Vége a civilizációnak - interjú Venezuela ellenzéki "nagykövetével"

Venezuelában olyan humanitárius katasztrófa alakult ki, amely elképzelhetetlen Európában – mondta lapunknak Enrique R. Alvarado, a számos ország által a dél-amerikai állam elnökének elismert Juan Guaidó által Magyarországra akkreditált „nagykövet”.

– Eleinte úgy látszott, nagy külső és belső támogatással sikerül megdönteni Nicolás Maduro hatalmát. Most azonban ez a folyamat mintha megbicsaklott volna. Mi az oka ennek?

– Ha Venezuela normális demokrácia lenne, akkor külső támogatással már közel lennénk a problémák megoldásához. De az ország esetében egy bűnbandával állunk szemben, s olyan egyedi gondokkal kell szembenéznünk, amelyekre Latin-Amerika történetében sem találunk példát. Venezuelában mi, akik a demokráciát képviseljük, demokratikus eszközökkel keressük a megoldást arra, hogy tudjuk megszabadítani az országot ettől a bűnszövetkezettől.

– A külföldi lapok beszámolói szerint Európában nehéz elképzelni a humanitárius válság mértékét. Milyen ezt a helyszínen átélni?

– Az országban már nem is humanitárius válságról, hanem humanitárius katasztrófáról lehet beszélni. Úgy véljük, Európa nehezen érti meg, mennyire súlyos helyzet alakult ki Venezuelában. Nem egészen két hónapja napokra szűnt meg az áramellátás. Hogyan viselnék el ezt például Budapesten? Nem működnének a benzinkutak, nem lenne banki átutalás, internet. Nálunk a műtőasztalon haltak meg az emberek, mert nem volt világítás. Az országban általános az élelmiszerhiány, a nemzetgazdaság teljes csődben, hazai termelés nincs, ennek következtében az lakosság legalább 30 százalékának nem tud mindennapi betevőhöz jutni. Az emberek a szemétben turkálnak élelmiszer után kutatva. A rezsim folyamatosan és minden eszközzel hátráltatja a nemzetközi humanitárius segélyszállítmányok eljuttatását. Az egészségügyi ellátás szintén romokban hever, hiányoznak az alapvető gyógyszerek. Sokan külföldre menekülnek a nyomor elől, hiszen ha nincs áram, megszűnik a civilizáció. Becsléseink szerint 4-4,5 millióra tehető azok száma, akik elhagyták az országot, a gazdasági kényszer, a fenyegető éhínség, a diktatúra amiatt. Mintegy egymillióan a szomszédos Kolumbiában leltek menedékre. Úgy becsüljük, ha tovább tart ez az áldatlan állapot, csak az idei év végéig további egymillióan hagyják el az országot. Ma már a venezuelai válság Dél-Amerikára kihat mind szociális, mind pedig gazdasági szempontból és destabilizálja a térséget. A szomszédos országokban megjelentek eddig legyőzöttnek hitt fertőző betegségek.

– Létezik-e egyáltalán kiút a válságból?

– Az egyedüli megoldás a politikai és intézményes válságra a Juan Guaidó által meghatározott menetrend követése. Először véget kell vetni a Maduro-rezsim uralmának. Fel kell állítani egy ideiglenes kormányt, majd szabad választást kell rendezni. Európában gyakran találkozunk azzal a felfogással, hogy a Maduro-rezsimet a hadsereg tartja fenn. Szó sincs azonban erről. Csak néhány tábornok tartja hatalomban, mert ez a szűk kör a kábítószerexport legnagyobb haszonélvezője. A világnak éppen ezt kell megértenie: egy drogdiktatúráról van szó. Tavaly becslések szerint Amerikába és Európába 290 tonna kokaint szállítottak.

– Ha nem a teljes tisztikar, hanem csak egy kis része érintett a kábítószerügyletekben, miként tudja néhány ember sakkban tartani a teljes hadsereget?

– A hírszerzés és belső elhárítás olyan mértékű terrort épített ki, hogy a katonáknak nincs mozgásterük. Mindemellett 22 ezer kubai szakember is a Maduro-rezsimet segíti. Minden, a kommunista érából származó tapasztalatot felhasználva a kubai rezsim tartja fenn ezt a helyzetet Venezuelában. A kubai titkosszolgálat áll számos magasrangú venezuelai katonatiszt meggyilkolása mögött.

– Ha Kuba ilyen mértékben beavatkozik a venezuelai mindennapokba, hogy képzelhető el a jelenlegi rezsim megbuktatása külső katonai támogatás nélkül?

– Továbbra is hiszünk abban, hogy el lehet kerülni egy nagy katasztrófát, de ennek a legfontosabb feltétele a Maduro-rezsim távozása. A norvég kormány párbeszédet kezdeményezett a kormány és az ellenzék között. Az oslói tárgyalások fiaskója azonban megmutatta, hogy a rezsim nem hajlandó demokratikus módon távozni a hatalomból. S tisztában kell lennie Európának azzal, hogy Maduróék egy sor nemzetközi terrorszervezetet is befogadtak, így az események túlhaladtak azon a Federica Mogherini, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által képviselt koncepción, mely szerint az EU nem vesz tudomást arról, mi zajlik az országban. A rezsim az egész világot megfertőzi a kokainnal.

– Ön szerint tehetne többet az EU?

– Tapasztalataink szerint az európai vélekedés az, hogy tiszteletben kell tartani az ország szuverenitását és a venezuelaiak oldják meg a saját problémáikat. Ez normális demokratikus keretek között védhető álláspont lenne. De az EU-nak meg kell értenie, hogy nálunk nincs szó normális állapotokról, hanem egy olyan államról beszélünk, amely halálbrigádokat vet be a saját népe ellen, s rettegésben tartják az egész országot. Hálásak vagyunk Magyarországnak, hogy segít a magyar származású venezuelai állampolgároknak. A venezuelai helyzet azt igényelné az európai államoktól, hogy még intenzívebb segítséget nyújtsanak. A rezsim meg akarja semmisíteni a 2015-ben megválasztott nemzeti parlamentet, amely az egyetlen legitim demokratikus szervezet az országban.

– Milyen konkrét támogatást várnak az EU-tól?

– Ne csak az Unió adja a nevét a segítséghez, hanem az EU által kinevezett Nemzetközi Kontaktcsoport és a Limai Csoport (előbbiben uniós és latin-amerikai országok vesznek részt, utóbbiban tucatnyi ország, több nagyhatalommal – a szerk.) közreműködésével kényszerítsék Maduróékat arra, távozzanak a hatalomból, így megakadályozható lenne, hogy lángba boruljon Venezuela, ami a régiót és Európát is érintené.

– A válság miként lenne megoldható a legbefolyásosabb szereplő, az Egyesült Államok nélkül?

Az európaiak túlbecsülik Washington szerepét. Ne feledjük, az Egyesült Államok hetven éve érintett a venezuelai olajiparban, s a legintenzívebb kapcsolat e tekintetben Hugo Chávez vezetése idején volt.

– Oroszország milyen szerepet játszik a Maduro-rezsim fenntartásában?

– Meggyőződésem, hogy Oroszországnak politikai érdekei nincsenek Venezuelában. Moszkvától a korábbi évtizedekben jelentős hitelt vett fel a Chávez, majd a Maduro-rezsim. Oroszország érdeke az, hogy mindezt visszafizessék.

– Ki lehet-e jelenteni azt, hogy lejárt a párbeszéd ideje?

– Ez teljességgel így van. Naponta halnak meg több százan, mert az országban vége a civilizációnak. Tevőlegesen kell közbeavatkozni.