és Strache is üdvözölte. A lappal senki sem mer ujjat húzni, vagy ahogy a helyi mondás tartja, senki sem kormányozhat ellene. Naponta 700 ezer példányt adnak el belőle, s 2,5 millió ember olvassa, ami óriási szám egy 8,7 millió lakosú országban. A Kronen Zeitung 50 százalékban az alapító Dichand család tulajdonában van, ezt a részesedést a 2010-ben elhunyt Hans Dichand három gyermeke között egyenlő arányban osztották fel. További 50 százalékot szerzett meg 1987-ben a német Funke médiacsoport. A tranzakciót akkor a WAZ német médiacsoport finanszírozta. Az állítólagos orosz befektető azt közölte, hogy a Dichand család részvényeire fáj a foga. Strache erre azt közölte, a másik 50 százalék megszerzésében is segédkezik – s itt jön egy újabb, számunkra érdekes rész - a Népszabadságot bezáró Heinrich Pecina révén. Azaz az osztrák vállalkozó a jobboldali populista párttal is jó kapcsolatokat ápol. Strache szerint Pecina a Funke csoportra is befolyással van. A Spiegel és a Süddeutsche Zeitung is kérdést intézett Pecinához az üggyel kapcsolatban, aki azt állította, sem ma, sem a múltban nem volt lehetősége a Kronen Zeitungot bármilyen formában ellenőrizni vagy befolyásolni. A Süddeutsche Zeitung a Funke csoport iránt arról érdeklődött, hogy volt-e bármilyen együttműködése Pecinával 2014-2019 között a Kronével kapcsolatban. A cég egy mondatban nemleges választ adott. Strache lelkesen ecsetelte az ibizai videón, milyen lehetőségei lennének a Kronen Zeitung megszerzésével, hogyan használhatná fel politikai ellenfeleivel szemben. Azt is állította, „médiakoncepció” vázol majd fel a lap számára, illetve hogyan cseréli ki a lap személyi állományát. Strache azonban a Krone megszerzésével sem érte volna be. „Egy Orbán Viktoréhoz hasonló médiabirodalmat akarunk” – hangoztatta. Ennek kapcsán ismét előkerült Heinrich Pecina neve. Ő egy „befektető, aki minden magyar médiát felvásárolt Orbánnak az utóbbi 15 évben és előkészítette neki őket” – hangoztatta Strache, aki ezzel elismerte, hogy Pecina a magyar kormányfő megbízásának tett eleget. Pecina neve a pénzmosással kapcsolatos Panama-aktákban is feltűnt, valamint a Kärntner Landesbank Hypo Alpe Adria pénzintézet ügye kapcsán 2017 nyarán 22 hónapnyi felfüggesztett börtönbüntetésre és 288 ezer euró kártérítés befizetésére kötelezték. A Süddeutsche Zeitung megjegyzi: amikor Orbán Viktor 2018-ban, bő egy hónappal a Kurz kormány megalakulása után első ízben Bécsbe látogatott, először éppen Pecinával találkozott, s csak ezután a kancellárral, majd Strachéval.
Orbán és Strache jól megértik egymást
Fotó: Draskovics Adam

Pecina a magyar médiapiacon

Heinrich Pecina 2014-ben jelent meg a magyar médiapiacon, de már akkor tudni lehetett, hogy strómanként. Ő kellett ahhoz, hogy a két nagy kiadóvállalat, az Axel Springer és a Ringier Magyarországon is egyesülhessen. Nálunk ugyanis a versenyhivatal nem engedélyezte az egyesülést, csak ha mindkét két cég megválik portfóliója egy részétől. Ezeknek a lapoknak - 14 megyei napilap, a Világgazdaság, a Nemzeti Sport és sok magazin - kiadására alapított Mediaworksöt, amit Pecina a nevére vett, majd két év múlva továbbadta Mészáros Lőrincnek. De előtte még bezárta a Népszabadságot. 

Strache arról is beszél, hogy televíziós csatornákat is meg akar szerezni. Hozzáteszi, az osztrák médiapiacon a Kronen Zeitung egyetlen konkurense az ORF. Ezzel kapcsolatban megjegyzi: ha kormányra kerülnek, el tudná képzelni a közmédia privatizációját. Végül a nagy befektetésből semmi sem valósult meg, a gazdag orosz nő csak egy blöff volt, ugyanakkor tavaly novemberben érdekes fordulatot vettek az események: a tiroli médiavállalkozó, René Benko a Funke-részvények felét felvásárolta, a Dichand család mind a mai napig ellenséges tranzakciótól tart. Ami az ORF-et illeti, az FPÖ folyamatosan támadja a közmédiát és azokat az újságíróit, akiket ellenségének tart. Le akarja venni például a műsorról a népszerű Armin Wolf programját, aki minden politikust képes sarokba szorítani. Strache emellett az orosz nőnek az infrastruktúrában is komoly szerepet szánt. Megjegyezte, ha ő kormányon lesz, Hans Haselsteiner, a Strabag építőipari vállalat egykori vezetője és résztulajdonosa, nem kap több megbízást. Strache az osztrák vízszolgáltató eladásáról is beszélt. Ebből is komoly bevételre akart szert tenni. A videóból kiderül az az eddig is ismert tény, hogy az FPÖ szoros kapcsolatokat ápol Oroszországgal, illetve a Kremllel. Más európai jobboldali populista pártok is komoly támogatásokat kaptak Moszkvától. Brüsszel már régóta attól tart, hogy Oroszország a populisták támogatásával az Európai Unió megosztására törekszik. Az egyik ilyen „trójai falovat” az FPÖ-nek tartják. Szintén jó viszonyt ápol Oroszországgal Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés (RM) elnöke, valamint Matteo Salvini olasz belügyminiszter, a jobboldali radikális Liga elnöke. Beate Meinl-Reisinger, a liberális Neos frakcióvezetője azt közölte, ha kiderül a videóról, hiteles, akkor Strachénak és Gudenusnak azonnal távoznia kell a politikából. Mint mondta, az is nyilvánvaló, hogy ez a kormány a végét járja, ezt pedig Sebastian Kurz kancellárnak is be kell látnia. Hubert Sickinger osztrák politológus a Strache által említett tiltott kampányfinanszírozást a párttörvény súlyos megsértésének nevezte. Kérdésesnek nevezte azonban, hogy az ügyet sikerül-e felgöngyölíteni. A pártok bankbetéteibe csak az ügyészség nyerhet betekintést – tette hozzá. Az FPÖ tagadja a vádakat. A párt szerint nem kaptak semmiféle pénzt. Az FPö egyúttal – az ilyen esetekben jól megszokott stratégiát követte – ellentámadásba lendült, Christian Hafenecker főtitkár szerint politikai támadást indítottak ellenük az EP választás előtt. A videóban megemlített vállalkozók egytől egyig tagadták, hogy kampánypénzzel segítették volna az Osztrák Szabadságpártot.
Kurz és Strache
Fotó: ALEX HALADA / AFP
Az ügy kapcsán Kurz kancellár térfelén pattog a labda. Az utóbbi időben egyre feszültebbé vált a két koalíciós partner, az ÖVP és az FPÖ viszonya. A kancellár azt kifogásolta, hogy a neonáci identitárius mozgalom túl nagy befolyást gyakorol a szabadságpártiak egyes politikusaira. A videofelvétel politikai szempontból is érdekes Magyarországon. Orbán Viktor ugyanis egyre közelebb kerül Matteo Salvini bevándorlásellenes mozgalmához. A jobboldali populista pártok előszeretettel hangoztatják, mennyire tiszták, szemben a korrupt politikai elittel. Ám egyre több csontváz kerül elő abból a bizonyos szekrényből. Múlt héten Giuseppe Conte miniszterelnök menesztette kormányából Armando Siri államtitkárt, mert kenőpénzt fogadott el. Az ügy meglehetősen kínos Salvininek, hiszen pártjára is a korrupció árnyéka vetül. Most az FPÖ-ről is kiderült, hogy bármire, korrupcióra, hatalommal való visszaélésre, pénzmosásra is kész csak azért, hogy megszilárdítsa hatalmát. Orbán Viktor kormányfő azonban ezekkel a kétes hírű, az EU megosztását szolgáló, oroszbarát és korrupt politikusokkal barátkozik. Strachét legutóbb május elején fogadta a magyar miniszterelnök, akkor tette azt a nemzetközi sajtót is bejáró kijelentését, hogy Manfred Webert, az Európai Néppárt listavezetőjét alkalmatlannak tartja az Európai Bizottság elnöki tisztségére. „Baráti tárgyalásokon vagyunk túl. Értékeltük a kétoldalú kapcsolatok kérdését, amelyet rendezettnek és sikeresnek tekintettünk. Fontosnak tartottuk a gazdasági kapcsolatok kérdését, amelyet fejleszteni szeretnénk” – nyilatkozta Orbán a Strachével folytatott megbeszélései után. „Mind a ketten változást szeretnénk Európában. Nem akarok kényelmetlenséget okozni a vendégünknek, de mégis Ausztriára kell hivatkoznom. Azt szeretnénk, ha az európai politikában olyan változások történnének, mint Ausztriában, ahol a jobbközép a jobboldallal fogott össze.” – hangoztatta a kormányfő megjegyezvén, ami Bécsben működik, Brüsszelben is működőképes lehet. Azaz azt akarja, hogy az Európai Néppárt a szélsőjobbal fogjon össze. Erre később mind Angela Merkel német, mind Sebastian Kurz osztrák kancellár egyértelmű nemet mondott. Strache még 2018 szeptemberében meggyőződését fejezte ki, hogy „néhány hónap múlva Orbán Viktor miniszterelnökkel együtt kormányozzuk majd Európát”. Azt is közölte akkor, Orbán Viktor "tiszteletet és köszönetet érdemel" azért, mert 2015-ben megvédte és biztosította az EU külső határait, amikor minden más ország ezen a téren kudarcot vallott.
Frissítve: 2019.05.19. 00:22

Szabad szemmel: gyülekezik az európai szélsőjobb

Publikálás dátuma
2019.05.18. 10:01

Nemzetközi sajtószemle, 2019. május 18.
Der Standard Az FPÖ befolyásos vezetőinek álláspontja szerint Strachénak és Gudenusnak le kell mondania az Ausztriát megrázó botrány után. Utódként Hofer, az infrastrukturáért felelős miniszter jön szóba, aki majdnem államfő lett. Kurz kancellár ma tárgyalni akar a kisebbik koalíciós partner vezetőjével, utána áll a sajtó elé. Kérdés, hogy ezek után fenn akarja tartani a jelenlegi koalíciót vagy új választást ír ki. A Szabadságpárt azt reméli, hogy inkább az előbbi lehetőség mellett dönt.  
Washington Post Az helyből riasztó, hogy Orbán személyében Trump olyasvalakit dicsért, aki odahaza lerombolta a demokráciát, de még ennél is szörnyűbb, hogy budapesti amerikai nagykövet bevallása szerint az elnök igyekszik követni a magyar példát. A hétfői washingtoni találkozó légköre rendkívül jó volt, ami csak akkor szokott előfordulni, amikor a Fehér Ház gazdája diktátorokkal társalog. Az orbánizmus a médiakorszak tekintélyelvűségét jelenti: nem brutális módszereket alkalmaz. Ördögnek állította be a migránsokat, rájátszott az antiszemita és iszlámellenes előítéletekre, korrumpálta az igazságszolgáltatást, megfélemlítette az ellenzéket és állami pénzből honorálta a haverokat. És fellép azokkal szemben, akik megpróbálnak terhelő bizonyítékokat gyűjteni ellene. A kormányfő azzal igazolja a visszaéléseket, hogy megvédi a magyarokat a muzulmán migránsoktól, noha azok Magyarországon jóformán nincsenek is. A saját érdekében dolgozik, de a keresztény értékek védelmezőjének tünteti fel magát. Az újság konkrét példákkal támasztja alá, hogy Trump átvette a magyar forgatókönyv bizonyos elemeit. Az USA-ban azonban nem lesz olyan könnyű aláásni a demokráciát, mint Magyarországon, mert a tengerentúlon jó két évszázadosak a demokrácia hagyományai. De az elnöki jogkör így is igen széles és a politikus ezt arra használja fel, hogy Orbán aljas nyomdokaiba lépjen.  
Wall Street Journal A felgyújtott ungvári magyar kulturális központ példa arra, hogy Oroszország miként igyekszik feszültséget kelteni Ukrajna és NATO-szövetségesei között. Mert a Kreml burkoltan azon dolgozik, hogy elidegenítse Kijev nyugati szomszédjait. Emiatt napirenden vannak a vandál cselekmények és a gyűlölet bűncselekmények – mondják európai illetékesek. Moszkva provokatőrök segítségével akar etnikai ellentéteket kelteni. Két lengyel újfasiszta beismerte, hogy az orosz ügy egyik szélsőjobbos német barátjától kapták a pénzt a magyar intézmény elleni gyújtóbombára. De meg is lett az eredménye a mesterkedésnek, mert a nacionalista magyar kormány akadályozza a magas szintű találkozókat a NATO- és az ukrán képviselők között – a kisebbségi jogok megsértésére hivatkozva. A hat éve tartó kelet-ukrajnai háború volt az oroszok számára a kísérleti labor, hogy kipróbálják, miként kell káoszt kelteni és alakítani a közvéleményt. A KGB hasonló módszereket alkalmazott a hidegháborúban. Magyarország álláspontja meglehetősen vegyes Ukrajna ügyében. Orbán, Putyin csodálójaként, sok ezer útlevelet adott ki, noha a szomszédos államban tilos a kettős állampolgárság. Olyanok is kaptak úti okmányt, akiknek a magyar származása csak nehezen bizonyítható. Viszont az ukrán elhárítás azt közölte, hogy meggátolt egy kamu konferenciát, amelyen a magyar közösség állítólagos tagjai azt tervezték, hogy Kárpátalja elszabadására szólítanak fel. Az amerikai bírálat ellenére Magyarország továbbra is akadályozza Ukrajna közeledését a NATO-hoz, ám ily módon a Kreml külpolitikai célját mozdítja elő, vagyis, hogy elakadjon Kijev csatlakozása a katonai szervezethez – írja a konzervatív újság. Wall Street Journal Általános válságba került a demokrácia, miután Oroszország és Kína szabad kormányokat támad, és azt akarja, hogy erős emberek irányítsanak. Amerika viszont hallgat, miközben a tekintélyelvűség új hulláma van készülőben, Magyarországtól a Fülöp-szigetekig. Így foglalja össze a jelenlegi helyzetet Larry Diamond, a Hoover Intézet és a Stanford Egyetem kutatója. Rámutat, hogy Amerikának vissza kell térnie a régi útra, vagyis a demokrácia ellenségeinek visszaszorításához, különben az egész világban veszélybe kerülnek a demokratikus viszonyok. A folyamat 2006 kezdődött. Belejátszott az illiberális, migránsellenes mozgalmak megerősödése Európában és az USÁ-ban, az amerikai demokrácia minőségének romlása, valamint Moszkva és Peking felemelkedése világhatalomként. Egy sor országban választott vezetők estek neki a demokrácia mély szöveteinek, vagyis a bíróságok, az üzleti világ, a sajtó, a civil társadalom, az egyetemek és olyan, érzékeny állami intézmények függetlenségének, mint a titkosszolgálatok és a rendőrség. A módszer mindenütt azonos: szép sorjában kizsigerelik a demokrácia szerkezeteit és normáit, míg nem marad más, csak egy üres héj. Ezzel párhuzamosan egyre elnyomóbbak és agresszívabbak a tekintélyelvű rezsimek. Felbátorítja őket Oroszország és Kína, valamint az Egyesült Államok visszavonulása a nemzetközi színtérről. Hogy ezt a szelet meg lehessen fordítani, ahhoz erőteljes washingtoni segítség szükséges, mert támogatni kell a demokratákat, nyomás alá kell helyezni az autokratákat és szembe kell szállni a veszedelmes orosz és kínai terjeszkedéssel.   
Financial Times A mai milánói populista tömeggyűléssel Salvini meg akarja erősíteni vezető szerepét a készülő szélsőjobbos és nacionalista blokk élén, de még nem tudta megszerezni az összefogásnak a Fideszt és a PiS-t. Az eseményen, amely az erőt és az egységet hivatott bizonyítani a jövő heti választás előtt, ott lesz a Le Pen-féle Nemzeti Gyűlés, valamint a német AfD. De éppen a francia politikus személye elriaszt több lehetséges partnert. Maga Salvini nagy sikerre számíthat az urnáknál, akár 31 százalékot is szerezhet, ami 25 helyet jelenthet számára Strasbourgban, szemben a jelenlegi öttel. Már nem beszél arról, hogy Olaszországnak ki kell lépnie az EU-ból, de ettől még folyamatosan támadja Brüsszelt. Azzal riogat, hogy ha nem tesznek valamit, akkor Európából 5 éven belül iszlám állam lesz, ahol a bizonytalanság, a félelem és az éhség uralkodik majd. Orbán rá akarja beszélni a Néppártot, hogy az működjön együtt a nacionalista és ultrakonzervatív erőkkel, a szociáldemokraták helyett. Ám attól elzárkózik, hogy összeálljon Le Pennel, miután az nincs hatalmon. A lengyeleket pedig a francia vezető oroszbarátsága zavarja. Vagyis a szélsőjobbosok valószínűleg a jövőben is megosztottak maradnak, csak két frakciót alakítanak a mostani három helyett. Salvini ugyanakkor idáig nem sokat árult el arról, miként szeretné átalakítani az uniót a szélsőséges szövetség élén. Emiatt felmerül a gyanú, hogy a tömbbel csupán saját magát próbálja fényezni odahaza.  
BBC Az európai választással közeledik az igazság pillanata a nacionalisták számára, de összefogásuk haloványnak látszana Orbán Viktor nélkül. Hiszen ő a szélsőjobb zászlósfigurája és egyelőre még nem kötelezte el magát, hogy csatlakozzon a populista szélsőjobb ernyőszervezetéhez. Egészen mostanáig bízott abban, hogy jobbra tudja tolni a Néppártot, így az szövetségre lép a Salvini vezette tömörüléssel. Ám viszonya nem javul a középjobbal, sokkal inkább azonosul a nacionalistákkal. Szerinte a PiS, az FPÖ és a Liga is felelősségteljesen kormányoz, stabilitást szavatol a saját országának és európai – a maga módján. Ráadásul a hétfői fehér házi fogadás is dagasztja a vitorláit. Bevándorlás-ellenes jelszóval kampányol, ami fura, hiszen Magyarországon nincsenek migránsok, ellenben több, mint 600 ezer magyar települt át más uniós államokba.  
Bloomberg Európában ugyan 4 év alatt meredeken, 92 százalékkal visszaesett az illegális migránsok száma, de a kérdés változatlanul megosztja a tagállamokat, ezért az EU-nak megoldást kell találnia, noha a számokat tekintve a válság már elmúlt. A populisták azonban továbbra is azt állítják, hogy ostrom alatt állnak az európai társadalmak, ugyanakkor akadályozzák, hogy közös erővel lehessen orvosolni a problémát. Mivel a csökkenő lakossságszám a gazdasági növekedést veszélyezteti, a szélsőjobbos politika gazdaságilag katasztrofális, ugyanakkor cinikus. Hogy le lehessen győzni, ahhoz az EU-nak bizonyítania kell, hogy képes elhárítani az emberkereskedelem kaotikus megugrását és rendezetté tenni a bevándorlást. Ehhez átfogó és egységes stratégia szükséges a külső határok védelmére, valamint a menedékrendszer megreformálására. A hatékony határvédelemhez nagyobb felhatalmazás, illetve a tagállamok támogatása kell. Enélkül a kontinens ki van szolgáltatva a következő menekültválságnak. Elengedhetetlen továbbá, hogy kialakítsák a menedékkérők elosztásának rendjét. Ha az olyan populista kormányok, mint a magyar és a lengyel erre nem hajlandók, akkor nélkülük kell tovább menni. Nem valószínű, hogy ezért kikerülnének a schengeni övezetből, ahogyan azt Macron javasolta, de nem is maradhat következmények nélkül ez a szembeszegülés. Például csökkenthetik számukra a brüsszeli pénzeket. A félelemkeltés ellensúlyozására a mérsékelt erőknek hangsúlyozniuk kell, hogy Európa hosszú távon nem tud meglenni a külső munkaerő utánpótlás nélkül. De azt is egyértelművé kell tenniük a liberálisoknak, hogy a sokszínűségnek vannak határai. Azon kívül el kell érni, hogy az indulási országok vegyék vissza az elutasított menedékkérőket, de odahaza ne érje bántódás őket. A jobboldali-populisták idegengyűlölő retorikája veszélyes és kontraproduktív. Ám beletalált az általános félelembe.  
Kölner Stadt-Anzeiger Igen veszedelmesnek tartja Orbán Viktor az Európai Parlament és a német szociáldemokraták volt elnöke. Merthogy a magyar kormányfő testesíti meg a nemzetállamok jogkörének erősítését célzó ideológiai támadást az EU-n belül. Kimutatta a foga fehérjét és az európai jobboldal vezére akar lenni. Jéghidegen kalkulál, nincsenek elvei, de a demokraták még mindig elég erősek, hogy szembeszálljanak vele. Schulz hozzátette, hogy a schengeni térséget ma nem őrült szélsőségesek fenyegetik, hanem a magyar, a lengyel, az osztrák és az olasz kormány. Ezek a politikusok bent ülnek fontos tagállamok hatalmi központjaiban és ez életveszélyes. A politikus igen fontosnak tekinti, hogy a következő Bizottságba ne kerülhessenek be egyes országok részéről olyanok, akik nem fogadják el 100 szig a tolerancia, a tisztelet és a szolidaritás elvét. Mert félő, hogy Budapest és Róma olyanokat akar delegálni, akiknek semmi keresnivalójuk a testületben. Hogy ne juthassanak szerephez, abban az Európai Parlamentnek lehet döntő szerepe. 
Süddeutsche Zeitung A CSU egyik magas rangú politikusa szerint a Fideszt azért függesztették fel a Néppártban, mert Orbán Viktor retorikája egyre Európa-ellenesebb, a kormányfő maga pedig mind nacionalistább lett, és ezt már nem lehetett eltűrni. Angelika Niebler, aki közvetlenül Weber mögött szerepel a keresztény szociálisok EP-listáján, megerősítette, hogy sokáig győzködték a kormányfőt, és az egy sor területen hajlandó is volt a korrekcióra, de azután a Juncker elleni plakátakció betette a kaput. Most már az ő térfelén pattog a labda. A képviselő megjegyezte ugyanakkor, hogy az EPP nem tér ki az összeütközés előtt, de mintha Magyarországot szigorúbb mércével mérnék, mint másokat. Hiszen hasonló gondok vannak Romániában és Csehországban is, ám ott a szociáldemokrata, illetve liberális pártcsalád nem lép fel hasonló eréllyel a kormánypárt ellen. Niebler nagyon fárasztónak nevezte, hogy az utóbbi öt évben a képviselők csaknem egyharmada olyan volt Strasbourgban, aki nem tudott mit kezdeni a közös Európával és a nemzetállamot szorgalmazta. De azért így is sikerült előbbre jutni egy sor területen. Pl. a Brexit, az USA, Oroszország és most Kína ügyében.    
The Times A konzervatív lap arra figyelmeztet, hogy Orbán kulturális háborúja az európai egységet fenyegeti. Mert ugyan fiók demagógnak csúfolják, ám a nyugati liberálisoknak rá kell ébredniük, hogy létveszélyt jelent. És nagyot tévednek, ha kézlegyintéssel intézik el a Billy Eliot-féle ügyeket. Magyarország az újfajta tekintélyelvűség prototípusa, a miniszterelnök pedig a viharmadár, aki jelzi az alapvető változást a nyugati demokráciában. Tehetséges és okos szónok, messzire látó stratéga és ügyes taktikus. Ő vezeti a felkelést, amely kettészakíthatja az EU-t. De még ennél is fontosabb, hogy a legképzettebb képviselője annak az ideológiának, amely a liberalizmus első lényeges vetélytársa az utóbbi 30 évben. Nem véletlen, hogy Turmp ünnepelte a héten. Budapesten még esküdt ellenségei is elismerik képességeit. Azaz már nem lehet anélkül elítélni, hogy meg ne hallgatnánk. Így az alapkérdés az, mit is jelent az illiberális demokrácia és meddig mehet el. A migránsválság csinált belőle államférfit. Szerinte egy nemzet homogén, a vér, a hit, a nyelv és a sok szokás tartja össze. Egyaránt alkalmazza a mézesmadzagot, illetve a korbácsot. Utóbbit azok ellen, akik nem állnak be a sorba, lásd Sorost, az MTÁ-t, az egyetemeket, vagy akár a Mazsihizs elnökét. Most pedig már Brüsszellel hadakozik. A nagy játszma célja, hogy az unió a szuverén nemzetek laza szervezete legyen, de úgy, hogy azért csak jöjjenek a nagyvonalú pénzügyi támogatások. Szövetségesi hálózatot hozott létre a földrészen, ám a nacionalistákat nem az jellemzi, hogy érdekeik túlzottan egybeesnek. Viszont romboló képességük jelentős. Az EU-t nem arra tervezték, hogy ellenálljon az összehangolt és kitartó belső ellenzéknek. De egyre inkább valószínűnek látszik a kétsebességes Európa. A szakadás. Az orbánizmus gyorsan napi tényező lesz a legtöbb tagállam napi politikájában. Ideológiájának még a legegzotikusabb elemei is elterjedtek. Szembe kell szállni ezzel, mégpedig az eszmék csatájában, ahelyett hogy figyelmen kívül hagynánk az etnikai nacionalizmust. Enyedi Zsolt, a CEU rektorhelyettese szerint Orbán máris úgy érzi: megnyerte a küzdelmet és a liberális világrendnek vége.  
Le Figaro „Orbán Viktor földjén, aki a „keresztény Európa” programjával kihívja az EU-t”. Ezzel a címmel közöl igen hosszú tudósítást a francia konzervatív lap, kiemelve, hogy a kormányfő a magyarok történelmi félelmeire épít, ám az illiberális modellel az európai közös értékeket támadja. A választáson neki áll a zászló. A kampányban egymás után hív fel a nemzet és a határok védelmére. Ellenfelei nevetségesnek és rasszizmussal átitatottnak tartják a „muzulmán hordák” elleni kirohanásokat, hiszen a látóhatáron egyetlen migráns sincs. Ezzel szemben Novák Katalin azt magyarázta az újságírónak, hogy a kormányfő szerint ha Európában nem születnek gyerekek, viszont mechanikusan behozzák a munkaerő utánpótlást, abból előbb-utóbb civilizációs probléma lesz, mert az embereket nem lehet importálni, mint mondjuk, a tojást. Győrffy Dóra, aki Kornai-tanítványként a Corvinuson és a Pázmány Péter Egyetemen oltat, kutatásai alapján egy olyan rendszert ír le, amely az ártalmas és nyugtalanító tekintélyelvűség felé halad. Kitér a tanszabadság elleni támadásokra, valamint a CEU-ra nehezedő nyomásra. Azt fejtegeti, hogy a hatalom azért nem szereti a Közép-Európai Egyetemet, mert nem tudja ellenőrizni. Ugyanakkor az igazságszolgáltatás függetlensége meggyengült és a Fidesz teljesen kézben tartja az Országgyűlést. Továbbá nincs verseny a gazdaságban és a sajtóban. Az MTA-ra gyakorolt nyomás kapcsán megjegyzi, hogy a tudósok nem szeretnének a hatalom szolgái lenni. Kovács Zoltán minderre úgy reagált, hogy ezek a bírálatok nem tényeken, hanem érzelmeken és politikai véleményeken alapulnak. Egy hivatalos forrás szerint a kormányt azért akarják megbüntetni bizonyos nyugati körök, mert az elutasítja a nyílt társadalmat. Az olasz-magyar történész, Stefano Bottoni elárulja, hogy az elején támogatta Orbán, mert észlelte, milyen katasztrófát hagyott maga után a szocialista kormányzás időszaka. Az abszolút hatalom birtokában azonban a miniszterelnök új, konzervatív elitet, polgárságot akar teremteni, amelyet a katolikus iskolákban képeznek ki. A konzervatív-liberális újságíró, Stumpf András azt hangsúlyozza, hogy egy országnak joga van eldöntenie, kiket fogad be. Ám ő is kifogásolja, hogy egyre kevésbé érvényesül a verseny és a sokszínűség. Úgy gondolja, hogy az EU-nak itt kellene közbelépnie, és nem az értékekre hivatkozva. Bottoni pedig arról beszélt, hogy az ellenzék maga is tehet saját, szörnyű helyzetéről, mert nem képes épkézláb tiltakozásra. Mégis támogatni kell, mert a hatalom akkora eréllyel lép fel ellene. Ezért az emberek félnek. Hogy miért, arra egy nyugati diplomata úgy válaszol, hogy a posztkommunista államokban a győztesek visznek mindent.  
Szerző
Frissítve: 2019.05.18. 11:09

Gyarapodik Salvini politikai tábora és bűnlajstroma

Publikálás dátuma
2019.05.18. 09:00
Matteo Salvini a gyanú szerint kampánycélokra költött állami pénzt
Fotó: Mohamed Messzara / MTI
Az európai szélsőjobb tizenkét jelentős pártjának küldöttei találkoznak ma, egy héttel az európai parlamenti választások előtt Milánóban, Matteo Salvini olasz belügyminiszter és Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülésre keresztelt egykori Nemzeti Front elnökének hívó szavára válaszolva. A rendezvénynek a milánói Dóm tér ad otthont. Hat európai párt elnöki szinten lesz jelen, mások EP-képviselőket küldenek. Salvini és Le Pen mellett ott lesz a holland Szabadságpárt (PVV) elnöke, Geert Wilders, a cseh Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) pártot vezető Tomio Okamura, a szlovák Sme Rodina (Család vagyunk) elnöke, Boris Kollár, illetve a bolgár Volyát vezető Vesekin Mareski. Ott lesz a német AfD, az osztrák Szabadságpárt, a flamand Vlaams Belang, a dán Néppárt, az észt EKRE illetve az Igazi Finnek képviselője is. Megalakuláskor azt mondták, legalább tíz pártot várnak a szövetségbe, ezt máris túlteljesítették. Ez is jelzi a Salvini zászlaja alatt alakulgató új EP-szélsőjobb frakció vonzerejét. Április elején, az ugyancsak Milánóban rendezett alakuló ülésen még csak a német Alternatíva, a Dán Néppárt és a Finnek Pártja jelent meg az olasz szélsőjobb vezérének hívó szavára. Ekkor jelentették be, hogy új pártszövetséget alakítanak Európai Szövetség az Emberekért és Nemzetekért néven, együtt kampányolnak az Európai Parlamenti választásokon, az új EP-ben pedig közös frakciót alakítanak. Salvini ekkor úgy nyilatkozott, remélhetőleg az ő pártszövetségük lesz a legerősebb csoport az új EP-ben. Ez a vágya aligha valósul meg, ám minden előrejelzés azt mutatja, hogy az új EP radikális, szélsőjobb szárnya erősödni fog, de ennek ellenére sem lesz dobogós, vélhetőleg bármilyen összefogással sem tudja megelőzni az élen álló Néppártot,a szocialista illetve az ugyancsak erősödő liberális frakciót. Nem segíti hatalmi törekvéseiket az sem, hogy az új frakciót kezdeményező Matteo Salvini körül gyarapodnak a korrupciós ügyek. Nemrég egy Salvini közeli államtitkárt menesztettek korrupció miatt, csütörtökön az olasz ügyészség indított kivizsgálást a belügyminiszter ellen. Salvini azért került az ügyészség célkeresztjébe, mert a gyanú szerint állami pénzen utazva, állami repülőjáratot használt kampánycélra. A La Republica napilap írta meg, hogy Salvini húsz alkalommal repült közköltségen valójában EP kampányútra, az olasz hatóságok pedig el is indították az eljárást. Salvini cáfolja, hogy illegálisan használt volna fel bármiféle közpénzt, közleményben szögezte le, hogy csakis hivatali úton járt belügyminiszterként a rendőrség légi járműveivel. Salvini és pártja, a Liga ugyan a legnépszerűbb olasz formáció, akár 30 százalék fölötti eredményt is elérhet, és az élen végezhet az olasz pártok közül, ugyanakkor a vele szembeni elégedetlenség is növekedik. A La Republica szerint egyre gyakrabban kell szembesülnie azzal, hogy kampányrendezvényein tüntetők várják, és egyre gyakrabban emlegetik a nem létező miniszterként is, mivel tárcavezetői teendőt elhanyagolja a kampány miatt. Az olasz lap azt állítja, ebben az évben mindössze 17 napot töltött a belügyminisztériumban.   
Szerző
Témák
szélsőjobb