Az állatok genetikai sokszínűségére is hat a klímaváltozás

Publikálás dátuma
2019.05.24. 09:09
Illusztráció
Fotó: Nicolas Thibaut/Photononstop / AFP
A havasi mormota örökítőanyagát vizsgálva kiderült, a jégkorszakhoz köthető klímaváltozás következtében elvesztette a genetikai sokszínűségét.
Hatással van az állatok genetikai sokszínűségére a klímaváltozás - állapította meg a berlini Charité Orvostudományi Egyetem által vezetett nemzetközi kutatócsoport a havasi mormota (Marmota marmota) örökítőanyagát vizsgálva. Ez a jégkorszakból hátramaradt rágcsáló nagy számban él a magasan fekvő alpesi réteken. A tudósok arra voltak kíváncsiak, milyen hatása lehet a klímaváltozásnak a jelenleg is létező élőlényre. Megfejtették a mókusok családjába tartozó nagy rágcsáló genomját, és azt találták, hogy az egyes állatok genetikailag nagyon hasonlóak, a faj genetikailag a legkevésbé sokszínű a vizsgált vadon élő emlősök közül. Eredményeiket a Current Biology című szaklapban mutatták be.
"Nagyon meg voltunk lepődve. A csekély genetikai sokféleség elsősorban a súlyosan veszélyeztetett fajoknál fordul elő, például a hegyi gorillánál. A havasi mormota populációja azonban nagy, több százezer példány létezik, nem veszélyeztetettek"

- mondta Markus Ralser kutató.

 A magyarázatot a mormota genetikai múltjában találták meg. A havasi mormota genetikai sokszínűségét a jégkorszakhoz köthető klímaesemények során veszítette el és azóta képtelen volt visszaállítani azt. Mivel a mormota genetikai egyszerűsége nem magyarázható az állat jelenlegi életmódjával és szaporodási szokásaival, a kutatók számítógépes vizsgálatokon alapuló elemzést végeztek a havasi mormota genetikai múltjának feltárásához - olvasható az EurekAlert tudományos hírportálon. 
A genetikai elemzés eredményét fosszíliákból származó adatokkal hasonlították össze, ez alapján jutottak arra az eredményre, hogy a havasi mormotának az utolsó jégkorszak során többször kellett alkalmazkodni a klímához köthető változásokhoz, emiatt veszítette el biológiai sokszínűségét. Az egyik ilyen alkalmazkodási helyzet akkor következett be, amikor a mormoták benépesítették a pleisztocén kori sztyeppét az utolsó jégkorszak kezdetén, 110-115 ezer évvel ezelőtt. A második ilyen alkalom 10-15 ezer éve történt, amikor a pleisztocén sztyeppe eltűnt a jégkorszak végén. Azóta a mormoták az Alpok magasan fekvő füves területeit lakják, ahol a hőmérséklet hasonló a pleisztocén sztyeppén tapasztaltakhoz. A kutatók szerint a változások miatt csökkent a genetikai mutációk aránya, az állat pedig nem volt képes hatékonyan regenerálni genetikai sokszínűségét.
"Kutatásunk rávilágít arra, hogy a klímaváltozás szélsőségesen hosszú ideig képes befolyásolni egy faj genetikai sokszínűségét. Ezt korábban nem mutatták még ki ilyen részletességgel. Ha egy fajnak csekély a genetikai sokszínűsége, annak okai több ezer éve bekövetkezett klímaesemények is lehetnek"

- mondta Ralser.

"figyelemre méltó, hogy a havasi mormota képes volt túlélni évezredeken át az alacsony genetikai sokszínűsége ellenére is".

- tette hozzá.

"Komolyan kell vennünk a tanulmány eredményeit, vehetjük egyszerűen a múltból érkező figyelmeztetésnek. A 19. században a vándorgalamb (Ectopistes migratorius) volt az egyik legnagyobb egyedszámú szárazföldi madár az északi félgömbön, mégis alig néhány év alatt kihalt. Valószínű, hogy csekély genetikai sokszínűsége játszhatott ebben szerepet"

- hangsúlyozta a szakértő.

 "Fontos következő lépés lehet más olyan állatok közelebbi megvizsgálása, amelyek a havasi mormotához hasonlóan túlélték a jégkorszakot. Ezek az állatok is az alacsony genetikai sokféleség állapotában lehetnek megrekedve" - emelte ki.
Szerző
Frissítve: 2019.05.24. 09:24

Botswana feloldja az elefántvadászati tilalmat

Publikálás dátuma
2019.05.23. 21:40
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Az Afrika déli részén elterülő országban 130 ezer elefánt él, harmada a kontinens állományának.
A vadászati tilalmat az orvvadászat visszaszorítása érdekében öt éve rendelték el, azóta folyamatosan nőnek a konfliktusok az állatok és az emberek között. Ennek oka, hogy az elefántok természetes élőhelyei egyre zsugorodnak, ezért rákaptak a a mezőgazdasági termésekre, miközben elpusztítják a lábasjószágokat, tönkreteszik a vízforrásokat, és néha embereket is megtámadnak, megölnek. A vadászat újraengedélyezése előtt a kormányzati albizottság civil szervezetekkel, helyi lakosokkal és helyi természetvédőkkel is tárgyalt, utóbbiak arra figyelmeztetnek, a faj védelem híján kihalhat. Az európai gyarmatosítás előtt Afrikában 20 millió elefánt élhetett.
Szerző

Korábban kihaltnak hitt állatok születtek a prágai állatkertben

Publikálás dátuma
2019.05.23. 18:00

Fotó: SEBASTIAN WILLNOW/dpa Picture-Alliance / AFP
Először születtek Chaco-pekarik a prágai állatkertben, ami fontos lépés az egykor kihaltnak vélt, veszélyeztetett faj megőrzésre tett erőfeszítésekben.
A pekarifélék családjába tartozó Chaco-pekari (Catagonus wagneri) egy vaddisznóhoz hasonló emlős, amelynek létezését 1930-ban írták le a pleisztocén földtörténeti időszakból fennmaradt fosszíliák alapján.
Az 1970-es évek elejéig kihaltnak hitték, akkor egy kicsi populációt fedezték fel az argentin-bolíviai-paraguayi határ térségében. A vadászat, az erdőirtás és a betegségek miatt néhány száz egyedre rúgó populáció jelentősen zsugorodott, ezért az európai állatkertek fajmegőrző programot indítottak megmentésére.
Eddig csak a berlini állatkertben sikerült rendszeresen tenyészteni Chaco-pekarikat, egy állat pedig a belgiumi Planckendael állatkertben született. A prágai állatkertben most két Chaco-pekari született. Jelenleg 37 Chaco-pekari él európai állatkertekben.
Szerző
Témák
Prága Állatkert