Ha valaki ma pártatlanul akar tájékozódni Magyarországon, akkor több erőfeszítést kell tennie, mint pár éve – így érzi az emberek 63 százaléka, pontosabban azok kétharmada, akik több-kevesebb rendszerességgel tájékozódnak közéleti ügyekről. A Népszava megbízásából kutató Publicus Intézet úgy találta, hogy még a Fidesz-támogatók 39 százaléka is ezen a véleményen van, ami azt jelzi: a kormánypárti médiumok „homogén valósága” a hatalom híveit sem elégíti ki. Pedig Orbán Viktor miniszterelnök sokszor és szívesen emlegeti, hogy média-ellenszélben kell kormányoznia. Leginkább – 96 százalékos arányban – az MSZP hívei szerint durvult el a tájékoztatási helyzet, de a bizonytalanok 65 százaléka is így vélekedik.
A kérdezettek 52 százaléka szerint a kormányzat és a Fidesz – illetve a hatalom számára kedves témák – vannak túlsúlyban a politikai hírekben. Az arány pedig két réteg miatt nem vaskosabb.
Az egyik csoport a Fidesz-szavazóké, akiknek 46 százaléka érzékel kormányzati túlsúlyt a politikai hírekben – miközben 35 százalékuk gondolja úgy, hogy az ellenzék túlreprezentált ezekben az anyagokban. Ez a percepció egyrészt a folyamatos ellenzéki túlsúlyról szóló kormányzati kommunikációnak köszönhető, másrészt annak, hogy a hatalom-közeli orgánumok gyakorta hivatkoznak – kritikus kontextusban – balos médiumokra, illetve negatív híreikben túlteng az ellenzék. A másik „túlsúly-érzetet gyengítő” csoport a bizonytalanoké, akik hasonló arányban tapasztalnak kormányzati „túltengést”, mint a Fidesz-szavazók, de még a kormánypárt híveinél is nagyobb ellenzéki hírfoglalásról számoltak be. Mivel képzettségi és jövedelmi helyzetük miatt – sok közöttük a kevéssé iskolázott és szegény – leginkább a közmédiát használják forrásként, esetükben is igaz a kormánypártiak „médiaérzékelésére vonatkozó” magyarázat.
És a jelek szerint fals az a közhely, hogy a kormányzati médiumok félinformációinak ellentart a közösségi média világa. Legalábbis az emberek 60 százaléka szerint erre a Facebook – számos egyéb oldallal egyetemben – alkalmatlan. Már csak azért is, mert az emberek 27 százalékának nincs közösségi oldala, és csupán 17 százalék követ tudatosan híroldalakat. A kérdezettek 38 százalékának oldalán kizárólag az ismerősei által véletlenszerűen vagy tudatosan megosztott, kedvelt hírek jelennek meg. Ez pedig azt feltételezi, hogy az ismeretségi kör tagjai között bizonyos véleményazonosság van, azaz az információk egysíkúak.
Éppen ezért különösen meglepő, hogy az emberek többsége döntési helyzetben sem próbál intenzívebben tájékozódni – 69 százalékuk például egy választási kampányban is ugyanúgy szerzi be az információkat, mint máskor. Ez akkor is meglepő, hogyha a választók 47 százaléka azt vallja: stabil pártkötődése van, így nem az aktuális hírek alapján dönt. Csakhogy 42 százalék azt állítottak, hogy a kampány alatt begyűjtött információk alapján választ pártot. Megjegyzendő, ez a szám valószínűleg túlzás, inkább arról van szó, hogy a valóságnál többen szeretnének tudatos szavazónak tűnni. Erre utal egyfelől az hogy az emberek 53 százaléka azt mondja, nemcsak az övéhez közelálló véleményeket közlő forrásokat követ. Pedig a hírfogyasztást vizsgáló szociológiai kutatások rendre úgy találják: az emberek zöme „véleményazonos” orgánumokat olvas.
Szintén „a fiktív tudatos szavazó imázst” erősíti az, hogy ki, milyen forrásból tájékozódik. Ebben a felmérésben ugyanis túlreprezentáltak a napilapok, illetve az internetes portálok, és a közösségi médiumok. Amennyiben az említett két szegmenst valóban ilyen intenzíven „fogyasztanák” a közéleti ügyekről több-kevesebb rendszerességgel tájékozódók, akkor a kormányzati kommunikáció kevésbé lenne hatékony.
