Nem minden csak komédia

Publikálás dátuma
2019.05.22. 12:30
Az Egy nő fogságban című alkotás főszereplőjétől szinte mindent elvettek
Adománygyűjtő vetítést és beszélgetést rendezett a Szabad Élet Egyesület és az ELF Pictures, az emberkereskedelem áldozatainak megsegítésére. Ma Magyarországon közel 36 ezer ember él rabszolgasorban.
Este hét, Trafó nagyterem, szinte telt ház. A rövid felkonferálást, Schwechtje Mihály tíz perces, Aki bújt, aki nem című, és Till Attila húsz perces, Csicska című kisjátékfilmje követte, majd Tuza-Ritter Bernadett dokumentumfilmjét láthatták az érdeklődők. Megrázó képsorok az emberkereskedelemről és a modern kori rabszolgaságról, egytől egyig olyan alkotások, amiket megnézve, kicsit mindenkinek megrendül az emberekbe, az emberségbe és a modern társadalomba vetett hite. Az első fél óra fikciói a saját gyerekeiket ócska drogért és némi zsebpénzért eladó szülőkről, és a vidéki tanyán élő, családját és rabszolgáját egyaránt rettegésben tartó földművelő gazdáról, megteremtették az est alaphangulatát, és a harmadik film kijózanító valóságának feldolgozásához kellő lelkiállapotot. Utóbbi, az Egy nő fogságban, egy magyar családot tíz éve, fizetés nélkül szolgáló, 52 éves, tanult nő mindennapjait, mutatta be. A méltóságától, jogaitól, szabadságától és nevétől megfosztott „Maris”, évek óta maradékon élt, a kanapén aludt, a házimunka mellett, éjszakánként egy gyárban dolgozott, és fizetése egészét, a háznál szolgáló további két „csicskához” hasonlóan az utolsó forintig le kellett adnia fogva tartójának, aki azon túl, hogy időnként megverte, több - mára már behajtónál lévő, milliós összegre rúgó - áruhitelt is felvett a nevére. A fizikai és lelki elnyomás miatt félelemben élő, nőt a kamera jelenléte ébresztette rá, hogy nincs teljesen egyedül. Az alkotó, a másfél évnyi forgatás alatt együtt megélt mindennapokból és sorsfordító pillanatokból született alkotása az első magyar egész estés dokumentumfilm, mely amellett, hogy közel 80 nemzetközi fesztiválon vetítették, amelyeken összesen 28 díjat nyert, bekerült az amerikai Sundance fesztivál versenyprogramjába is.  Felkavaró alkotás, egy elképesztően erős, és szeretni való nő életéről és érzelmeiről, aki hányattatott sorsa ellenére, vagy éppen amiatt, olykor végtelen cinizmussal és humorral beszél saját nyomoráról, noha az évek fájdalma ott van arca barázdáiban, és a szemében megcsillanó szomorúságban. Az a fajta film, ami egy életen át elkísér, nem csak a pulóverujjba morzsolt könnycseppekkel, hanem a mondanivaló aktualitásával és fontosságával, valamint a saját életünk és problémáink átértékelésére feladott leckével.  A vetítés utáni beszélgetésen más konkrét esetek is szóba kerültek. Kiderült, hogy társadalmi és hivatali szinten is a megelőzésre és probléma kezelésére létrejött rendszer sok hiányossággal küzd.  A társadalmi szerep és felelősség vállalás egyik fontos lépése a Szabad Élet Egyesület és az ELF Pictures adománygyűjtő akciója, melynek bevételét menekítő autók fenntartására, az áldozatok elhelyezésére létrejött védett házak működésének támogatására, az áldozatok rehabilitációjára és képzésére, valamint a segítségnyújtás lehetőségeit, és a segítő szervezetek elérhetőségeit megjelenítő országosan terjesztett kiadványok finanszírozására fordítják. 
Till Attila Csicska című húszperces kisjátékfilmjének egy részlete
Témák
film fogság

A színpadon nem érzik, hogy menekültek

Publikálás dátuma
2019.05.22. 11:00
A Refugees for Refugees zenekar az utóbbi időben a világzenei toplisták egyik éllovasa lett
Fotó: Dieter Telemans
Jóra fordult a sorsuk a Refugees for Refugees tagjainak. A ma kezdődő Budapest Folk Festen is fellépő zenekar a világzenei toplisták egyik éllovasa.
Ha egy gyermek apja vagy anyja muzsikus, nem szokatlan, ha ő maga is hangszert vesz a kezébe. Az aleppói Tammam Al Ramadan mindössze tízéves volt, amikor apja nyomdokaiba lépve a nádból készült közel-keleti fuvolát, a ney-t először megfújta. A muzsikálás mellett gépészmérnöknek tanult, tizenkilenc éves volt, amikor kitört a háború Szíriában. Két év után menekült el a hazájából, jelenleg Belgiumban él, és az autentikus népi hangszereken játszó, 2015-ben alapított Refugees for Refugees zenekar tagja honfitársával, a török „lanton”, az oudon játszó Tareq Alsayed Yahyával. Az együttes további neves tibeti, pakisztáni, iraki és afganisztáni, illetve belga muzsikusokból áll. Első albumuk, az Amerli 2016-ban jelent meg, mostani lemezük, az Amina a World Music Charts Europe összesítésében harmadik, a Transglobal World Music Charts toplistáján pedig első helyezett lett – azaz a nemzetközi világzenei piacon igen magasan jegyzik. − A zenekar tagjai a Selyemút országaiból több hullámban érkeztek Belgiumba. A pakisztáni tamburás, Mohammad Aman Yusufi például húsz éve él itt – mesélte lapunknak a Hagyományok Háza kulturális szervezője, Kalina Veronika. – Mindnyájan neves zenei központokban tanultak muzsikálni. De hasonlóan az itthoni hagyományőrző zenészekhez, nem az iskolában találkoztak először a hangszerrel, hanem abban a közösségben, amelyben gyerekként nevelődtek. Az énekesnő, a tibeti Aren Dolma is egészen kiskorában, a családja körében kezdte megismerni népe muzsikáját. Neki egyébként nagyon intenzív a zenei karrierje, korábban Indiában volt évekig muzsikus. Nyilatkozták: amikor a színpadon vannak, nem érzik azt, hogy menekültek. Nem is annyira a menekült státuszuk a hangsúlyos, mint inkább az: bizonyítják, hogy a zene híd, összekötő kapocs, az ereje össze tudja kötni a különböző kultúrákat. Afgán népdalok, nomád tibeti énekek, Aleppó és Bagdad dallamai: mindezt egyszerre felmutatja a Refugees for Refugees muzsikája (amely nem tévesztendő össze a görög humanitárius szervezettel, a Refugee4Refugees-szal). A zenekar május 23-án lép fel a ma kezdődő Budapest Folk Festen a Hagyományok Házában, egy este a Ljubljanában élő macedón klarinétművész és zeneszerző, Goran Bojčevski kvartettjével, valamint a romazene világhírű szólóénekes-párja, Balog József és Künstler Ágnes alapította EtnoRommal. A koncert a Kisebbségek Hangjai sorozat része, a Kreatív Európa program támogatásával valósul meg. A május 25-ig tartó, immár tizedszerre megrendezett Budapest Folk Fest unikális koncertjeivel a Hagyományok Háza mellett a TRIP Hajón, a Kobuci Kertben és a Fonóban találkozhatunk.
INFÓ: Budapest Folk Fest Május 22–25. Hagyományok Háza, TRIP Hajó, Kobuci Kert, Fonó
Frissítve: 2019.05.22. 14:43

Ománi írónő kapta a Man Booker-díjat

Publikálás dátuma
2019.05.22. 09:32

Fotó: ISABEL INFANTES / AFP
Jokha al-Harthi könyve az első arab nyelven írt regény, amely elnyerte az elismerést.
Jokha al-Harthi ománi írónő nyerte el Celestial Bodies című regényéért a tekintélyes Nemzetközi Man Booker-díjat. Az írónő könyve az első arab nyelven írt regény, amely elnyerte az elismerést, Jokha al-Harthi pedig az első ománi női szerző, akinek művét angolra fordították. A külföldi szerzők angolul megjelent műveinek elismerésére alapított legrangosabb brit irodalmi díj 50 ezer fontos (18,6 millió forintos) fődíját egyenlően elosztva a győztes mű szerzője és fordítója, az angol Marilyn Booth kapja. A Celestial Bodies három lánytestvér történetét meséli el a rabszolgatartó múlttal és a modern társadalmi problémákkal küzdő sivatagi országban. A zsűrizést vezető Bettany Hughes történész úgy vélte, hogy a költői regény meghódítja az olvasók szívét és az elméjét is. A regény érzékeny témát, egyfajta tabut feszeget – mondta Jokha al-Harthi a díjátadási ünnepségen Londonban.
„Azt gondolom, hogy az irodalom a legjobb fórum, hogy kibeszéljük az érzékeny kérdéseket. A rabszolgaság nemcsak Ománt érinti, hanem az emberiség történelmének a része”

– fogalmazott az írónő.

Jokha al-Harthi a győzelmét úgy értékelte, hogy azzal ablak nyílt az arab nyelvű irodalomra.
A kötet négy másik döntőbe jutott alkotást utasított maga mögé, Annie Ernaux francia író The Years (Les années) című könyvét Alison L. Strayer fordításában, Marion Poschmann német író The Pine Islands (Die Kiefernn-inseln) című alkotását Jen Calleja fordításában, a kolumbiai Juan Gabriel Vásquez The Shape Of The Ruins (La forma de las ruinas) című könyvét, Anne McLean fordításában, a chilei Alia Trabucco Zerán The Remainder (La Resta) című kötetét Sophie Hughes fordításában és a tavalyi nyertes, Olga Tokarczuk a Drive Your Plow Over The Bones Of The Dead című regényét új fordítója, Antonia Lloyd-Jones tolmácsolásában. Tokarczuk tavaly a díjat Flights (Bieguni) című regényéért nyerte el, amelyet Jennifer Croft fordított. Az idei év volt az utolsó, amikor a Man Group befektetési tanácsadó és alapkezelő csoport szponzorálta a díjat: a Booker-díjat gondozó alapítvány februárban jelentette be, hogy 18 év után a kaliforniai székhelyű Crankstart jótékonysági alapítvány lesz az új főszponzor. A díj elnevezése is megváltozik: Nemzetközi Booker-díjnak fogják hívni.
Szerző
Témák
Man Booker-díj