Nagy fába vágta a fejszéjét Jock McFadyen, ismert brit festő, amikor elvállalta a Royal Academy of Arts idei nyári showjának vezető kurátori tisztségét. A képzőművészeti iskola 1769 óta tartja meg minden évben Summer Exhibition nevű, mostanra monumentálissá növekedett tárlatát, mely hihetetlen módon még a két világháború éveiben sem tette ki a “Szünet” táblát. Nem pusztán képzőművészeti, sokkal inkább társadalmi eseményről van szó, a nyári tárlat része a legendás brit nyári “szezonnak”, olyan rendezvények társaságában, mint az ascoti lóverseny, a henley-i regatta, a wimbledoni teniszbajnokság, vagy a glastonbury-i popfesztivál. Tavaly, a 250. születésnapon a leghíresebb brit képzőművészek egyike, Grayson Perry szerkesztette meg a kiállítást. Az 59 éves művész kerámia tárgyai és faliszőnyegei révén legalább annyira kedvelt, mint rendszeresen viselt kirívó-kihívó női ruháinak köszönhetően. Ennek megfelelően a tavalyi elrendezés nehezen felülmúlhatóan frappáns lett.
Jock McFadyen-nek és a Summer Exhibition Bizottságnak nem sikerült felülmúlnia a tavalyi csúcsot, de a tárlat így is tartogat meglepetéseket. A kurátor által elvégzendő munka szédítő. Ez a világ legnagyobb kortárs kiállítása, amelyre bárki benyújthatja jelentkezését, míg a Művészeti Akadémia tagjai automatikusan számíthatnak felületre. Idén 16 ezer munkával pályáztak amatőr és professzionális alkotók a világ minden tájáról és végül több mint 1500 mű került a falakra, tárlókba, a földre, vagy lóg le a mennyezetről. A McFadyen és az évről évre változó Szelekciós Bizottság által elvégzett válogatás egészen addig nem fejeződik be teljesen, míg minden rendelkezésre álló tér be nem telik. Minden látogató kap egy kis könyvet, és a kiállított tárgyakra függesztett sorszámból derül ki, kinek az alkotásáról van szó, mi a címe és mennyiért vásárolható meg.
Nem minden tárgyra tehetik rá kezüket egyszerűen a művészetek rajongói. Máris az első teremben, a Wohl Central Hall-ban látható az anonim művész, Banksy újabb Brexit-ellenes üzenete, egy “Keep Ou” című installáció, amelynek címe a Heathrow repülőterén kiselejtezett, leredőnyözött kapura van felfüggesztve. A hiányzó T betűt a mű alján egy patkány használja kalapácsként, ezzel próbálva feltörni a lakatot. Akit érdekel a darab, az Akadémia értékesítési részlegéhez fordulhat információért.
Ugyanebben a teremben folytatva valóságos Noé bárkájával találkozunk. Ahogy a kiállítás sajtóbejárása során Jock McFadyen fogalmazott, “sokan azt gondolják, hogy a Nyári Kiállítás még manapság sem több, mint kutyákról és macskákról készült képek kavalkádja”. Bevallva, hogy azelőtt tőle magától sem állt távol ez az előítélet, kisplasztikákból tréfásan bizarr állatkertet alakított ki a teremben. Christopher James Papagája, Jasper Lyon Tyúkja, Shira Zelwer Jegesmedvéje, Cookie Galloway Nofretéte kutyája, Andrew Burton Kanárija, Kenny Hunter Fekete hattyúja csak néhány kiragadott példa az összeállításból.
A Royal Academy nyári vállalkozásának alighanem legnagyobb előnye, hogy képes érzékeltetni, mennyire nincsenek határai a képzőművészeti fantáziának. A pihent lábakat és sok türelmet igénylő kiállítás az absztrakt és figuratív ábrázolásnak, az Akadémia régi és új gárdájának, ismerősen csengő neveknek (pl. Tracey Emin) és kibontakozó tehetségeknek, a lehető legszélesebben értelmezett művészetnek a legkülönbözőbb formákban nyújt bemutatkozási lehetőséget ebben a multimédia kavalkádban. Nagy szerepet kap a természet és a környezetvédelem, például Barbara Rae akadémikus grönlandi utazása és ott az olvadó hótakaró látványa ihlette alkotásaiban. Külön érdekesség az a teljes terem, melyben a legismertebb brit építészeti irodák, köztük Lord (Norman) Foster, Lord (Richard) Rogers és munkatársai mutatják be a megőrizhető környezetre gondolva készült legújabb terveiket, makettek és fotók által illusztrálva. Minden nemes hagyománytól függetlenül a Summer Exhibition ellentmondásos elemeket is tartalmaz. A 2004-es Turner-díjas Jeremy Deller például egy nagy kék transzparenssel érkezett a Piccadilly útra “We are all immigrant scum” (Mindannyian bevándorolt szemetek vagyunk” szöveggel. Jó illusztrációja ez Jock McFadyen vezérfonalának, mely szerint “olyan művészetet akar bemutatni, ami hűen tükrözi a világot”.
