jégkorong;

Utolsókból elsők: St. Louisba került a Stanley-kupa

A Blues korábban még sosem nyerte meg az észak-amerikai profi jégkorongbajnokságot, ezzel a sikerrel egy fogadó százezer dollárt keresett.

Scott Berry nevét öt napja ismerték meg az Egyesült Államokban: a St. Louis Blues fanatikus szurkolója ugyanis január közepén, egy Las Vegas-i kirándulása alkalmából 400 dollárt tett rá, hogy kedvencei az idén elhódítják a világ legfontosabb hokitrófeáját, a Stanley-kupát. A bukméker, akinél megtette a tétet, nagyot nézett, ugyanis a missuori gárda akkortájt éppen az észak-amerikai jégkorong-bajnokság, az NHL utolsó helyén szerénykedett, így 250-szeres pénzt kínált a meghökkentő fogadásra. Az ESPN csatorna a nagydöntő hatodik, St. Louis-i mérkőzése előtt kapta mikrofonvégre a 31 éves férfit, aki nagyon bízott benne, hogy kedvencei negyedszer is legyőzik a Boston Bruinst, s így duplán örülhet: kedvencei elhódítják a hőn vágyott Stanley-kupát, ami neki cseppet sem mellékesen százezer dollárt jelent. Berry és a Blues azonban nem triumfálhatott hétfőre virradóra, a Boston ugyanis simán hozta a meccset, kiegyenlítette a párharcot, ráadásul elérte, hogy a mindent eldöntő összecsapást hazai jégen játszhassa. Vagyis minden amellett szólt, hogy a St. Louis nagy menetelése éppen az utolsó pillanatban ér véget.

A Blues persze már így is túlszárnyalt minden várakozást. Noha októberi beharangozónkban abszolút playoff-esélyesnek tituláltuk a gárdát – „a Blues okos igazolásokkal feltöltötte lyukas alsó sorait, így okkal reménykedik a hosszú szezonban”, írtuk -, a missuoriak elképesztően pocsékul kezdték a szezont, s olyan reménytelennek tűnt a folytatás is, hogy másfél hónap múlva edzőt is váltottak. 

Mike Yeo helyére addigi helyettese, Craig Berube ült le, ám újabb hónapig vele is csak tovább süllyedt a társaság. A mélypontot január közepe jelentette, amikor is konkrétan a 31 csapatos mezőny utolsó helyén pironkodott a Blues, mely ezután elképesztő metamorfózison ment keresztül: előbb felállított egy 11 meccses győzelmi sorozatot, s így ismét lőtávolba került a rájátszás, majd tovább javítva mérlegét a Nyugati-főcsoport ötödik helyén masírozott be a playoffba. Ahol előbb a Winnipeg, majd a Dallas, végül a konferenciadöntőben a San José kapitulált a Blues elképesztően összerakott, a tarcsiból első számú kapussá kiemelt Jordan Binnington irányította védelmével szemben.

A missuoriak 49 év után jutottak újra nagydöntőbe, ahol korábban háromszor jártak, ám nemhogy a Stanley-kupát nem sikerült elhódítaniuk, de még meccset sem nyertek. Ráadásul a 0-12-es mutató hamar tovább romlott, ugyanis a keleti első Boston Bruins meggyőző játékkal 4-2-re behúzta az idei párharc első meccsét is. A második viszont már ismét a St. Louis szája íze szerint alakult, védekezése megfojtotta a Bruins támadójátékát, s hosszabbításban megszületett a Blues történetének első nagydöntős sikere. A harmadik meccs viszont maga volt a rémálom, hiszen hazai jégen kapott egy hetest a Berube-alakulat, mely ennek ellenére nem omlott össze, hiszen előbb egyenlített, majd Bostonban behúzta az ötödik mérkőzést is, azaz úgy utazhatott haza, hogy a hatodik találkozón megnyerheti a párharcot és vele a Stanley-kupát. Erre fel olyan ötösbe szaladt bele, hogy még talán Scott Berry is csaknem összetépte a szelvényét, s kevesen gondolták, hogy a St. Louis harmadszor is fel tud állni a padlóról.

Naná, hogy a hetedik meccs első harmada után már kettővel vezetett! A mérkőzést egy-egy góllal és assziszttal záró, a playoffban 23 ponttal új franchise-rekordot felállító, s végül MVP-nek, azaz legjobb játékosnak is megválasztott Ryan O’Reilly, valamint Alex Pietrangelo találatával megnyugató előnyt szerzett a Blues, amit a harmadik harmad közepére meg is duplázott: hiába lőtt másfélszer annyit kapura a Boston, míg Tuuka Rask a húszból csak 16 löketet hárított, addig Binnington 33-ból 32-t, ráadásul az egyetlen korong is csak 130 másodperccel a vége előtt jutott túl rajta. 

Az 1967-ben alapított St. Louis Blues tehát 52 év után elnyerte a Stanley-kupát, az amerikai NHL-klubok közül tizenhatodikként vésték fel a nevét a trófeára, a város pedig csatlakozott ahhoz a nagy hatoshoz – New York, Los Angeles, Chicago, Philadelphia, Boston, Detroit -, melynek csapatai mind a négy profi sportban, azaz amerikai futballban, baseballban, kosárlabdában és jégkorongban is diadalmaskodtak már.

Ráadásul Scott Berry is mehet a kasszához…