A választás hete

Azt állította Orbán Viktor (a német Bild Zeitungnak adott interjújában Strache bukásáról), hogy „az osztrák belpolitikába semmilyen módon nem kívánunk beleszólni, arról az osztrák választóknak kell dönteniük.”
Ezzel szemben a tény az, hogy két hete, amikor az akkor még osztrák alkancellár itt járt Budapesten, Orbán még így beszélt: „Szeretnénk, ha olyan változások történnének Európában, mint amilyenek Ausztriában történtek.” Ha ez nem beavatkozás, akkor mi? Csak egyszerű, de már feledni kívánt Strache-simogatás?
Azt állította továbbá Orbán (a Bild újságírójának arra a kérdésére válaszolva, hogy miért folytattak antiszemita kampányt Soros ellen), hogy „nem szabad megengedni azt, hogy valaki egy politikai vitában a származása mögé bújjék.”
Ezzel szemben a tény az, hogy vita nem volt, Soros pedig egy-két megjegyzésen kívül vissza sem szólt, és nem bújt a származása mögé. Az ellene folyó kampány antiszemita jellegét nem ő, hanem több nemzetközi szervezet, politikai erő és a média vetette Orbán szemére, ők pedig nem bújtak – vélhetően sokféle – származásuk mögé.
Azt állította ezenkívül Orbán Viktor (ugyancsak a Bildnek), hogy „van egy közmondás: a magyaroknak nem igazuk van, hanem igazuk lesz.”
Ezzel szemben a tény az, hogy ilyen közmondás nincs. Igaz, két héttel ezelőtt, amikor a miniszterelnök Kolozsváron tartott előadást, Kató Béla református püspök a következőket mondta: „van egy mondás, ami egyre népszerűbb: Orbán Viktornak soha nincs igaza, de mindig igaza lesz.” Lehet, hogy Orbán fejében ez az állítólagos „mondás” már ősi magyar közmondássá lényegült át?
Azt állította a miniszterelnök (ugyanebben az interjúban), hogy „az Oroszország elleni szankciók Németország és Oroszország növekvő kereskedelméhez vezettek (…), míg közben Magyarország exportja Oroszországba 8 milliárd euróval zuhant. Az én székemből ez úgy néz ki, mintha a nagy európai országok minket, közép-európaiakat kiszorítottak volna a kereskedelemből”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a magyar export a szankciók előtti 2013-as évhez képest nem 8, hanem csak 1 milliárd euróval csökkent, és öt év alatt összesen is csak 4 milliárddal. De Németország kereskedelme szintén jelentősen visszaesett: a 2013-as 35,8 milliárd eurós oroszországi exportból 2018-ban csak 25,9 milliárd lett. Minden székből nézve.
Azt állította Gulyás Gergely miniszter (a Magyar Nemzetnek adott interjújában arra, hogy nacionalizmussal vádolják az orbáni politikát), hogy „ha a nacionalizmus azt jelenti (…), hogy valaki a saját hazáját akként szereti, hogy közben más nemzeteket lenéz, akkor egyértelműen vissza kell utasítanunk a nacionalizmus vádját.”
Ezzel szemben a tény az, hogy például Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes ezt bizony már többször is megtette, imígyen: „Hollandia, Franciaország, Brüsszel és Németország már elveszett, ezért bizonyos értelemben az ő véleményük nem érdekes számunkra, de mi még élhetünk magyar életet.” Nem, nem nézzük le őket, de hogy a kormány nem néz föl rájuk, az biztos.
Szerző
Bolgár György

Halló, itt a Fidesz!

Azért ez nem szép. Engem megint kihagytak. Pedig a Fidesz kommunikációs igazgatója bejelentette, hogy a kampány utolsó napjaiban sok százezer embert keresnek fel, a többit meg telefonon hívják. Azóta meredten bámulom a készüléket, csörget boldog-boldogtalan, csak a Fidesz nem. Lehet, hogy megsértődtek, mert nem válaszoltam Orbán Viktor leveleire. Láttam a fb-on, hogy egy gyérebben barázdált agyú politikusuk óvatlanul úgy szelfizte magát, hogy kezében a telefon, előtte a Kubatov-lista. Azt tudnám barátilag tanácsolni, hogy az illetőt ne engedjék orosz örökösnők közelébe. A stáb azóta már kicseréltette a fotót, volt lista, nincs lista. 
Bár listázatlan páriaként is el tudom képzelni, mit mondana a telefonhang: „Halló, itt a Fidesz. Nem, nem a Viktor személyesen, én nem tudom elintézni a nyugdíját és a várólistát sem, és nem tudok olcsóbb albérletet az egyetemista rokonnak. Kössön házasságot, és ha három gyereket vállal, kap kedvezményes hitelt. Értem, addig is kell valahol laknia, de mindent nem oldhatunk meg helyette. Csak tessék neki jól megtanítani, hogy a család alapja egy férfi és egy nő házassága. Á, a házelnök úr nem úgy értette, senki sem alacsonyabbrendű. Tiszteljük mi az emberi jogokat, de inkább csak távolról, plátóilag. A kedves rokon talán bu… izé, meleg? Azért jöhet ő is szavazni, csak ne feltűnősködjön, csinálja ezt a meleg-dolgot otthon. A hajléktalanokra sem haragszunk, ez nem igaz, csak ők is csinálják otthon. Ha egy kilakoltatott családnak négy gyereke lesz, az anyukának nem kell többet szja-t fizetnie, és támogatjuk a nagyobb gépkocsi vásárlását. Addig meg csak kihúzzák. De a panaszokat tessék inkább a miniszterelnök úrnak megírni, ő szokott olyan szépen kitartást és további sok szerencsét kívánni. 
Igen, a miniszterelnök úr is fideszes meg én is, de nem tudom átadni neki, amit üzenni tetszik. Ha kihagyja a csúnya szavakat, akkor sem. Azért hívtam, hogy ne tessék vasárnap otthon maradni, mert különben Brüsszel betiltja a nemzeteket. Hogy vasárnap gyereknap van, és kivinné a kicsiket a Ligetbe? Ugyan, az hazugság, hogy ott kivágják a fákat. Az a Kossuth tér meg a Jászai tér meg a Vörösmarty tér, meg a többi. A Városligetben legfeljebb pár tucatot, legalább jobban elférnek a gyerkőcök, ugyebár. De utána irány a szavazófülke! A CÖF meg is hirdette: ez egy ’virtuális békemenet’. Dehogy, ez nem hülyeség, nagyon is költői. Tetszett már Békemeneten lenni? Ugyan, nem kell feltétlenül Bayer Zsolttal párban vonulnia, nyugodtan hozhatja a gyerekeket, legfeljebb befogja a fülüket. 
De Orbán Viktor hét pontját csak aláírta? Pedig van, ahol még az óvodában is lehetett. A kormányszóvivő megüzente: ha sokan szavazunk, Sorosnak coki: ’Nem Soros György pénze és szervezetei fogják eldönteni a választást!’ Hogy majd a Fidesz pénze és szervezetei döntik el? Sajnos éppen spórolunk: fel kellett ajánlanunk, hogy a stiklik miatt 400 milliárdot visszafizetünk az uniós támogatásokból. Dehogy pártpénzből, ez nemzeti ügy! Végül is megéri, ennél többet lehetett kilopni belőle.
Épp ezért tetszett aláírni az Európai Ügyészséghez való csatlakozást? De hát ez hazaárulás! Igen, olvastam, hogy a fideszesek többsége is támogatja, de ez csak a ballib médiatúlsúly miatt van. Ne tessék most meg a Strache videójával jönni, hogy ő épp Orbán médiabirodalmát utánozná, Strache egy hülye, bedőlt egy orosz ál-örökösnőnek. Gulyás Gergely megmondta, hogy a mi vezetőink nem ilyen óvatlanok. Lehet, hogy korruptak, de nem óvatlanok. Kósa? Az egész más, ott csengeri örökösnő volt. Magyar vesztegetéshez magyar örökösnőt. És Kósa csak az édes anyukájának akart segíteni, bár minden magyar anyának ilyen fia volna! Értem, Önnek is van, csak Berlinben pincérkedik, és nem vett Önnek sertéstelepet. Nem baj, ha nem lesz ez a nagy közösködés az Unióban, és mindenhonnan kiutálják az idegeneket, majd hazazsuppolják őt is. Végre együtt lehet a család. Látja, ezért is kell a Fideszre szavazni!
Hogy melyik frakcióba ül majd be a Fidesz? Hát mit tudom én! Ne tessék ilyen részletkérdésekkel nyaggatni. Ül, ahová ül, biztosan jó helye lesz. Mondja, nem mindegy Magának, most még azzal is kötözködik itt nekem, hogy melyik elnökjelöltre fognak szavazni?! Azért kérdi, mert aggódik, hogy kisodródnak az Európai Parlament szélére, ahonnan semmibe sem tudnak beleszólni, még a támogatások elosztásába sem?
Azért borzasztó, hogy egyeseknek csak az számít, mennyi pénzt lehet kifacsarni az Unióból.”
Na ez az, amiért hívás nélkül is elmegyek szavazni. Nem akarok ilyen telefont, nem akarok ilyen világot, már viccelni sem szeretek a bunkóságain. Nem akarom a szégyent, hogy azt hihetik: ez egy ilyen ország. Nem tudom, mi lesz az eredmény, persze, jobb lett volna, ha kitart a közös téli ellenállás tüze, a pártok és választóik egymásra találásának pillanata. De most rajtam is múlik. Nyilván az enyémekre szavazok, ám ez most nem csak a pártok versenye. Az ország fut versenyt saját rossz szellemeivel, sötét árnyaival a maga becsületéért. Már levegőért kapkod, fárad, talán feladni készül. Nem nézheted tétlenül, hogy földre essen!
Szerző
Lendvai Ildikó
Frissítve: 2019.05.25. 08:43

Dezső disznó szabadsága

Alighanem eljött az idő A tanú harmadik részének leforgatására, ám félő, hogy ezt ma már nem lehetne megcsinálni. Bacsó Péter, ha élne, ugyancsak bajban lenne; ma erősebb az önkontroll, mint 1969-ben volt, és erősebb a félelem is attól, hogy jelentések készülnek a kormányzat/Fidesz számára, ha valami olyasmi történik, amiről a hatalom tudni akar. 
„Magyarországon komoly problémák lehetnek”, fogalmazott a minap Frans Timmermans, az európai szociáldemokraták csúcsjelötje, mert Budapesten jártakor meglehetősen furcsa helyzettel találta magát szemben. Elmondása szerint szakszervezeti vezetőkkel ült tárgyalóasztalhoz, akik azt kérték, hogy előzetesen semmilyen hír ne jelenjen meg a találkozóról, ráadásul ahhoz is ragaszkodtak, hogy ablaktalan helyiségben legyen az összejövetel. És ilyen „biztonsági” intézkedések mellett sem jelent meg az eseményen több tisztségviselő, mégpedig azért nem, mert erre szólították fel őket a kormányzat részéről. „Azt kérték tőlük, hogy ne találkozzanak velem” – nyilatkozta Timmermans.
Azóta lassan három hónap telt el, és a történtekből nem lett ügy - most is csak a szociáldemokrata politikus törte meg a csendet. Pedig egy magát demokratikusnak nevező országban nem nevezhető mindennapi esetnek az ilyesmi, bár nálunk már ez az általános és megszokott. De akkor is: szakszervezeti vezetőkről beszélünk, akiktől talán joggal várja el az ember, hogy harcosan és hangosan védjék a munkavállalói jogokat, szálljanak szembe a kormányzati túlkapásokkal. Itt azonban a félelem dominál: csend, hallgatás, lapítás, ablaktalan szobák. 
Azért ennél az ablaktalan szobánál elakadtam. Vajon milyen tapasztalataik vannak ezeknek a szakszervezeti embereknek? Miért ez a rettegés? Netán az ablakon keresztül is lehallgatják a beszélgetéseket? És ha lehallgatják, mi az, amit titkolni kell? Netán Timmermans jelenléte azt bizonyítja, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik? Hogy általuk derül ki a holland számára, hogy Magyarországon az élet nem egy habostorta? És kik azok, akik nem mernek leülni egy asztalhoz a külföldi vendéggel? Egyáltalán: mi történik ebben az országban? 
Bacsó milyen filmet készítene 2019 Magyarországáról? Ha egyáltalán el merné készíteni. Mert, ha megtenné – tehetné – is, biztosan nem vállalná senki a bemutatását. Félne attól, hogy feljelentik, félne attól, hogy elveszíti az állását, félne attól, hogy a családja megélhetése veszélybe kerül. 
Jó, igazuk van: ne dramatizáljuk túl a helyzetet. Szabadság van, lehet beszélni, lehet bírálni, legfeljebb a szakszervezeti emberek ilyen gyávák. Csak ők ragaszkodnak az ablaktalan helyiséghez, nehogy kiderüljön: van véleményük a kialakult állapotokról. Rajtuk kívül mindenki más bátor. De még csak bátornak sem kell lenni, hisz a Fidesz biztosítja a szabad életet. 
Itt már nem kell Dezsőt, a disznót titokban feldarabolni, nyugodtan le lehet vágni, s nem kell hozzá ablaktalan pince sem. Csak arra kell vigyázni, hogy csendben, szó nélkül történjen az aktus.
Szerző
Németh Péter