A génektől is függ, kutyások leszünk-e

Publikálás dátuma
2019.05.21. 09:37
Illusztráció
Fotó: CAIA IMAGE/SCIENCE PHOTO LIBRARY / AFP
Az ember genetikai összetétele jelentős mértékben befolyásolja, hogy az illető kutyatulajdonossá válik-e vagy sem – derült ki svéd és brit kutatók tanulmányából.
 A Scientific Reports című folyóiratban publikált tanulmány készítői a Svéd Ikerregisztert használva több mint 35 ezer ikerpár genetikai összetételét vizsgálta meg, hogy megnézze, van-e „öröklődő eleme” a kutyatartásnak – írta a Medicalxpress.com.
„Meglepődve tapasztaltuk, hogy egy személy genetikai összetétele a jelek szerint nagy mértékben befolyásolja, hogy az illetőnek van-e kutyája”

– mondta Tove Fall, az Uppsalai Egyetem professzora, aki a tanulmány egyik vezető szerzője volt.

Hozzátette: az eredmények hasznos információkkal szolgálhatnak az ember és kutya kapcsolatának jobb megértéséhez a történelmi és modern időkben egyaránt. Fall szerint noha a kutyák és egyéb háziállatok világszerte megszokott tagjai a háztartásoknak, nagyon keveset tudni arról, hogy milyen hatással vannak az emberek mindennapjaira és egészségére. 
„Könnyen lehet, hogy néhány emberben erősebb a született hajlam arra, hogy háziállatról gondoskodjon” – jegyezte meg a szakember.

A kutyák voltak az első háziasított állatok, legkevesebb 15 ezer éve vannak szoros kapcsolatban az emberrel és úgy tartják róluk, hogy jelentősen hozzájárulnak gazdáik jólétéhez és jó egészségéhez. 
„A mostani eredmények azért fontosak, mert azt sugallják, hogy a kutyatartás egészségre gyakorolt jótékony hatása, amelyet néhány tanulmány kimutatott, talán részben a vizsgálatba bevont emberek különböző genetikai összetételével magyarázható”

– mondta Carri Westgarth, a Liverpooli Egyetem munkatársa.

 Az ikerpárok tanulmányozásával jól elkülöníthető a környezet és a gének hatása. Mivel az egypetéjű ikrek azonos génkészleten osztoznak, a kétpetéjű ikreknél viszont különböző génváltozatok jelenhetnek meg, ezért annak összehasonlítása, hogy az ikerpárok egy, vagy mindkét tagjának van-e kutyája, megmutathatja, hogy a genetikának van-e szerepe a kutyatartásban.
A mostani tanulmányból kiderült, hogy az egypetéjű ikerpárok esetében a kétpetéjűekhez képest jóval gyakrabban fordul elő, hogy mindkettejüknek van kutyája. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kutyatartás hátterében genetikai okok is állnak. A szakemberek szerint a tanulmányból ugyan nem derül ki pontosan, hogy melyek az érintett gének, de legalább első ízben bizonyítást nyert, hogy a genetika és a környezet nagyjából egyenlő szerepet játszanak abban, hogy valakiből kutyatulajdonos lesz-e.
Szerző

Beláthatatlan következményei lehetnek, ha tovább pusztítjuk a méheket

Publikálás dátuma
2019.05.20. 15:03

Fotó: PRAKASH SINGH / AFP
Idén másodszor tartják meg május 20-án a méhek világnapját, a figyelemfelhívásra azért van nagy szükség, mert az elmúlt években világszerte jelentősen megcsappant a méhállomány, és ez katasztrofális következményekkel járhat.
Május 20-a az ENSZ 2017-es döntése óta a méhek világnapja, amellyel a méhek fontosságára és a méhészek helyzetére hívják fel a figyelmet. Azért a mai napot választották, mert 1734. május 20-án született az európai méhészet kiemelkedő alakja, az első osztrák méhészeti iskola egykori vezetője, a szlovén származású Anton Jansa. Az eredetileg festőnek tanult Jansa a Habsburg udvar bécsi egyetemének a méhészkedés tudományát oktató tanára volt – írta a Sokszínű Vidék.
A mézelő, más néven háziméh (Apis mellifera) családok a statisztikák szerint évente 20 milliárd dollár értékű mézet állítanak elő emberi fogyasztásra. A propolisztól a méhpempőig terjedő méhészeti termékek piaci hozzájárulása tovább 300 milliárd dollárra tehető. A vadon élő méhfajok közvetlenül évi 2 milliárd dolláros hasznot hoznak az emberiségnek évente, más vadbeporzókkal együtt az általuk nyújtott úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatások értékét az USA-ban évi 57 milliárd dollárra, világszerte pedig több mint 200 milliárd euróra becsülik – írta a Qubit.
A méhállomány az elmúlt években világszerte megcsappant, amelynek elsősorban a helytelen vegyszerhasználat az oka, a következményei pedig katasztrofálisak lehetnek.  A Föld 250 poszméhfajából pedig a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) veszélyeztetett fajokat lajstromozó Vörös listáján ugyan „csak” két faj szerepel, de az európai és észak-amerikai fajok 24 százaléka már a kihalás szélén áll.
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) arra figyelmeztet, hogy a beporzók számának és sokféleségének csökkenése beláthatatlan következményekkel járhat az emberiség táplálkozására nézve. Ezért a szervezet beporzóbarát módszereket ajánl a gazdáknak, és szakmai segítséget nyújt többek között méhanyaneveléshez, mesterséges megtermékenyítéshez, fenntartható méztermeléshez és exportorientált marketinghez írta a Híradó.hu.
2017 végén szembesítette az európai közvéleményt egy németországi kutatás azzal, hogy a repülő rovarok 76 százaléka eltűnt a német nemzeti parkokból az elmúlt negyed században. A PLoS One-ban publikált, holland és német zoológusok által jegyzett tanulmány az Észak-Rajna-Vesztfália, Rajna-Pfalz és Brandenburg tartományok védett területein 1989 és 2016 között folytatott kutatás eredményeiről számolt be. Az összegzés szerint a 27 évvel ezelőtti állapothoz képest a rovarfauna átlagosan 76 százalékkal, a nyári sokaság pedig 82 százalékkal csökkent.  
Egy márciusban publikált brit kutatás pedig arra jutott, hogy 1980 és 2013 között korábbi természetes élőhelyeik negyedéről tűntek el a vadon élő beporzó rovarok, igaz, a 350 vizsgált faj mintegy egytizede még bővítette is élőhelyét. A világnapra időzített friss WWF-jelentés szerint viszont az Egyesült Királyságban élő méhfajok közül 17 regionálisan kihalt, további 25 pedig a fenyegetett kategóriába tartozik.
Szerző
Témák
méhek világnap

30 év után újra hollófiókák keltek ki a Towerben

Publikálás dátuma
2019.05.20. 10:50

Fotó: ROQUES-ROGERY / AFP
Hollófiókák keltek ki a londoni Towerben, legutóbb 30 éve gyarapodott kicsinyekkel az egykori királyi erőd hollóállománya.
Az első fióka április 23-án, Szent György, Anglia védőszentje napján kelt ki, miután tavaly év végén egy költőpár - Huginn és Muninn - érkezett a Towerbe. Mostanra mind a négy fióka jelentősen gyarapodott, magasságuk 8-ról 32 centisre nőtt, köszönhetően étrendjüknek, amely egérből, patkányból és fürjből áll. A fiókákat kétóránként etetik - olvasható a BBC News honlapján.
A fiókák közül csak egy marad a Tower területén, ő a György vagy a Georgina nevet kapja, kikelése kezdetének napjáról. A Towerben általában hat holló fészkel, és a legenda szerint ha elköltöznek az egykori királyi várból, akkor mind az erőd, mind a királyság elesik.
Nem tudni, mióta élnek hollók a Towerben, de a 17. században uralkodó II. Károly volt állítólag az első, akik ragaszkodott ahhoz, hogy legalább hat holló legyen a királyi vár területén. Jelenleg hét holló él a mintegy ezeréves erődben, az új családon kívül. Nevük Erin, Jubilee, Harris, Poppy, Gripp és Merlina a történelmi királyi palotákat működtető testület honlapja szerint.
Szerző
Témák
Tower London
Frissítve: 2019.05.20. 12:09