Este hét, Trafó nagyterem, szinte telt ház. A rövid felkonferálást, Schwechtje Mihály tíz perces, Aki bújt, aki nem című, és Till Attila húsz perces, Csicska című kisjátékfilmje követte, majd Tuza-Ritter Bernadett dokumentumfilmjét láthatták az érdeklődők. Megrázó képsorok az emberkereskedelemről és a modern kori rabszolgaságról, egytől egyig olyan alkotások, amiket megnézve, kicsit mindenkinek megrendül az emberekbe, az emberségbe és a modern társadalomba vetett hite. Az első fél óra fikciói a saját gyerekeiket ócska drogért és némi zsebpénzért eladó szülőkről, és a vidéki tanyán élő, családját és rabszolgáját egyaránt rettegésben tartó földművelő gazdáról, megteremtették az est alaphangulatát, és a harmadik film kijózanító valóságának feldolgozásához kellő lelkiállapotot.
Utóbbi, az Egy nő fogságban, egy magyar családot tíz éve, fizetés nélkül szolgáló, 52 éves, tanult nő mindennapjait, mutatta be. A méltóságától, jogaitól, szabadságától és nevétől megfosztott „Maris”, évek óta maradékon élt, a kanapén aludt, a házimunka mellett, éjszakánként egy gyárban dolgozott, és fizetése egészét, a háznál szolgáló további két „csicskához” hasonlóan az utolsó forintig le kellett adnia fogva tartójának, aki azon túl, hogy időnként megverte, több - mára már behajtónál lévő, milliós összegre rúgó - áruhitelt is felvett a nevére. A fizikai és lelki elnyomás miatt félelemben élő, nőt a kamera jelenléte ébresztette rá, hogy nincs teljesen egyedül.
Az alkotó, a másfél évnyi forgatás alatt együtt megélt mindennapokból és sorsfordító pillanatokból született alkotása az első magyar egész estés dokumentumfilm, mely amellett, hogy közel 80 nemzetközi fesztiválon vetítették, amelyeken összesen 28 díjat nyert, bekerült az amerikai Sundance fesztivál versenyprogramjába is.
Felkavaró alkotás, egy elképesztően erős, és szeretni való nő életéről és érzelmeiről, aki hányattatott sorsa ellenére, vagy éppen amiatt, olykor végtelen cinizmussal és humorral beszél saját nyomoráról, noha az évek fájdalma ott van arca barázdáiban, és a szemében megcsillanó szomorúságban.
Az a fajta film, ami egy életen át elkísér, nem csak a pulóverujjba morzsolt könnycseppekkel, hanem a mondanivaló aktualitásával és fontosságával, valamint a saját életünk és problémáink átértékelésére feladott leckével.
A vetítés utáni beszélgetésen más konkrét esetek is szóba kerültek. Kiderült, hogy társadalmi és hivatali szinten is a megelőzésre és probléma kezelésére létrejött rendszer sok hiányossággal küzd. A társadalmi szerep és felelősség vállalás egyik fontos lépése a Szabad Élet Egyesület és az ELF Pictures adománygyűjtő akciója, melynek bevételét menekítő autók fenntartására, az áldozatok elhelyezésére létrejött védett házak működésének támogatására, az áldozatok rehabilitációjára és képzésére, valamint a segítségnyújtás lehetőségeit, és a segítő szervezetek elérhetőségeit megjelenítő országosan terjesztett kiadványok finanszírozására fordítják.
