A Cannes-ban versenyző filmek azt üzenik: nagy baj van Európában

Publikálás dátuma
2019.05.20. 09:20
Alain Delon a fotósok gyűrűjében
Fotó: MUSTAFA YALCIN / Anadolu Agency
Széthulló családok, mindennapi egzisztenciális és morális küzdelmek állnak az alkotások fókuszában.
Eric Rohmer rendező mondta: minden fikciós mű dokumentumfilm is egyben. Elnézve az idei cannes-i versenyprogram eddigi legerősebb műveit, mindenképpen megerősíteni tudom az állítást, hiszen szuperrealista filmek igen erősen üzennek nekünk, hogy baj van a világgal. A első ilyen bombasztikus mű az elsőfilmes, effektíve autodidakta mali származású francia rendező, Ladj Ly Nyomorultak című munkája volt, mely csupán annyiban van közös nevezőn Victor Hugo klasszikus regényével, hogy Montfermeil-ben játszódik és ebben a városban tizenkilencedik században, ahol most is főleg számkivetettek élnek. A film alapját valós események szolgáltatják: 2008-ban a rendező lefilmezte, ahogy francia rendőrök bántalmaztak bevándorló gyerekeket mire a rendőrök megkeresték és azt ajánlották neki, hogy jobban teszi, ha hallgat. Később mégis nyilvánosságra került a sztori, Ly pedig kissé modernizálva most filmen is elmesélte. De ennél sokkal fontosabb, hogy a Nyomorultak az első olyan film, mely autentikusan mutatja be a francia elő- és külvárosok összetett társadalmát, az afrikai, cigány és arab kultúrákat a „fehér” Európában, úgy, hogy egy pattanásig feszült drámát látunk. A francia sajtó szerint olyan szintű kultfilmmel van dolgunk, mely Mathieu Kassowitz Gyűlölet című művéhez hasonló jelentőséggel bír majd az évek során. Ebben nyilván az is benne van, hogy a Nyomorultakban a rendőrök gumilövedékkel lőnek fejbe egy fiatal arab gyermeket. A hangsúly pedig a gumilövedéken van: a sárga mellényes tüntetők között már több mint embernek lőtték ki a szemét a francia rendőrök és indult ez ügyben vizsgálat. Egyszóval: a Nyomorultak olyan film, mely elementáris erővel és radikálisan frissen reagál társadalmi problémákra, Cannes meg azért fesztivál, hogy párbeszédet generáljon a szőnyeg alá söpört témákról. Mindazonáltal nem kell feltétlenül fiatalnak lenni ahhoz, hogy egy európai filmes érzékeny és aktuális témát dolgozzon fel, ezt bizonyította a nyolcvankét éves Ken Loach, aki legújabb, Sorry We Missed You című alkotásában nem tesz mást, csupán egy széthulló családot ábrázol. Ez főleg azért következik be, mert Ricky, az önfeláldozó apa belép egy csomagküldő céghez sofőrnek, saját kocsival, egyéni vállalkozóként. Magyarországon is mindenki tudja, mit is jelent önfoglalkoztatottnak lenni, amikor te vagy a saját főnököd, illetve, pontosabban mondva rabszolgatartód. Miközben Ricky eleinte örül a lehetőségnek, de amikor a napi tizennégy óra munka miatt felesége és gyermekeivel szemben egyre nagyobb feszültséget érez. Egyértelmű a következmények sora, miközben Ricky annyit sem keres, hogy jobb életet éljenek, tulajdonképpen ideje sem lesz a családjára. Loach nagyon érzi, hogyan kell hatásosan és érzelmekkel elmesélni mi lesz a munkából élő emberekkel, ha a kapitalizmus a profitot helyezi az emberi értékek fölé. Korábbi, Arany Pálmával elismert filmje, az Én, Daniel Blake is már erős darab volt, az új filmje még erősebb is, így az a kérdés, milyen díjat fog behúzni a veterán filmes. Nem mellékesen Loach a Daniel Blake forgatása alatt talált rá a „témára”, amikor az ételbankokban forgattak: olyan emberekkel találkozott és beszélt, akik ugyan dolgoztak, de ennek ellenére nem tudják eltartani a családjukat. Szavai szerint a brit kormány megszámlálhatatlan hibái közül a legsúlyosabb, amikor a szavazóikat eladták a tőkéseknek.

„Szét kell választani a dolgokat”

Átvette az életműdíját Alain Delon vasárnap este a Cannes-i filmfesztiválon. Az elismerés körül volt némi nyugtalanság, mert a Woman in Hollywood nevű amerikai szervezet aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy Delon-féle homofób, rasszista és szexista embernek nincs helye. Tegnapig több mint huszonöt ezeren írták alá a petíciót. „Nem a Nobel békedíjjal jutalmazzuk Delont, hanem tiszteletbeli Arany Pálmával életművéért. A fesztivál elítél bizonyos megszólalásokat, de nem a véleménynyilvánítás szabadságát. Szét kell választani a dolgokat” – mondta Thierry Frémaux Cannes-ban a 72. fesztivál ünnepélyes megnyitása előtt egy nappal tartott rendkívüli sajtótájékoztatón. „Kamerával szemben állni olyan, mint amikor egy nőnek nézel a szemébe” – mondta Delon Cannes-ban vasárnap délelőtt tartott mesterkurzusán.  

Majális a megújult Múzeumkertben

Publikálás dátuma
2019.05.19. 21:49

Fotó: Máthé Zoltán / MTI
A hagyományoknak megfelelően a Múzeumok majálisa megnyitóján, szombaton adták át Az év múzeuma és Az év kiállítása díjakat a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
Az elismeréseket a 150 éve alapított nyíregyházi Jósa András Múzeum munkatársai, valamint a székesfehérvári Szent István Király Múzeum Réber László-tárlatának rendezői vehették át. (A grafikusművész állandó kiállítása a Hetedhét Játékmúzeumban látható Vonalba zárt történetek címmel.) Az elmúlt hétvégén a megújult Múzeumkertben 105 múzeum képviseltette magát – nagyon sok gyerekprogrammal –, számos koncert (többek között Petruska, Veronaki, Kerekes Band), kézműves vásár várta látogatókat. Potom pénzért a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kiselejtezett könyveire is le lehetett csapni, a nemzeti múzeum kiállításai ingyenesen voltak látogathatók. Szép számmal voltak a június 23-ig látható Görgei-tárlaton, és sorban állás nélkül a Seuso-kincseket is meg lehetett nézni. Üröm volt az örömben a nehezebben mozgóknak: a liftet csak múzeumi dolgozók használhatták. A május 11-én megtartott Emlékhelyek napja után a 24. Múzeumok majálisa újabb jó alkalom volt arra is, hogy szemrevételezzük, a mintegy három hektáros Múzeumkert miként újult meg eddig 1,8 milliárd forintért (eredetileg 1,1 milliárdos költségekről esett szó), egyéves csúszással. A Tér-Team Kft. tervei szerint rekonstruálták a történeti sétányhálózatot, a kertben álló szobrokat, emlékműveket (a Forum Romanum oszlopa helyén a múzeumalapító Széchényi Ferenc szobra áll), a kivágásra ítélt 38 fa helyett 25 csemetét ültettek. A kávézónak szánt kertészház felújítása még nem készült el.

A Napszállta nyerte a France Culture diákzsűrijének díját

Publikálás dátuma
2019.05.19. 14:27

Fotó: Laokoon Filmgroup
Nemes Jeles László hangüzenetben köszönte meg az elismerést.
Nemes Jeles László Napszállta című filmje nyerte el a France Culture francia kulturális közrádió diákzsűrijének díját, amelyet a 72. cannes-i fesztiválon adtak át vasárnap. A 2015-ben alapított elismerést hatszáz francia diák ítélte oda a csatorna által felkért szakmai zsűri által kiválasztott öt, Franciaországban bemutatott alkotás közül a legjobbnak. A diákok képviselői a díjátadón elmondták, hogy a ma már ritkaságnak számító 35 milliméteres filmre forgatott alkotás művészi kvalitásai, a megvilágítás, a törékeny főszereplő kiválasztása és az ő középpontba állítása győzték meg a zsűritagokat, miután a főhős irracionalitása és rejtélyessége olyan személyes és civilizációs problémákat vet fel, amelyek a mai kornak is szólnak. Nemes Jeles László hangüzenetben köszönte meg a díjat. Elmondta, hogy különösen örül a fiatal generáció elismerésének, mert a Napszállta azt várja el a nézőtől, hogy kicsit másképp nézze, mint általában szokta a filmeket, s fogadja el, hogy Íriszt követve egy „személyes labirintusba“ kerül. Hozzátette: fontosnak tartja, hogy egy film ne csak hullámokat keltsen, hanem hosszan megmaradjon egy néző gondolataiban. A díjat Clara Royer, a film forgatókönyvének társszerzője vette át a fesztiválon. Elmondta, hogy neki személyesen is nagyon fontos ez a díj, miután a hétköznapokban egyetemi tanárként dolgozik, s ezért is érzi úgy, hogy a diákok elismerésével összhangba került a filmes és az oktatói munkássága.
„Ma hallottam a legszebb kritikát a filmről”

– hangsúlyozta Clara Royer.

A Napszállta forgatókönyvét a rendező együtt jegyzi Clara Royer-vel és Matthieu Taponier-vel, utóbbi egyben a film vágója is. A film operatőre Erdély Mátyás, zeneszerzője Melis László, sound designere Zányi Tamás, casting directora Zabezsinszkij Éva, díszlettervezője Rajk László, jelmeztervezője Szakács Györgyi volt. A film főszereplői Jakab Juli (Leiter Írisz) és a román Vlad Ivanov (Brill Oszkár).
A Napszállta a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával a Laokoon Filmgroup gyártásában, a francia Playtime-mal koprodukcióban készült Sipos Gábor és Rajna Gábor producerek vezetésével. Világpremierje a velencei filmfesztivál versenyprogramjában volt, ahol elnyerte a legjobb film díját a nemzetközi filmkritikusok szövetségétől, a FIPRESCI-től. Nemes Jeles László filmjét már a világpremier előtt csaknem 70 ország forgalmazója vásárolta meg, Franciaországban március óta vetítik a mozikban.
Szerző