Összedugta fejét az iszlám világ

Miközben az Egyesült Államok és Irán háborús hangulatban üzengetnek egymásnak, olajtankerek – és vezetékek ellen követnek el támadást, valamint Szíriában, Jemenben és Líbiában is újra szólnak a fegyverek, az arab államok is elérkezettnek látták az időt, hogy a tettek mezejére lépjenek.

A napokban rendhagyó módon három csúcstalálkozót rendeztek egyszerre Mekkában: az eredetileg 22 tagú Arab Liga és a Perzsa (Arab)-öböl menti államokat tömörítő Öböl Menti Együttműködési Tanács ülésezett, majd még az 57 tagú, muszlim többségű államokat tömörítő Iszlám Együttműködés Szervezete is tárgyal. Hogy ennyi országot összetrombitáltak egyszerre, már önmagában is különleges, a kezdeményezés élére álló Rijád pedig ugyancsak sietett hangsúlyozni, hogy „vészhelyzeti” csúcsokról van szó.

„Kétségtelen, hogy jelenleg több olyan sürgető ügy is van, amelyekben az arab (és muszlim) államoknak érdemes egyeztetni. A növekvő amerikai-iráni feszültségeken túl a nemsokára nyilvánosságra kerülő amerikai izraeli-palesztin béketerv, vagy a folyamatban lévő polgárháborúk is napirendre kerültek” – értékelte lapunknak a tárgyalások szükségességét Szalai Máté. A Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója ugyanakkor úgy vélte, konkrét eredményekre nem lehetett számítani, hiszen ezekben a kérdésekben mind az arab, mint az Öböl-menti államok vezetői megosztottak, nem is beszélve az iszlám országokról.

A tárgyalásokat mégis egyértelműen egy Irán-ellenes szövetség felépítésére használták fel. Még akkor is, ha némi meglepetésre a találkozókra például az a Katar is meghívást kapott, amely ellen négy arab állam vezetésével két évvel ezelőtt bojkottot hirdettek, mert a vádak szerint Doha terroristákat támogat és túl közeli a viszonya Iránnal. „Hallani lehet olyan véleményeket, hogy az amerikai kormány igyekezett közvetíteni az elmúlt időszakban is az iráni veszélyre hivatkozva Katar és szomszédjai között, és olyanokat is, amelyek szerint a szaúdi vezetés békülékenyebb lenne, mint az emírségi, de egyelőre semmi kézzel foghatót nem tud a külvilág” - fogalmazott ezzel kapcsolatban Szalai Máté. A kutató úgy vélte, pontosan még nem tudni, mit jelent a katari meghívás, mindenesetre bíztató, hogy a katari kormányt a miniszterelnök, és nem egy alacsonyabb rangú kormánytag fogja képviselni. Fontosnak tartotta viszont hangsúlyozni, hogy Katar és az ellene fellépő államok között soha nem szűnt meg teljesen a kapcsolat.

Abból, hogy Szaúd-Arábia ismét az arab világ élére próbál állni úgy tűnik, sikerül kitörnie abból a helyzetből, amibe Dzsamal Hasogdzsi ellenzéki újságíró isztambuli meggyilkolása után sodorta magát. A KKI kutatója szerint Szaúd-Arábia elszigeteltségéről eddig sem lehetett beszélni, a Hasogdzsi-ügy inkább eszköz volt a riválisok kezében, amit a szaúdiak gyengítésére használtak. „Való igaz, hogy az elmúlt évek botrányai miatt, - amelyek között a Hasogdzsi-ügy csak a jéghegy csúcsa volt - a szaúdi vezetés külpolitikai hatékonysága erősen lecsökkent. 2018 végétől azonban láthatunk egy konszolidációs szándékot Rijád részéről, ami a kormányátalakításban és a konszenzusosabb, csendesebb külpolitikában és egy külgazdasági fókuszban ölt testet. Erre a nemzetközi közösség egyelőre pozitívan reagált” – vélekedett.

Szalai Máté szerint a csúcsok összehívása teljesen beleillik az a 2015-ben hatalomra került szaúdi külpolitikai stílusba, Szalmán király és fia, Mohamed bin Szalmán fő célja a királyság vezető szerepének megerősítése (vagy egyáltalán elérése) a szunnita arab világon belül. Ebből a célból az elmúlt években többször fordultak koalícióépítési eszközökhöz, legyen szó a terrorizmus elleni együttműködésről, a jemeni kormány megsegítéséről vagy a Katar ellen felépített koalícióról.