Három francia állampolgárt ítéltek halálra vasárnap Irakban, amiért csatlakoztak az Iszlám Államhoz. Kilenc másik franciával együtt őket is még Szíriában fogta el a terrorszervezet ellen harcoló Szíriai Demokratikus Erők (SZDE), hogy aztán a foglyokat átadva Bagdadra bízzák az ítélkezést. Hírügynökségi jelentések szerint az egyikük a 32 éves Kevin Gonot még Törökországon keresztül érkezett Szíriába anyjával, feleségével és féltestvérével együtt, hogy az al-Kaidához köthető egykori an-Núszra Fronthoz csatlakozzon, majd az Iszlám Államnak fogadott hűséget. Másikuk a 41 esztendős Salim Machou egy olyan európaiakból álló sejt tagja volt, amely terrortámadásokat hajtott végre Irakban és Szíriában, valamint merényleteket tervezett Párizsban és Brüsszelben. A harmadik elítélt a 32 éves Leonard Lopez feleségével és gyermekével együtt Párizsból tett meg hosszú utat Moszulig, hogy aztán a terrorszervezet iraki fellegvárának felszabadítása után a szomszédos Szíriában keressen menedéket. Az SZDE egyébként körülbelül 800-1000 külföldi állampolgárt tarthat fogva, - csak kisebbségük európai - továbbá négyezer családtagjuk menekülttáborokban él.
Bagdad és Párizs állítólag megegyezett, hogy az SZDE fogságába esett franciák sorsáról Irakban döntenek. Az elítélteknek most 30 napja van a fellebbezésre, reménykedhetnek benne, hogy Irak még egy átvett foglyot sem végzett ki, az viszont biztos, hogy elhagyott hazájuktól nem számíthatnak segítségre: Emmanuel Macron francia elnök korábban kijelentette, az ilyen esetek csakis Bagdad hatáskörébe tartoznak. Miközben a nyugati államok mossák kezeiket, Irakot gyakran bírálják az emberi jogi szervezetek, amiért a gyanúsítottakat közvetett vagy kierőszakolt bizonyítékok alapján vonják felelősségre.
Kérdés persze, hogy mi mást tehetnének, mi a megfelelő jogi eljárás az Iszlám Állam egykori külföldi harcosainak esetében? Egyáltalán, ki számít annak: az is, aki harci tevékenységet nem folytatott, csupán a háttérben például logisztikával, kommunikációval, orvosi ellátással segítette a terrorkalifátus működését? És vajon mi a helyzet a családtagok bűnrészességével, hiszen mint a fenti példákból is láthatjuk, teljesen mindennapos volt, hogy a férfiak feleségüket, gyermekiket is magukkal rángatták? Ezekre a kérdésekre nem csupán Iraknak, de az Európai Uniónak is mihamarabb válaszokat kell találnia, hiszen az Iszlám Állam területi felszámolását követően a hazafelé igyekvő vagy fogságba esett külföldi harcosok problémája egyre égetőbb.
A Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) friss tanulmánya szerint
többségük hat országból: Belgiumból, Dániából, az Egyesült Királyságból, Franciaországból Németországból és Hollandiából származott, valamint további ezren a Balkánról. Közülük nyilván rengeteget meghaltak, másoknak sikerült elmenekülniük. Wagner Péter és Szalai Máté írásából kiderül, a külföldi fegyveresek kiáramlása valójában már 2016-17-ben megállt, a korábbi havi kétezer újonc helyett akkoriban már csak alig 50 fős erősítéssel számolhattak a terroristák. Mint rámutatnak, mikor a kezdeti sikeres hódítások után a terrorkalifátus védekezésre kényszerült, a hangulat megváltozott, a kegyelemdöfést pedig a két „főváros”, az iraki Moszul és a szíriai Rakka 2017-es elvesztése vitte be: ezután a keményvonalasak kivételével a legtöbben a menekülést választották. Sőt, mint a tanulmány emlékeztet, két nagy hullámban már korábban, egyszer 2013-14-ben, tehát az Iszlám Állam kikiáltása előtt, majd 2015 elején is sokan a hazatérés mellett döntöttek. Hogy pontosan hányan, arról meglehetősen eltérőek a becslések. Egyes jelentések szerint összesen akár 8 ezren is lehetnek, és abban is viszonylagos egyetértés van, hogy az európaiak között magasabb, akár 30 százalék fölötti is lehet a visszatérési ráta.
A KKI tanulmánya szerint azonban korántsem biztos, hogy ők mindannyian potenciális terroristák. A külföldi harcosok a hazatérés mellett dönthetnek azért is, mert nem azt kapták, amire számítottak, vagy kiábrándultak, az esetükben nyilván nem olyan mély a radikalizáció. A legkisebb csoportot alighanem éppen azok alkotják, akiket kényszerűségből tértek haza, vagy az Iszlám Állam küldte őket, hogy hajtsanak végre merényleteket. A kutatás emlékeztet rá, hogy 2014-es brüsszeli zsidó múzeum, majd 2015-ös párizsi és a 2016-os brüsszeli terrortámadásokban részt vettek ugyan hazatérő külföldi harcosok, azóta azonban nem történt ilyen. Egy 2015-ös becslés szerint az Iszlám Állam hazatérő harcosainak mindössze 0,3 százaléka követett el terrortámadást hazájában. Mivel ezek a radikálisok általában egy éven belül cselekszenek, úgy tűnik az Iszlám Államnak nem sikerült alvó sejteket építenie Európában. Azért a szerzők figyelmeztetnek az úgynevezett „veteránhatás” jelenségére, amely alapján a visszatérők nem feltétlenül vesznek részt a merényletekben, de tapasztalataikkal és tanácsaikkal attól még segíthetik a helyi sejtek működését.
