Tovább csonkítaná a hazai előadóművészek jogait a kormány

Publikálás dátuma
2019.06.06. 17:47

Fotó: Hámor Szabolcs / MTI
Előzetes egyeztetések vagy arra utaló jelek nélkül jelent meg a szerzői jogot érintő törvényjavaslat a nemrégiben benyújtott médiaszolgáltatásokra vonatkozó csomag keretében.
A Semjén Zsolt által felterjesztett javaslat első pontja a hazai televíziós vagy rádiós – saját gyártású vagy a szervezet által megrendelt – műsorok ismétlési jogának megszüntetését helyezi középpontjába. - Az elmúlt huszonöt évben e kérdést már a törvény szabályozta, de azt megelőzően is volt az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesületnek (EJI) megállapodása a Magyar Televízióval – nyilatkozta lapunk megkeresésére az egyesület elnöke, Gyimesi László. Hangsúlyozva az eddigiekben harmonikus együttműködés zajlott az MTVA (hazánkban elsősorban őket érinti az ismétlési jogra vonatkozó gyakorlat, mivel a kereskedelmi szolgáltatók ritkán ismétlik saját gyártású műsoraikat, ha van nekik) és a jogvédő iroda között, ezért meglehetősen váratlanul érte őket is a törvényjavaslat híre, amelyről csak annak benyújtása után értesültek. Az ismétlési jog jelentősége kapcsán Gyimesi László kiemelte, az mindkét fél számára rendkívül hasznos: a felhasználó – a televízió vagy rádió – is biztonságban van jogi szempontból, és nem kell a művészekkel egyenként egyeztetnie, korlátozás nélkül ismételhet. Valamint mivel a jog egy transzparens díjközleménnyel is jár, így a művészek is tisztában vannak azzal, hogy milyen bevételre számíthatnak. - A jelenlegi törvényjavaslat azért is érthetetlen, mert a szóban forgó összeg nem olyan nagymértékű, ha az MTVA teljes, nyolcvanmilliárdos költségvetésére tekintünk: az elmúlt évben százötvenmillió forintos jogdíj kötelezettsége volt az intézménynek. Ez közel ötezer műsornak, kétszáztizennyolcezer percnyi ismétlésnek felelt meg, így az egy percre jutó jogdíj mértéke a 700 forintot sem érte el. Összehasonlításképpen: egy negyven perces műsor ismétlésének a teljes jogdíja 27800 forint – ismertette Gyimesi László. Ha a televízió új műsort készítene ugyanerre az időre – amelyről biztosan tudja, hogy sikeres lesz, hiszen azért ismétli meg az adott felvételt mert a közönség kedveli –, azt lehetetlen lenne ilyen nézettségi adatokkal ennyire kevés pénzből elérni. - Meggyőződésünk szerint a jelenlegi korrekt összeg a felhasználói oldalról, ezt az is visszaigazolja, hogy évek óta semmilyen problémánk nem adódott – számolt be róla a szakember. - Ugyanakkor a törvénymódosításban szereplő szabadság, amelyre hivatkoznak, meglehetősen vitatható, mivel se a műsorkészítő, se a művész oldaláról nem jelent igazi alkupozíciót, egy új műsor elkészítésénél aligha lehet kiszámítani mennyire lesz sikeres, fennáll-e az ismétlés lehetősége – jegyezte meg Gyimesi, majd hozzátette: ki gondolta volna például a nyolcvanas években, hogy harminc évvel később minden évben meg lehet ismételni a Szomszédokat? A mai előadóművészek nincsenek igazán alkupozícióban, nem készül túl sok új műsor. Ebben a pillanatban kizárólag a Magyar Televízió ismétel saját gyártású műsorokat, a két nagy kereskedelmi televízió esetében ez nem jellemző. Így a művészek teljesen kényszerpályán vannak, amikor produkcióra kérik fel őket, néhány kivételtől eltekintve – mutatott rá a szakember. Gyimesi ugyanakkor kihangsúlyozta, ezek a jogdíjak, tekintettel arra, hogy magyar műsorkészítőkről van szó, kizárólag a hazai előadóművészeket érintik. Nem az történik, mint a zenei jogdíjak esetében. Ez a törvénymódosítás kilencvenkilenc százalékban a magyar alkotóktól vonná el a pénzt. Gyimesi László hivatalos levélben kereste meg az előterjesztőket, amelyben neheztelését fejezi ki az eljárással kapcsolatban, és az előadóművészek érdekében kéri a törvényjavaslat visszavonását.
Szerző
Témák
szerzői jog

lapszél

Félmilliárdba került a Sting-koncert (képpel) Tavaly novemberben a hatos lottó 30. születésnapja alkalmából adott koncertet Budapesten Sting és Shaggy. A nézőknek ingyenes koncertet a Szerencsejáték Zrt. finanszírozta, vagyis közpénzből mulathatott a tömeg, a költségeket azonban fél éven át nem osztották meg a nyilvánossággal. Egészen mostanáig. A 24.hu kérésére ugyanis a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósága kikényszerítette az adatokat a Szerencsejáték Zrt.-től, így kiderült, hogy a koncertszervezés költségeire összesen 489 741 308 forintot fizettek ki a megbízott rendezvényszervező cégnek. 24.hu   A magyar fotó legjobb korszaka (képpel) A magyar fotográfia legsikeresebb korszakát bemutató kiállítás látható Székesfehérváron a Csók István Képtárban: André Kertész, Moholy-Nagy László, Robert Capa, Brassai, Martin Munkácsi. Sőt, további csaknem húsz, különleges magyar fotóművész alkotása látható a Csók István Képtárban. A Híresek és képek – Modern irányzatok a magyar fotográfiában című, szeptember 13-ig nyitva tartó tárlaton a magyar fotótörténet virágkora, vagyis a két világháború közti korszak elevenedik meg. Az első kép 1912-ből való és André Kertész készítette, míg az utolsó az 1945 utáni állapotokat mutatja. Contextus Marozsán Erika és a Hímzett történetek (képpel) A New Yorkban élő színész különleges hímzései kelnek életre a Je suis belle tervezőpáros ruháin, amelyeket a Deák Erika Galéria kiállítása erre az izgalmas együttműködési formára reflektál Hímzett Történetek című kiállításával. A 2005-ben Dévényi Dalma és Kiss Tibor alapította márka és Marozsán Erika együttműködéséből született, július 31-ig látható tárlatot Bojár Iván András nyitja meg június 12-én. Népszava
Témák
fotók
Frissítve: 2019.06.07. 01:00

Hitler halála - Egy történelmi titok nyomában

Publikálás dátuma
2019.06.06. 12:25

Erről a történetről – Hitler haláláról - senki sem gondolná, hogy a történelem megfejthetetlen rejtélyei közé tartozik, hiszen a második világháborúnak, szorosabban a náci Harmadik Birodalom főszereplőinek már feldolgozhatatlan terjedelmű irodalma van. Mégis: a francia újságíró, Jean-Christophe Brisard és az orosz-amerikai filmes, Lana Parshina olyan krimit tálal az olvasó elé, hogy akit kicsit is érdekel a történelem, nem tudja letenni. Megérdemelten írtak róla a vezető nyugati lapok a legnagyobb elismeréssel – „Tökéletes választás történészeknek, a második világháború megszállottjainak és krimikedvelőknek” (The New York Times), „Izgalmas és fordulatos, mint egy kémregény” (The Telegraph), „Hitler ellentmondásokkal teli utolsó napjainak részletes krónikája” (New York Post), ”Megérte újra elmesélni ezt a történetet” (The Times), és a kötet valóban az, ami: ragyogó stílusban, történészi alapossággal megírt történelmi riport-krimi, arról, amiről a világ állítólag már mindent tud. Hogyan teltek Hitler utolsó napjai Berlin közepén, a kancellária alatti Führerbunkerben, ahol a szovjet csapatok körülzárták, s ahol öngyilkos lett az utolsó percekben feleségül vett Eva Braunnal, s néhány más náci vezetővel, így a Goebbels házaspárral együtt, amely megölte saját gyerekeit, hogyan égették el őket, s miként találtak az elszenesedett holttestekre a szovjet csapatok. Ám, miután sok náci elszökött a szövetségesek elől, s miután Hitler elszenesedett holttestét hitelt érdemlően nem azonosították, időről-időre felröppenhetett a hír: a náci diktátor – mint Eichmann – kijuthatott az ostromlott Berlinből, s a nácimentő Odessa-hálózat segítségével eljuthatott külföldre, akár Latin-Amerikába is. A szerzőpáros hatalmas munkába fogott, elsősorban is Moszkvában, ahol nem csak Hitler – azonosításra alkalmas – fogsorának maradványait, a diktátor koponyadarabját, hanem azoknak a (kényszer)vallomásait is őrzik, akik az utolsó napokban 1945 április 30-a előtt Hitler környezetében a bunkerban éltek, és tanúi voltak a történteknek. Ám, az utolsó napok rekonstruálása – a tanúk minden ellentmondásával együtt – könnyebb volt, mint bejutni az immár Putyin elnök kezében lévő levéltárakba, ahol -. riport-beszámolókat kapunk erről is – újraéledt a Sztálin-Brezsnyev-éra bizalmatlan elzárkózása minden külföldi érdeklődés elől. E bizalmatlanság – dokumentumok titkosításának – oka, hogy a Sztálin ragaszkodott ahhoz: Hitler – az orosz felfogás szerint gyáván – ciánkapszulával lett öngyilkos, mert nem volt bátorsága főbe lőni magát. Mindkét változatra akad tanúvallomás (közvetett agy közvetlen bizonyíték), miként arra is, hogy a diktátor pokrócba csavart holttestét benzinnel leöntötték és elégették a kancellária kertjében, nem messze a bunker vészkijáratától. A szerzőpáros a váratlanul megtapasztalt, megmagyarázhatatlan rokon- és ellenszenvhullámokban sodródva kitartóan ostromolta évekig az orosz hatóságokat, mígnem hozzáférhettek a titkosított dossziék legalább egy részéhez, kezükben tarthatták a koponya megmaradt darabjait, a megégett fogsortöredéket, mígnem azok visszakerültek az archívumok féltve őrzött mélyére. A vastag kötetben a nyomozás történetét is megismerjük, eddig nyilvánosságra nem került vallomásokkal, korábban hozzáférhetetlen fotókkal és egy páratlan törvényszéki vizsgálat eredményével, amelyet a bunkernél talált maradványokon végeztettek el. Lebilincselő könyv lett Brisard és Parshina nyomozásából. Nem csak Hitler és a bunker lakóinak utolsó napjairól kapunk riportszerű beszámolót, de izgalmas leírást arról is, milyen versenyfutást és életveszélyes ellentéteket gerjesztett a háború végén a szovjet vezetők és titkosszolgálatok között, a Gazda, Sztálin akarata, amely szerint a Hitler-titok is egyedül őt illeti. A Szovjetunió emberi és anyagi áldozatai nélkül talán lehetetlen lett volna legyőzni a Harmadik Birodalmat, de legalább is csak még mérhetetlenebb szenvedéssel sikerülhetett volna. A Titok azonban ezzel együtt az emberiség elé vetett titok, amelynek megfejtése mindenkire tartozik, s ezért is külön értékelendő a kötet.    

Infó

JeanChristophe Brisard-Lana Parshina: Hitler halála. A KGB titkos anyagai fordította: Pacskovszy Zsolt Libri Kiadó, 368 oldal,  

Szerző
Témák
Hitler