Az újkori olimpiák története, 1896 óta létezik a budapesti álom is a nyári játékok megrendezéséről. Sokáig úgy tűnt, hogy az eredeti rendező, a komoly anyagi gondokkal küzdő Athén nem vállalja a házigazda szerepét 123 évvel ezelőtt, ekkor került képbe a fennállásának ezredik évfordulóját ünneplő Magyarország. Az akkori kormány azonban végül úgy döntött, túl nagy terhet jelentene egy ilyen esemény megrendezése. Georgiosz Averof görög üzletember saját vagyonából segítette ki az athéni házigazdákat.
Az 1920-as olimpiára Budapest hét évvel korábban megnyerte a rendezési jogot Antwerpennel szemben, ám közbeszólt 1914-ben az első világháború. Magyarország a vesztes oldalon állt, ezért a belga város lett a házigazda, magyar sportolók sem vehettek részt a játékokon.
Legközelebb 1940 lett a céldátum, elkészültek a tervek a sportlétesítmények felépítésére, ám közbeszólt 1931-ben a nagy gazdasági világválság, a nagyívű és költséges elképzelések közül csak a margitszigeti Hajós Alfréd Uszoda készült el. A második világháború miatt 1940-ben végül nem is rendeztek olimpiát.
Az Országos Testnevelési Tanács 1938-ban úgy döntött, hogy Budapest pályázzon az 1944-es játékokra, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) kairói ülésén a magyar küldöttség az 1948-as olimpia lebonyolítására kapott lehetőséget. A második világháború ezeket a terveket is meghiúsította: 1944-ben nem rendeztek olimpiát, négy évvel később Budapest ugyanazért nem jöhetett szóba, mint az első világháború után, Magyarország megint a vesztes oldalon állt.
Volt még egy sikertelen jelentkezés 1960-ban, majd a korábbiakhoz képest hosszú időre lekerült a napirendről a budapesti olimpia kérdése, a téma 2005-ben kapott újra lendületet a Budapesti Olimpiai Mozgalom megalakulásával. A szervezet egyértelmű célja egy újabb pályázat volt, ám milliárdokba kerülő hatástanulmányok elkészítésénél tovább nem sikerült eljutni, hivatalos jelentkezést nem nyújtott be a MOB.
Egészen 2015. július 8-ig, ekkor Budapest és a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elküldte a hivatalos szándéknyilatkozatot a 2024-es nyári játékok rendezésére. A jelentkezést bő két évvel később vonta vissza a MOB. A visszalépésért a kormányoldal a Momentumot tette felelőssé, mert az ellenzéki párt sikeresen kezdeményezett népszavazást a budapesti olimpiáról. A hatalom gyakorlói attól féltek, hogy a budapestiek többsége nem támogatná a rendezést. Mivel nem volt voksolás, nem derült ki, mennyire volt megalapozott ez a félelem.
A kandidálás tehát egyelőre lekerült a napirendről, de a tervezett olimpiai létesítmények építése nem állt le, kivéve a Fradivárosét (ezzel bővebben keretes írásunkban foglalkozunk). A Magyar Kézilabda Szövetség a 2022-es, Szlovákiával közös rendezésű férfi Európa-bajnokságra 22 ezer néző befogadására alkalmas sportcsarnokot épít Budapesten, ez a létesítmény is minden szempontból alkalmas lesz később az olimpia kézilabda-mérkőzéseinek (vagy a kosárlabdatorna találkozóinak) lebonyolítására. A jégkorongszövetség 5-6 ezer néző befogadására alkalmas jégcsarnokot építtet, ahol a játéktér lefedése után a küzdősportok olimpiai küzdelmeit lehet lebonyolítani.
A Budapesti Teniszközpont felépítése várhatóan 17,5 milliárd forintba kerül. A Művészetek Palotája mellé 4-5 ezer fős konferenciaközpontot tervez a kormány. Látszólag ennek nincs köze az olimpiai projekthez, de sikeres kandidálás esetén ez lett volna a súlyemelő-versenyek színhelye.
Csepelen építenek fel 40 ezres stadiont, ahol a 2023-as atlétikai világbajnokságot rendezik. A lelátót úgy készítik el, hogy hatvanezresre lehessen bővíteni olimpiarendezés esetén.
A 2024-es játékokat Párizs rendezi, 2028-ban Los Angeles lesz a házigazda, 2032-re valószínűnek tűnik egy közös koreai jelentkezés, ebben az esetben szinte biztos, hogy más nem rúghat labdába. Ha ez a pályázat nem készül el, akkor a NOB nagyon szeretné Afrikába vinni az olimpiát, ez az egyetlen földrész, ahol még nem rendezték meg az eseményt.
A magyar fővárosnak ezért 2036 előtt a papírforma szerint nincs esélye a rendezésre. Az álmodozással nincs baj, amíg nem kerül sok-sok milliárd állami forintba.
