Noé bárkája az akadémián

Publikálás dátuma
2019.06.12. 11:00

Fotó: David Parry / Royal Academy of Arts
Sorozatban 251. alkalommal rendezik meg a londoni Királyi Művészeti Akadémián a Nyári Kiállítást, amelyre bárki benevezheti alkotását.
Nagy fába vágta a fejszéjét Jock McFadyen, ismert brit festő, amikor elvállalta a Royal Academy of Arts idei nyári showjának vezető kurátori tisztségét. A képzőművészeti iskola 1769 óta tartja meg minden évben Summer Exhibition nevű, mostanra monumentálissá növekedett tárlatát, mely hihetetlen módon még a két világháború éveiben sem tette ki a “Szünet” táblát. Nem pusztán képzőművészeti, sokkal inkább társadalmi eseményről van szó, a nyári tárlat része a legendás brit nyári “szezonnak”, olyan rendezvények társaságában, mint az ascoti lóverseny, a henley-i regatta, a wimbledoni teniszbajnokság, vagy a glastonbury-i popfesztivál. Tavaly, a 250. születésnapon a leghíresebb brit képzőművészek egyike, Grayson Perry szerkesztette meg a kiállítást. Az 59 éves művész kerámia tárgyai és faliszőnyegei révén legalább annyira kedvelt, mint rendszeresen viselt kirívó-kihívó női ruháinak köszönhetően. Ennek megfelelően a tavalyi elrendezés nehezen felülmúlhatóan frappáns lett. Jock McFadyen-nek és a Summer Exhibition Bizottságnak nem sikerült felülmúlnia a tavalyi csúcsot, de a tárlat így is tartogat meglepetéseket. A kurátor által elvégzendő munka szédítő. Ez a világ legnagyobb kortárs kiállítása, amelyre bárki benyújthatja jelentkezését, míg a Művészeti Akadémia tagjai automatikusan számíthatnak felületre. Idén 16 ezer munkával pályáztak amatőr és professzionális alkotók a világ minden tájáról és végül több mint 1500 mű került a falakra, tárlókba, a földre, vagy lóg le a mennyezetről. A McFadyen és az évről évre változó Szelekciós Bizottság által elvégzett válogatás egészen addig nem fejeződik be teljesen, míg minden rendelkezésre álló tér be nem telik. Minden látogató kap egy kis könyvet, és a kiállított tárgyakra függesztett sorszámból derül ki, kinek az alkotásáról van szó, mi a címe és mennyiért vásárolható meg. Nem minden tárgyra tehetik rá kezüket egyszerűen a művészetek rajongói. Máris az első teremben, a Wohl Central Hall-ban látható az anonim művész, Banksy újabb Brexit-ellenes üzenete, egy “Keep Ou” című installáció, amelynek címe a Heathrow repülőterén kiselejtezett, leredőnyözött kapura van felfüggesztve. A hiányzó T betűt a mű alján egy patkány használja kalapácsként, ezzel próbálva feltörni a lakatot. Akit érdekel a darab, az Akadémia értékesítési részlegéhez fordulhat információért. Ugyanebben a teremben folytatva valóságos Noé bárkájával találkozunk. Ahogy a kiállítás sajtóbejárása során Jock McFadyen fogalmazott, “sokan azt gondolják, hogy a Nyári Kiállítás még manapság sem több, mint kutyákról és macskákról készült képek kavalkádja”. Bevallva, hogy azelőtt tőle magától sem állt távol ez az előítélet, kisplasztikákból tréfásan bizarr állatkertet alakított ki a teremben. Christopher James Papagája, Jasper Lyon Tyúkja, Shira Zelwer Jegesmedvéje, Cookie Galloway Nofretéte kutyája, Andrew Burton Kanárija, Kenny Hunter Fekete hattyúja csak néhány kiragadott példa az összeállításból. A Royal Academy nyári vállalkozásának alighanem legnagyobb előnye, hogy képes érzékeltetni, mennyire nincsenek határai a képzőművészeti fantáziának. A pihent lábakat és sok türelmet igénylő kiállítás az absztrakt és figuratív ábrázolásnak, az Akadémia régi és új gárdájának, ismerősen csengő neveknek (pl. Tracey Emin) és kibontakozó tehetségeknek, a lehető legszélesebben értelmezett művészetnek a legkülönbözőbb formákban nyújt bemutatkozási lehetőséget ebben a multimédia kavalkádban. Nagy szerepet kap a természet és a környezetvédelem, például Barbara Rae akadémikus grönlandi utazása és ott az olvadó hótakaró látványa ihlette alkotásaiban. Külön érdekesség az a teljes terem, melyben a legismertebb brit építészeti irodák, köztük Lord (Norman) Foster, Lord (Richard) Rogers és munkatársai mutatják be a megőrizhető környezetre gondolva készült legújabb terveiket, makettek és fotók által illusztrálva. Minden nemes hagyománytól függetlenül a Summer Exhibition ellentmondásos elemeket is tartalmaz. A 2004-es Turner-díjas Jeremy Deller például egy nagy kék transzparenssel érkezett a Piccadilly útra “We are all immigrant scum” (Mindannyian bevándorolt szemetek vagyunk” szöveggel. Jó illusztrációja ez Jock McFadyen vezérfonalának, mely szerint “olyan művészetet akar bemutatni, ami hűen tükrözi a világot”.   

Infó

 Summer Exhibition Royal Academy of Arts, London Belépődíj: 16 font Nyitva: augusztus 12-ig

Enyedi Ildikó új filmjével kilép a kelet-európai tematikai gettóból

Publikálás dátuma
2019.06.11. 20:42
Enyedi Ildikó és Gijs Naber
Fotó: Szalmás Péter / Népszava
Angol nyelven, nemzetközi szereplőgárdával készül Enyedi Ildikó Füst Milán-adaptációja, A feleségem története.
Hamburg után jelenleg Budapesten zajlik az Arany Medve-díjas és Oscar-jelölt Testről és lélekről rendezője, Enyedi Ildikó új filmje, A feleségem történetének forgatása – derült ki a stáb keddi, a budapesti Vasúttörténeti Parkban tartott sajtótájékoztatóján, amelyen a főszereplők - Gijs Naber holland, Léa Seydoux és Louis Garrell francia színészek - is jelen voltak. Mint Mécs Mónika producer elmondta: a harmincegyedik forgatási napnál tart a stáb a tervezett ötvenhétből: eddig tizenegy napig dolgoztak Hamburgban, ahol hajós jeleneteket vettek fel, de augusztus végén Máltán is készülnek felvételek. „A legegyszerűbb eszközökkel akarunk közel kerülni az emberekhez” – tette hozzá Rév Marcell operatőr, akitől még azt is megtudtuk, hogy 35 mm-es celluloid nyersanyagra rögzítik a jeleneteket.  „Az a célom, hogy amit Füst hőse, a féltékenységtől szenvedő Störr Jakab, a holland hajóskapitány átél a regényben, azt mi is közösen megtapasztalhassuk” – mondta Enyedi Ildikó. Hozzátéve: az irodalmi alapanyagban felvetett alapkérdések, illetve az általuk közvetített sokszínű világkép érdekli. Egyszóval semmiképp se csupán kamaradrámára számítsunk. Havas Ágnes, A feleségem története mozgóképes adaptációjához 1,15 milliárd forintos gyártási támogatással hozzájáruló Magyar Nemzeti Filmalap igazgatója szerint Enyedi Ildikó olyan alkotónk, aki már most igazi életművel rendelkezik, lendületben van, így mindenképpen érdemes volt odaállni mellé. Hangsúlyozta azt is, hogy az intézmény azért is kiemelten fontosnak tartja A feleségem történetét, mert irodalmi adaptáció, és filmeseink nagyon ritkán választanak a hihetetlenül gazdag magyar irodalom gyöngyszemei közül. 
Enyedi Ildikó szerint ezzel a filmmel kilép a kelet-európai tematikai gettóból, mert ugyan ez nincsen sehol leírva, a régiónkban kemény szocio-témákat és extrém erős szerzőiséget várnak el egy alkotótól, nem pedig egy olyan szenvedélyes szerelmi sztorit, mint A feleségem története. Mindemellett az is különlegesség, hogy a magyar filmnek nemzetközi a szereposztása: a két főszereplő angolul játszik az pedig forgalmazási kérdés, ezért még bizonytalan, hogy lesz-e magyarra szinkronizált verzió. A rendező fogalmazása szerint fel sem vetődött, hogy magyar színész kapja valamelyik főszerepet, mert Füst Milán pontosan leírta azt az aurát, amit egy nyelv és egy kulturális közeg jelent. Így különösen fontos, hogy a holland hajóskapitány és párizsi dáma felesége, Lizzy a saját akcentusukkal kommunikálnak egymással. Kisebb szerepekben játszanak magyar színészek, a rendező Hajduk Károlyt emelte ki példaképpen.  
Louis Garrel, Léa Seydouxés Gijs Naber
Fotó: Szalmás Péter / Népszava
A kissé provokatív újságírói kérdésre, hogy miért érdekes egy csaknem nyolcvanéves regény, amely a #metoo korában ellentmondásosnak tűnik, hiszen meglehetősen konzervatívan tekint a férfi-nő viszonyra és a házasság intézményére, Enyedi Ildikó azt felelte: ő nem modernizál semmit és ő is nagyon kíváncsi arra, hogyan fog majd "átjönni a film". Léa Seydoux, aki kifejezetten Enyedi Ildikó személye miatt vállalta el a szerepet, azt mondta: számára épp az az izgalmas A feleségem történetében, hogy egy nő női szemszögből meséli el egy erős férfi karakterét és drámáját. Korábban nem olvasta a regényt, de amióta megkapta a szerepet már többször átrágta magát Füst Milán művén – mondta lapunknak Gijs Naber, akit Enyedi Ildikó egyik SZFE-s diákjának vizsgafilmjében, a Csoma Sándor rendezte Castingban fedezte fel. A színésznek nem volt sok ideje meglepődni, mert a forgatás előtt csupán másfél héttel kapta meg a szerepet, ezért sprintben kellett felkészülnie.  Szavai szerint az olvasás nagyon sokat segített neki abban, hogy felépítse a karaktert, mert úgy véli, Enyedi Ildikó adaptációjának szépsége a részletekben rejlik majd. Gesztusokban, mozdulatokban, tekintetekben – tehát nem a szavak lesznek a készülő film lényegi pontjai, bár dialógusokból sem lesz hiány. Naber állítja: a legnehezebb feladat egyetlen pillanat alatt egy komplex lelkiállapotot hitelesen közvetíteni. Különösen, hogy Störr Jakab nagyon sokszor éli meg a mennyet és a poklot. Gijs Naber pedig azért is hálás Enyedi Ildikónak - akit Alex van Warmerdam holland rendezőhöz hasonlít - mert még sosem játszott efféle drámai szerepet. Hogy mit láthatott meg benne a rendező? „Azt hogy, egyszerre tudok elképesztően kegyetlen, ugyanakkor végtelenül sebezhető lenni” - húzta alá.

Infó

 A feleségem története tervezett bemutatója 2020 ősze, de a bonyolult utómunkák miatt akár 2021-re is átcsúszhat.   

Frissítve: 2019.06.11. 20:43

Több mint egy könyv

Publikálás dátuma
2019.06.11. 12:30

Alexander Brody élete kész regény. Filmre kívánkozna. Egyelőre könyv készült belőle. Ketten beszélgetnek. Élvezetesen.
A Serendipity állítólag a világ legjobb kifejezése. Már legalábbis Alexander Brody – hivatalosan reklámszakember, kevésbé hivatalosan életművész – szerint. Ennek a szónak nincs igazán találó magyar megfelelője - mondja. Véletlenszerű lényeges felfedezésnek fordítható, netán örömteli ráébredésnek. Várt, mégis egészen váratlan szerencsét jelent. Amiért amúgy meg kell dolgozni, hiszen a Serendipity a felkészültet jutalmazza.
Mindezt muszáj volt előre bocsátani, hiszen arról a könyvről írunk, amelynek címe: Megtalálni Serendipityt. Tehát illendő magyarázattal szolgálni az ismeretlen szóról. Még akkor is, ha le kell szögeznünk, ez igazából nem is egy könyv. Tény, vannak benne betűk, ezekből szavak, mondatok és történetek formálódnak, továbbá kiegészítik képek és az egész egy nagyon gusztusos kötetté áll össze. Viszont az is igaz, hogy ez a majdnem 300 oldal csak azért könyv, mert egyik szerzője olyan újságíró, aki mindig is az írott sajtóban tevékenykedett. Ha Nagy József netán a hangos és képes média elkötelezettje lenne, akkor mindaz, ami most olvasható, filmen lenne látható. Annak is való.
Adva van két régi barát. Egyikük már 86 éves, e sok év nagyobbik részét nem Magyarországon töltötte. Élete – valóban – kész regény. Nem csoda, hogy 51 éves barátja úgy látta, ezt érdemes megörökíteni. Életrajzi regényt azonban már sokan írtak. Nagy József – aki a 168 Óránál tanulta meg az újságírást, dolgozott a Népszabadságnál is, most pedig 24.hu munkatársa - tehát azt találta ki, hogy kettejük beszélgetéseiből álljon össze a kötet. Alexander Brody pedig partner volt ehhez, ám azzal a feltétellel, hogy ne csak ő meséljen, hanem időnként a kérdező is. Amiből nagyon érdekes korrajz is született, azon kívül, hogy megismerkedhetünk a főszereplő tényleg érdekfeszítő életével.
Ez az ember nem akármilyen családba született ugyanis. Nagyapja Bródy Sándor, az író, egyik nagybátyja az ugyancsak író Hunyadi Sándor, aki a nagypapa házasságon kívül született gyermeke. De még azok a rokonok is több szót érdemelnek, akiknek nincs közük a magyar irodalomhoz. Ráadásul a jómódú és a társasági életben igen aktív család korának rengeteg hírességével kapcsolatban állt, így róluk is sokat megtudhatunk a könyvből. De ez még nem minden. Az Amerikába távozó Sándor gyerek – akiből kisvártatva Alexander lett – rengeteg „világsztárral” került kapcsolatba. Olvashatunk tehát véletlen találkozásáról Audrey Hepburnnel, akit azonnal felismert, és Diane Keatonnal, akiről viszont nem tudta, kicsoda. Személyes történetei vannak – mondhatnánk: természetesen – Albert Einsteinről és Jorge Luis Borgesről, hogy csak néhány példát említsünk.
Mindez baráti kvaterkázás közben, igazán érdekesen tálalva. Nagy József eddig is interjúival hívta fel magára a figyelmet. Kétségkívül tud kérdezni és nagyon pontosan kiemeli a lényeget. A jelek szerint pedig nem csupán 15, vagy 30 percen át képes fenntartani a figyelmet, hanem hosszabban is. Előállított tehát egy szinte letehetetlen könyvet, s valóban csak azt sajnálhatjuk, hogy nem filmre dolgozott, mert az egész teljesen filmszerű. Érdemes tehát – akár véletlenül, akár szándékosan – felfedezni Serendipityt, megismerkedni Brodyval – és barátjával is. 

***
Alexander Brody−Nagy József: Megtalálni Serendipityt Magvető Kiadó, 2019 288 oldal
Témák
könyv életmű