Ilyen a populista kampány

Mint ismeretes, a kormányzó párt európai parlamenti kampányprogramja mindössze hét mondatból áll; röviden szólva tovább kell harcolni a bevándorlók és Soros György ellen. De miért kellene harcolni?

Hiszen az Európába érkező bevándorlók száma folyamatosan csökkent az elmúlt időszakban, és Magyarország határait senki sem veszélyezteti. Kampánytémaként miért nem arról beszél a kormány, hogy ez évben miért csökken felére a reálbér-növekedés a két évvel korábbihoz képest, vagy mit jelent pontosan a konvergencia programban szereplő talányos szöveg, miszerint „a nyugdíjkiadások jelentősen lassabb üteme várható hosszabb távon”?

A populisták általában nem kedvelik a tényeket, a konkrétumokat; erősségük viszont az, hogy mindig azt mondják, amit az emberek éppen akkor hallani szeretnének, és előszeretettel nevesítik az aktuális bűnbakokat is (ezek jellemzően azok, akik nem értenek velük egyet). A felelősségtől viszont úgy félnek, mint ördög a tömjénfüsttől, ezért a hét pont csak irreleváns lózungokat tartalmaz, de az emberek mindennapjait meghatározó fontos kérdésekről egy árva szó se esik.

A felelősen politizáló demokraták és a populisták között ezért csak kivételesen és rövid ideig képzelhető el együttműködés. Merkel német kancellár helyesen látja a mai helyzetet, amikor azt mondja, hogy a választások után az Európai Néppárt az Európai Parlamentben a szociáldemokratákkal, a zöldekkel és a liberális demokratákkal fog együttműködni, de a populistákból nem kérnek. Egy demokrata vezető nem is mondhat mást, mint Merkel, mivel csak a demokrata képviselők együtt tudják meghozni azokat a szükséges döntéseket, amelyek megalapozzák az EU versenyképességének növelését, s ami a magyarok számára sürgős és égetően fontos, a demokratikus jogrend érvényesülésének biztosítékait minden tagországra vonatkozóan.

A magyar populisták ettől nagyon félnek, ezért mondanak tücsköt-békát a német kancellárra és persze mindenkire, aki nem az ő nótájukat fújja. Jól tudják, hogy csak addig élvezhetik hatalmukat és a magyaroktól ellopott milliárdokat, amíg nem valósul meg a pártatlan és sokszínű tájékoztatás, és nem indul meg az igazságszolgáltatás részéről a korrupciós ügyek kivizsgálása. Ettől a pillanattól kezdve exponenciális gyorsulással hullanak ki a hatalomból, ehhez nem fér kétség.

Egyébként Romániában az EP-választás napján arról is szavaznak, hogy a gazdasági és korrupciós bűncselekmények ne évüljenek el, ezt maga a köztársasági elnök kezdeményezte. Kár, hogy a magyar köztársasági elnöknek ez még nem jutott eszébe, de az őszi önkormányzati választásokon be lehet pótolni. Akik bűncselekményeket követnek el, azoknak tudniuk kell, hogy előbb-utóbb az igazságszolgáltatás elé kell állniuk, és nem úszhatják meg büntetlenül!

De most még gőzerővel dübörög a populista kampány, minden eddiginél nagyobb tétet érez a miniszterelnök. Sajnos a populista vezér számláját majd nekünk, magyaroknak kell kifizetnünk, mert nem voltunk elég határozottak a jogainkat sértő kormányzati lépésekkel szemben, hagytuk magunkat megosztani a hatalom által, és nem építettünk ki egy erős szövetséget mindazokkal, akik a demokrácia elkötelezett hívei, pártszimpátiáktól függetlenül.

Egy felmérés szerint a kormányzópárt szavazóinak több mint a fele nem ért egyet a miniszterelnök populista irányvonalával. A párt vezetői sem támogatják egységesen. Trócsányi László EP-listavezető május nyolcadikán tartott egy kampánybeszédet, amelyben egyértelműen a demokratikus értékeket képviselte. Az ismertebb nevek közül a demokratikus jobbközéphez tartozik Navracsics Tibor és Pokorni Zoltán is.

Ezeket figyelembe véve a kormányzópárt ma már lényegében két pártból áll, egy szélsőjobboldali populista és egy jobbközép demokrata pártból. Így volt ez Antall József miniszterelnöksége idején is az MDF-ben, azzal a szerencsés különbséggel, hogy akkor egy demokrata vezette a kormányt. Az akkori fiatal demokraták egy részéből mára öregedő populista lett, a miniszterelnökkel az élen.