környezetvédelem;rovarok;

Nem élhetünk nélkülük - a rovarok egy évszázadon belül eltűnnek a Föld színéről

Az emberek biztosan nem azért fogják megmenteni a rovarokat, mert annyira szeretnék őket. Pedig nem ártana, nélkülük nem lesz ugyanis se gyümölcs, se csoki, se hús, de még az állatok tetemei és a halott növények is lassabban oszlanak majd. Egyes számítások szerint, ha a rovarok a mostani ütemben fogyatkoznak, egy évszázadon belül eltűnnek a Föld színéről.

Büdös poloskák a lakásban, a nyaralást megkeserítő szúnyogok, bosszantóan zümmögő legyek, a kint hagyott ételt megmászó hangyák, a sarkokat beszövő pókok – a legtöbb embernek nem túl baráti a viszonya a rovarokkal, és akkor azokról még nem is beszéltünk, akik kifejezetten irtóznak tőlük, és reflexből nyúlnak a Chemotox után. Pedig a kutatók szerint az emberiség nem élhet túl rovarok nélkül. És attól, hogy az egyébként is nagyon aggasztó méhpusztulást leszámítva ezt most éppenséggel nem érzékeljük Magyarországon, a rovarfajok száma rohamos ütemben csökken a Földön. Kétségtelen, hogy egy Puerto Rico őserdeiben élő bogár kihalása nem kelt akkora hullámokat a világ közvéleményében, mint ha például az utolsó szélesszájú orrszarvúk pusztulnának el – belőlük jelenleg kettő van, mindkettő nőstény – és nehezebb is őket megszámolni, de a jelentősége nem sokkal kevésbé fontos. Az egyik problémát az jelenti, hogy viszonylag kevés pontos adat van arról, hogy a bolygó egyes részein mekkora és pontosan milyen rovarpopulációk éltek évtizedekkel, pláne évszázadokkal ezelőtt, de ahol van összehasonlítási alap, az adatok ijesztőek.

A hatodik kihalási hullám

A hónap elején publikálták az ENSZ által alapított kormányközi szervezet, az IPBES jelentését, amely arra figyelmeztet: a különböző állatfajok eltűnése az emberi civilizáció alapjait veszélyezteti. Különösen nyugtalanító az egyre fogyatkozó rovarok helyzete, a becslések szerint a mintegy 5,5 millió faj 10 százaléka billeg a kihalás szélén, ez pedig a globális ökoszisztéma összeomlásával fenyeget, amit a tudósok is csak a katasztrófa kifejezéssel tudnak illetni. Hasonló következtetésekre jutott egy februárban, a Biological Conservation folyóiratban megjelent elemzés is, amely szerint éppen a hatodik tömeges kihalási hullám korát éljük, de a témával kapcsolatos bizonytalanságokat mutatja, hogy egészen más adatokkal kalkulálnak. Eszerint a rovarfajok több mint 40 százalékát érinti az egyedszámok csökkenése, és egyharmaduk veszélyeztetett. A kihalás üteme a rovaroknál nyolcszor gyorsabb, mint az emlősök, a madarak és a hüllők esetében. Évente 2,5 százalékkal csökken a mennyiségük a világon, és ha ez nem változik, egy évszázadon belül teljesen eltűnnek a Föld színéről. Az okok még nem teljesen tisztázottak, de szinte biztos, hogy az urbanizáció, az élőhelyek csökkenése, a növényvédő szerek használata és a felmelegedés együttesen felelősek a rovarok számának drasztikus csökkenéséért.

Tiszta szélvédők

A pusztulás fő okozói közül a globális felmelegedés elleni küzdelem egyébként is felmérhetetlenül sok problémát okoz minden területen, az ezzel kapcsolatos teendőkkel a nagyhatalmak tisztában vannak, mégis késlekednek a valódi cselekvéssel. A rovarokat viszont talán ennél is jobban sújtja az intenzív mezőgazdasági termelés – a fás területek csökkenése a műtrágyázás és a növényvédő szerek. Bár a rovarpusztulás már a 20. század elején elkezdődhetett, tovább rontottak a helyzeten az elmúlt 20 évben elterjedt rovarirtó szerek: a méhekre is veszélyes neonikotinoidok (ezeket tavaly az EU betiltotta) és a fipronil, ami miatt például két évvel ezelőtt rengeteg tojástermelő üzemet zártak be ideiglenesen Nyugat-Európában, mert a vegyszer bekerült a tyúkok tojásaiba is. Ezek a szerek gyakorlatilag „sterilizálják” a termőföldet, a rovarok lárváit is elpusztítva. Francisco Sánchez-Bayo, a Sydneyi Egyetem professzora szerint a rovarpusztulás csak akkor állítható meg, ha az emberiség lemond ezeknek a szereknek a használatáról, visszatér a korábbi módszerekhez és szerekhez, még akkor is, ha így valamivel kevesebb terméshozamot ér el – nyilatkozta a The Guardiannek. A professzor egyébként mindenféle tudományos módszer nélkül is talált bizonyítékot a rovarok eltűnésére: egy családi nyaralás alkalmával 700 kilométert autózott Ausztrália nem városiasodott vidékein, és elmondása szerint egyetlenegyszer sem kellett lemosnia a szélvédőjét a rovartetemek miatt, pedig ez korábban elképzelhetetlen volt. Más kutatók szerint nem elég a mezőgazdasági módszereken változtatni, a felmelegedés, a lég- és fényszennyezettség miatt már nehezen visszafordíthatóak a folyamatok.

Tetemek mindenütt

Bár azt minden kutató hangsúlyozza, hogy nagyon kevés az adat, egyre több a bizonyíték, hogy itt az ideje kétségbe esni. Brad Lister biológus például 35 év után tért vissza a Puerto Ricó-i esőerdőbe, és először a madarakat kezdte hiányolni. Hamarosan kiderült, hogy a korábban bőséges táplálékot jelentő rovarok 98 százaléka eltűnt az erdő talajáról, és a lombkoronában élők 80 százaléka is erre a sorsra jutott a két látogatás között eltelt évtizedekben. Az ok itt szinte biztosan a globális felmelegedés. Lister és kollégái hasonló megfigyelésekre jutottak Mexikó erdőségeiben, ahol az 1980-as évek óta szintén 80 százalékkal csökkent a rovarok száma. De minden kontinens érintett: Ausztráliában egy eukaliptuszerdőből táplálék híján gyakorlatilag eltűntek a madarak – az itt élő rovarok nem bírták az egyre hosszabb száraz, forró időszakokat. Hozzánk legközelebbről Németországból érkeztek hasonlóan rossz hírek – a tudósokat valósággal sokkolták az eredmények, amelyek szerint az elmúlt 25 évben a repülő rovarok mennyisége háromnegyedével csökkent, ezért „ökológiai armageddon” közeledtére figyelmeztetnek. Dave Goulson, a Sussexi Egyetem professzora, a kutatócsoport tagja az eredmények ismertetésekor arra figyelmeztetett: mivel a rovarok összességében a Földön élő összes élőlény kétharmadát adják, ha őket elveszítjük, minden össze fog omlani. Jelentősebb, megbízható kutatások Nyugat-Európán kívül egyelőre az USA-ból, Ausztráliából, Kínából, Brazíliából és Dél-Afrikából állnak rendelkezésre, de az egymástól több ezer kilométerre született eredmények egyértelműen azt jelzik: a probléma globális méretű.

Márpedig ezek az „apróságok” pótolhatatlan szerepet töltenek be a táplálékláncban, a növények beporzásában és a tápanyagok újrahasznosításában. A méhek mellett a legyek, a lepkék és a molyok is virágról virágra szállnak, jó szolgálatot téve ezzel a mezőgazdaságnak. Emellett táplálékai a madaraknak, denevéreknek, halaknak, hüllőknek, kétéltűeknek és néhány emlősnek is, amelyek lassan szintén eltűnhetnek élelem hiányában. Ha az első dominók ledőlnek, félő, hogy lehetetlen lesz megállítani a tömeges kihalást, a táplálékhiány pedig a sor végén az emberig is elér. Az emberi táplálék 50–90 százaléka származik virágzó növényekből, amelyek beporzásra szorulnak. Az étrendünk nagy része közvetetten is rovarfüggő, nélkülük a tenyésztett állatok takarmánya sem lesz megtermelhető. Azt talán nem is kell mondani, hogy nélkülük nem lenne többé se csokoládé, se méz, se selyem, de van egy másik fontos feladatuk is, ami keveseknek jut eszébe: fontos szerepet játszanak az elpusztult növények és állatok lebontásában, nélkülük ezek a folyamatok sokkal lassabban zajlanának, és nem túlzás azt állítani, hogy a föld tele lenne tetemekkel.

Csodás furcsaságokA rovarfajok eltűnése azért is különösen fájó, mert ezekről a nehezen kutatható apróságokról még nagyon sok mindent nem tud a tudomány, rengeteg furcsa tulajdonságuk és titkuk van. Sok közülük látszólag ellentmond az élet általunk ismert törvényszerűségeinek. Egyes gyümölcslegyek fej nélkül is képesek élni még néhány napig, mivel a testük más részeiben is vannak agyszöveteik. A magyarul pusztító múzeumbogárnak nevezett rovarok képesek visszafordítani az idő kerekét – ha kevés a táplálék, visszatérnek fejlődésük egy korábbi szakaszába, hogy kevesebb energiát használjanak. Vannak lepkék, amelyeknek fülük van a szájukban vagy éppen szem a péniszükön, a házi legyek pedig a lábukkal ízlelgetik az ételt. Sokszor a szaporodáshoz is „unortodox” módszereket alkalmaznak: az utált vándorpoloska például 10 napig is képes folyamatosan közösülni választott párjával, a gyümölcslegyek egyik fajtájának pedig hússzor hosszabb a spermája, mint a saját teste. Egyes levéltetvek, amelyek szex nélkül is képesek megtermékenyülni, egy füst alatt szülik meg gyerekeiket és unokáikat – az utódaik születésükkor már magukban hordozzák a következő generációt is.