Orosz rakétarendszer miatt rántja magára Amerikát Erdogan elnök

Publikálás dátuma
2019.06.14. 10:30

Fotó: KAYHAN OZER / AFP
Fagypontra kerülhet az Egyesült Államok és Törökország viszonya, miután az utóbbi Putyin államától vásárolt nem NATO-kompatibilis rakétarendszert.
Törökország nemhogy kitart az Sz-400-as orosz rakétavédelmi rendszer megvásárlása mellett, hanem amint azt török elnök jelezte, már lezárt tranzakcióról van szó. Recep Tayyip Erdogan mindezt pártja, az AKP ankarai ülésén fejtette ki. „Nem is azt mondom, hogy Törökország meg akarja vásárolni az Sz-400-as légvédelmi rendszert, hanem azt, hogy már meg is vettük” – fogalmazott. Ez pedig azt jelenti, biztosra vehető a konfliktus az Egyesült Államokkal. Washington már korábban jelezte, amennyiben Ankara megveszi az orosz védelmi rendszert, akkor felmondja az F-35-ös vadászbombázók eladásáról kötött megállapodást. Az Egyesült Államok július végéig szabott határidőt Törökországnak, hogy lemondja az orosz rendszer megvásárlását. Ezt erősítette meg múlt pénteken Patrick Shanahan ügyvezető amerikai védelmi miniszter török kollégájának írt levelében. Hétfőn aztán bejelentették, biztonsági okokból szüneteltetik a török pilóták kiképzését az Egyesült Államokban   F-35-ös harci gépre. Ez mindeddig az Arizona államban lévő Luke támaszponton zajlott. Erdogan ankarai beszédében kitért erre is, s kifejtette, mindenkit „felelősségre vonnak”, aki ki akarja zárni Törökországot az F-35-ös programból. Beszéde előtt Hulusi Akar török védelmi miniszter tiltakozott az Egyesült Államoknál amiatt, hogy Washington azt tervezi, felmondja a vadászbombázók szállítására vonatkozó megállapodást. Szerinte „a szövetség szellemének” mond ellent  Ankara kizárása a programból. Közölte, a NATO védelmi minisztereinek következő ülésén tárgyal a témáról Shanahannal. Törökország 1952 óta tagja az észak-atlanti szövetségnek, de sosem rendelkezett saját rakétavédelmi rendszerrel. 2012-2016 között Németország a Patriot rendszerrel védelmezte az országot a Szíria felől érkező esetleges rakétatámadásokkal szemben. Ankara azonban nem akart külső segítségre szorulni, ezért Recep Tayyip Erdogan 2017-ben előszerződést kötött Vlagyimir Putyin elnökkel az Sz-400-asok beszerzéséről, amivel kiváltotta a nyugati szövetségesek felháborodását. Ezek az államok már többször panaszt emeltek Ankara terve ellen. Részben azzal érvelnek, hogy az orosz fegyverzet nem felel meg az észak-atlanti szövetség szabványainak, részben pedig azzal, hogy biztonsági fenyegetést jelent amerikai fegyverzet eladása olyan országnak, amely közben oroszokkal folytat katonai együttműködést. Az Egyesült Államok és a NATO más tagjai attól tartanak, hogy Oroszország fontos információkra tesz szert a rakétavédelmi rendszer révén a NATO vadászgépeiről. Bár Washington több alkalommal fenyegette meg Törökországot: amennyiben nem mondja fel a Moszkvával kötött megállapodást, kizárja a vadászgépek beszerzéséből, Erdogan elnök hajthatatlan maradt. Eddig sem volt felhőtlen az Egyesült Államok és Törökország viszonya több konfliktusforrás miatt. Ankarát az bőszítette fel, hogy Washington nem akarja kiadni a 2016-os puccskísérlet állítólagos felbujtóját, az Egyesült Államokban élő Fethullah Gülent. Szintén feszültségek forrása volt közöttük, hogy az amerikaiak támogatták a szíriai válságban az ottani kurd fegyveres csoportot, a Népvédelmi Egységeket (YPG). Erdogannak ugyan gazdasági szempontból nem áll érdekében összerúgni a port Donald Trumppal, ám Oroszországgal is fontos gazdasági együttműködést alakított ki. Oroszország építette Törökországban az első atomreaktort, cserébe török építési vállalatok kaptak megbízásokat Oroszországban. Ankara Németország után az orosz gáz legfontosabb importőre. Az Oroszországgal szemben elrendelt uniós szankciók után rendkívül kelendővé vált az orosz piacon a török zöldség és gyümölcs. Mindemellett több millió orosz turista tölti el szabadságát valamelyik török üdülővárosban. Erdogan azért sem akarta felmondani a rakétavédelmi rendszerről született megállapodást, mert húsba vágó orosz ellenintézkedésektől tartott. Egyszer már megtapasztalhatta ennek súlyos következményeit 2015-ben, miután török légtérben lőttek le egy orosz gépet.  
Frissítve: 2019.06.14. 10:57

Úzvölgye, ahogyan „ők” látják - politikai befolyás és a múlt birtoklása

Publikálás dátuma
2019.06.14. 08:30

Fotó: Veres Nándor / MTI
Az úzvölgyi magyar-román egymásnak feszülés veszélyes helyzetet teremtett. Románok véleményét kérdeztük.
Június 6-án, a Hargita megyei egykoron magyar, ma lakatlan település, Úzvölgye világháborús katonai temetőjénél igen veszélyes helyzet alakult ki. Minden bizonnyal nem véletlenül. Szimbólumok harca volt, de adott esetben a puskaporos hordó gyutacsa lehet. Olyan harc, amely valójában nem is a hadisírokról szólt, hanem inkább a múlt „birtoklásáról”, a "ki volt Erdélyben hamarabb, kié ott a tér?” típusú kérdésekről. Olyan harc ez, amelyben nincs ráció, csak érzelem, magyar Trianon trauma és román frusztráció, de ami nem magától szokott felszínre törni. Marosvásárhely 1990-es fekete márciusa máig román-magyar „frontvárossá tette” a nagyjából fele-fele arányban lakott települést. Az események értékelésében a román média túlnyomó többsége igen kiegyensúlyozott volt, ami azt sejteti, hogy ma már nem lehet Erdélyben újabb „fekete márciust”, véres magyar-román összetűzést kiprovokálni. Az egyik legismertebb emberjogi aktivista, a marosvásárhelyi Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke a kolozsvári Transindexnek nyilatkozva leszögezte: előre kitervelt és gondosan felépített provokációnak tartja az úzvölgyi temetőnél történteket, annak ellenére, hogy a történelem és a hagyomány is szolgáltathat alapot az ilyen incidensekre. Az, hogy egy szélsőséges csoport megjelenik és randalírozni kezd, nem a véletlen műve, hanem “szélsőséges csoportok rendezték, a Noua Dreaptă, a Vasgárda hívei, de még Traian Băsescu volt elnök csoportjai is, amelyek egyre inkább átveszik Vadim Tudor elveit, és ezzel próbálják a pártjukat újrabrandelni”. Azt is kifejtette, hogy  a szélsőséges nacionalizmus láthatóan ma is tud híveket szerezni Romániában, de már Kárpátokon kívüli csoportokat kellett mobilizálni, mert Erdélyben „nincs kereslet a Funar-féle politikusok irracionális szövegeire”. A Pro Európa Liga elnöke azonban azt is helytelenítette, hogy az RMDSZ és általában a magyar politikusok nem jöttek rá az első pillanattól kezdve, hogy ez provokáció lehet, és elmentek a helyszínre. Vasile Magradean, a Mediafax hírügynökség magyar ügyekkel foglalkozó újságírója a Népszavának nyilatkozva úgy vélekedett, „az úzvölgyi incidensek sajnos újra olajat öntöttek a tűzre, mindkét oldalról újra nacionalista kirohanások tanúi lehettünk, aminek legalábbis rövid- és középtávon, negatív következményei lesznek az együttélésre”. Magradean szerint a román és a magyar többség közötti kapcsolat még ez év elején is érezhetően sokkal jobb volt, mint a kilencvenes években vagy akár a kétezres évek elején. Eltűntek az olyan típusú nacionalista hangsúlyok, mint amit annak idején a Corneliu Vadim Tudor és Gheorghe Funar képviseltek, az Erdély elszakítását és Magyarországhoz csatolását állító hisztériák már legfeljebb elnéző mosolyt váltottak ki a többségben. Ez nyilván annak is köszönhető, hogy időközben a romániai magyarok helyzete is javult, de mint fogalmazott, "van még mit javítani ". Időközönként azonban nacionalista kirohanások történnek, a kedélyek izzani kezdenek, nem alaptalanul keltve azt a benyomást, hogy a román–magyar kapcsolat távol áll attól, hogy interetnikus modell legyen. "Olyasmikre gondolok, mint a székelyföldi polgármesterek megbírságolása a székely zászló kifüggesztése miatt; hogy a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen nem hozzák létre a magyar tagozatot, noha ezt írja elő az oktatási törvény, vagy arra, hogy meccseken esetenként magyar, vagy épp románellenes jelszavak hangzanak el. A gondok ellenére azonban az úzvölgyi nemzetközi hősi temető ügye mesterségesen keltett probléma. Egy határvita az alapja, amelyben a magyarok dokumentumokkal alátámasztva állítják, hogy a terület a Hargita megyei Csíkszentmárton községhez tartozik, a románok pedig amellett kardoskodnak, hogy a Bákó megyei Dormánfalva területe. Ennek a konfliktusnak a gyutacsát a dormánfalvi polgármester gyújtotta be azzal, hogy elrendelte 50 kőkereszt állítását a két világháborúban elhunyt román katonák emlékére”, mondta a román kolléga. Emlékeztetett arra, hogy „egy néhány magyar szélsőségesből álló csoport, hogy nehogy alul maradjon, nem talált jobb teendőt, mint fekete szemeteszsákokat húzni a román keresztekre – s ezzel a botrány borítékolva volt”, hiszen érzelmi kérdésről van szó, éppen ezért a reakciók is az átlagosnál sokkal vehemensebbek. Június 6-án, a hősök napján, álláspontja szerint mindkét oldal nacionalistái kihasználták a helyzetet. A román nacionalistákat nem érdekelte, hogy törvénytelenül emelték azokat a kereszteket, az sem, hogy a temető hovatartozása vitás, azt akarták bizonyítani, hogy ők otthon vannak, ők az urak a háznál. A magyarok pedig abban a szerepben tetszelegtek, hogy a román elnyomás és egyes románok vandalizmusának áldozatai. Hozzátette, a magyar politikusok számára egy ilyen incidens kiváló lehetőség potenciális voksgyűjtésre, az európai és nemzetközi fórumokhoz fordulásra. Mint mondta, profitáltak a helyzetből a budapesti politikusok is, akik nem szalasztották el az alkalmat, hogy nemzettársaik védelmére ugorjanak és bírálják a román hatóságokat. Vasile Magradean úgy gondolja, hogy ezek az incidensek összességében nem fogják befolyásolni az államközi viszonyt. Leszögezte, az úzvölgyi helyzet rendezése és a hasonló incidensek megelőzése a bukaresti hatóságok feladata és kötelessége. Csak ezután lehet higgadtan visszatekinteni a román-magyar együttélés újabb fekete lapjára, és levonni a tanulságokat, hogy ilyen többé ne történhessen.  

A felelősöket nem a színpadon kell keresni

Mindent összevetve, valószínűleg egy provokáció volt az úzvölgyi incidens, olyan provokáció, amelyet mindkét félnek óvatosan kellene kezelnie – nyilatkozta lapunknak Vasile Dancu szociológus, az Adrian Nastase szocialista, majd a Dacian Ciolos technokrata kabinetjének volt minisztere. A kolozsvári és a bukaresti tudományegyetemeken egyaránt előadó erdélyi professzor elmondta, az események kronologikus vizsgálata számára azt sugallja, a felelősöket lehet, hogy nem a színpadon, hanem valahol a kulisszák mögött kell keresni. A szakembert mindenekelőtt az erdélyi etnikumközi viszonyról illetve arról kérdeztük, mit sejt az események hátterében. „Több mint 25 éve foglalkozom interetnikus, mindenekelőtt az erdélyi román-magyar együttélésre fókuszáló kutatásokkal, és azt tapasztalom, hogy 1990 óta mondhatni „radikálisan” javult ez a viszony. A románok már nem tekintik fenyegetésnek a magyarokat, akik már nem tartanak attól, hogy a románok elűzik őket szülőföldjükről. A kulturális, sőt közigazgatási identitás kinyilvánításában, megélésében is haladás mutatkozik. Nyilván, van még mit tenni, és nem csak a kisebbségi magyar, hanem a román többségű régiókban is több helyi autonómiára lenne szükség, arra, hogy a döntéshozatal közelebb kerüljön az emberekhez. Az együttélés összességében viszont jó, egészséges, konstruktív, a sikeres uniós integráció valamint a magasabb életszínvonal elérése közös cél”, vélekedett Dancu. Arra a kérdésünkre, hogy minek tulajdonítja azt, hogy mégis potenciálisan igen veszélyes helyzet alakult ki, a szociológus úgy vélekedett, ennek okát talán az általános politikai kontextusban kell keresni. „ A román szélsőségeseknek nincs parlamenti pártja, és a magyar szélsőséges pártok sem érzik túl jól magukat. (A román közbeszéd és média Tőkés László illetve Szász Jenő korábban Fidesz segítséggel létrehozott pártjait emlegeti magyar szélsőséges formációként - a szerk.) A politikusok uszítási potenciálja mindkét oldalon gyengül. Ezen túlmenően, a brüsszeli bürokrácia elleni szuverenista kontextusban Orbán Viktort egyre több román kedveli és tiszteli. Már az erdélyi lakosságot célzó Fidesz üzenetek túlkapásai sem aggasztják a románokat. Valahogy így néz ki az általános keret, ám vannak jelenségek, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni”, állítja Dancu. Álláspontja szerint igen sok lehetséges tényező befolyásolhatja ezt a helyzetet. Látni kell azt is, hogy az RMDSZ egyre nehezebben gyűjti össze a voksokat, a legutóbbi EP-választáson is olyan megyékből gyűjtött ezerszámra „érdekes” támogatókat, ahol nem élnek magyarok, ami arra enged következtetni, hogy „nekik szükségük van az ilyenfajta botrányokra”. Ugyanakkor a politikai palettán az utóbbi időben megjelent román pártok mindeddig csak a korrupcióellenességre építettek, de Liviu Dragnea bebörtönzésével üzenet nélkül maradtak. Talán egy új veszély felmutatásával próbálják igazolni majd "nagy toleranciájukat", hiszen„a gyűlölet egymás ellen fordít, ez ellen harcolni kell. Nekem viszont erről az jut eszembe, hogy a kommunizmus idején a békéért kellett harcolni.” Dancu szerint azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Oroszország elég jól kontrollálja a virtuális teret régiónkban is, egyes elemzések szerint hatalmas hírszerzési tevékenységet fejt ki.  Meglátása szerint a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a román politikai mezőny egyre töredezettebb, egyre strukturálatlanabb. Vannak olyan kis szereplők, akik helyüket keresik ebben a mezőnyben. Ők is láthatták, milyen könnyen sikerült ez Macronnak Franciaországban vagy az USR-Plusnak Romániában, és arra gondolhatnak, hogy lehetséges ez a másik oldalon is, létrehozhatnak egy hasonló, de ezzel ellentétes erőt, olyant, amely „a hazát és a nemzetet védi”. Mindennek fényében állítja a volt politikus kutató, hogy a felelősök talán a kulisszák mögött vannak.    

Szerző
Témák
Erdély

Szabad szemmel – Orbán elrabolja Magyarország jövőjét

Publikálás dátuma
2019.06.14. 07:52

Nemzetközi sajtószemle, 2019. június 14.
Die Presse Orbán Viktor elrabolja Magyarország jövőjét, miután sajnálatos módon ma is zajos tetszést kelt felbujtó beszédeivel. Erre figyelmeztet vendégkommentárjában a bécsi Wiesenthal Holokauszt Intézet vezetője. Rásky Béla, aki 56-os szülők gyermekeként már kint született és történész, megjegyzi: vita tárgya, miként lett a képzett, törekvő és harcos fiatalból mára a hatalom bűvöletében élő, pénzsóvár, bosszúszomjas, egomán és gonosz autokrata. Vagy ezek a tulajdonságai már akkor is megvoltak, amikor felszólalt Nagy Imre és társainak újratemetésén? És a romboló provokátor már eleve benne rejlett? Mint írja, nem lehet szabadulni attól az érzéstől, hogy a miniszterelnök hatalmas kísérletet folytat népével és az unióval: meddig lehet felizgatni és megalázni egy társadalmat. Tudását nem arra használta, hogy kivezesse az országot a zsákutcából, lehorgonyozza azt a demokratikus Nyugaton. Inkább visszaélt azzal, hogy visszaállítsa a tekintélyelvű, feudális beütésű, a felsőbbségnek engedelmeskedő rezsimet. Azzal a különbséggel, hogy most nem az arisztokrácia tartja fojtófogásban a magyarokat, hanem az új oligarchia, amely azonban ugyanazokat a sajátosságokat, illetve szociális érzéketlenséget mutatja fel, mint a Horthy-rendszer uralkodó osztálya. De működik. A társadalomtudósoknak kell megtalálniuk a választ, hogy a sok millió fanatikus miért vesz részt ebben az ámokfutásban. Hogy egy ország miért tűri el az egészségügy, az oktatás, a közszolgáltatások jelenlegi állapotát. Hogy miként lehetséges egy olyan választási rendszer, amelyben az ellenzéknek szinte semmi esélye sincs, miközben több mint félmillióan már a határon túlra távoztak. Elűztek egy egyetemet, a nemszeretem értelmiségiek ellen hajtóvadászat folyik. Hogy miért nem lázadnak fel az emberek, amikor a sajtó agymosást hajt végre, folyamatosan átírják a történelmet, Nagy Imre szobrát lebontják, semmilyen segítséget nem adnak a menekülteknek, viszont pogromhangulatot keltenek a migránsok ellen. Hogy miért lopnak el szégyentelenül mindent, ami nincs odabetonozva, ahhoz nem kell tényfeltáró újságírás: elég egy pillantás a hivatalos közlönybe és látni, hogy Orbán klikkje magának szerzi meg az uniós támogatásokkal megvalósuló közmegbízásokat. Csakis a kormányfő és talpnyalóinak bűne, hogy megsemmisül az amúgy is gyenge civil társadalom, és járomba hajtják az akadémiai intézményeket, valamint a közmédiát. A tragédia része, hogy az EU nem találta meg az ellenszert. A brüsszeli elitet is felelősség terheli a magyar demokrácia szétveréséért. Orbán politikai rendszere egy egész országot foszt meg a jövőjétől, újabb 30 év ment veszendőbe.
Reuters A cseh miniszterelnök úgy nyilatkozott a V4-ek vezetőinek budapesti egyeztetése után, hogy a csoportnak nincs saját jelöltje sem a Bizottság, sem az Európai Tanács élére. Babis szerint a négyek célja az, hogy a legjobb jelöltet találják meg Juncker utódjaként. Azt elismerte, hogy a tanácskozáson felmerült a távozó szlovák biztos, Sevcovic neve, de csak röviden. Igazából arról volt szó, maradjon-e csúcsjelölti rendszer. A magyar, a szlovák, a cseh és lengyel vezetők azért gyűltek össze, hogy megvitassák, miként tudnák hallatni hangjukat az unió irányvonalának meghatározásában, miután eddig javarészt az számított, mit akarnak a németek és a franciák. Havasi Bertalan azt hozta nyilvánosságra közleményben az ülés után, hogy a négyek közös álláspontot kívánnak képviselni mind személyi, mind politikai kérdésekben a jövő heti EU-csúcson.
Bloomberg A lengyel kormányfő szóvivője annyit árult el a budapesti regionális csúcsot követően, hogy a 4 állam megállapodott: közösen voksolnak az unió vezető tisztségeinek betöltéséről, így arról, hogy ki legyen a Bizottság, az Európai Tanács, a Központi Bank az Európai Parlament és a Külügyi Szolgálat vezetője. Ám mint mondta, Strasbourgban a választások folytán új erőviszonyok formálódnak, ezért lehet, hogy a jövő héten még nem lesz döntés a posztokról. A hírügynökség is idézi Havasi Bertalant, aki a házigazda Orbán Viktor nevében azt közölte: a visegrádiak olyan jelölteket támogatnak, akinek van megfelelő tapasztalata és tiszteletben tartja Közép-Európát.
Wall Street Journal A jó választási eredmény ellenére a jelek szerint felsültek az euroszkeptikus és nacionalista erők, amelyek közös frakciót akartak létrehozni Strasbourgban. Így nem lesz lényeges befolyásuk az Európai Parlamentben, miután nem csatlakozott hozzájuk sem a Fidesz, sem a PiS, sem a Brexit Párt. Le Pen és Salvini ugyan megerősítette összefogását, ám az orosz viszony, illetve személyes ellentétek miatt több fontos pártot nem tudtak megnyerni a célnak, mármint hogy belülről verjék szét az uniót. Mivel csupán egy tucatnyi hasonszőrű tömörülés állt be mögéjük, hiába szerették volna, ha ők alkotják a második legerősebb csoportot, a mandátumok számát tekintve csak 5-ek. Ezzel szemben az Európa-barát tábor megszerezte a kétharmadot. Le Pen azonban így is azt ígérte, hogy nyomás alatt tartják a hagyományos pártcsaládokat, és azt is mondta, hogy a már nincsenek elszigetelve azok, akik a nemzetet védik. A Liga képviselője arról beszélt, hogy leginkább az európai szuperállamot igyekeznek megakadályozni. Ám nem valószínű, hogy meg tudnák hiúsítani a jogszabályok elfogadását, mert ahhoz egyszerűen nincsenek elegen.
Yahoo/AP  Le Pen kifejtette, hogy az euroszkeptikus erők nem akarják az EU végét, viszont ajtajuk továbbra is nyitva van a többi közt a Fidesz és a Brexit Párt előtt. A jelentés megjegyzi: átnevezték ugyan magukat az európai szélsőjobbos és populista pártok, de közülük sok ugyanazokkal az arcokkal és ugyanazzal a politikával próbálkozik, mint idáig. „Az Identitás és Demokrácia” névre keresztelt csoport azt ígéri, hogy visszaveszi a nemzeti jogok egy részét Brüsszeltől, fokozza a biztonságot és megakadályozza a migránsok belépését. A francia pártvezér kijelentette a tegnapi alakuló tanácskozáson, hogy lejárt az idő, amikor az emberek háta mögött lehetett titokban manőverezni. A frakciónak egyébként 9 tagállamból 73 helye lesz Strasbourgban, azaz megkétszerezte eddigi eredményét, ám ez is csak a mandátumok mintegy 10 %-ának felel meg. Azaz nincs szó blokkoló kisebbségről. Ugyanakkor erősen kérdéses, hogy a csoport képes lesz-e összetartani, hiszen tagjai nacionalisták és érdekeik igencsak szerteágaznak. A szélsőjobbos AfD képviselője azt bizonygatta, hogy az identitás összeköti őket.
Deutsche Welle  A Nemzetközi Valutaalap elnök asszonya arra figyelmeztetett, hogy a közép- és délkelet-európai autógyárakat súlyos következmények fenyegetik az USA által kilátásba helyezett gépkocsi vámok miatt. Ezek az üzemek ugyan nem sok kocsit szállítanak a tengerentúlra, ám termékeik beépülnek azokba a járművekbe, amelyeket az érintett konszernek Nyugaton szerelnek össze. Ezért Lagarde különösen fontosnak tartja a párbeszédet, mert el kell hárítani a kereskedelmi viszály veszélyét. Csak éppen ez nem lesz túl könnyű, mert az amerikaiak leginkább akkor lennének hajlandóak elállni tervüktől, ha Európa cserében csökkenti az agrárvámokat, illetve –támogatásokat. Ezt azonban az EU elutasítja, ám Washingtonban tudják, hogy az uniót az autókon keresztül jól meg lehet zsarolni. Ha nem sikerül valamit tenni, akkor azt hamar megérzik a földrész keleti felének gazdaságai is – hangsúlyozta Lagarde.  
FT  Trump, Farage és a többi populista keresztes hadjáratot hirdetett a korrupció mocsarának kiszárítására, ám valójában dagonyázik abban. Ez a helyzet Izraelben, Ausztriában, Nagy-Britanniában, Oroszországban és Csehországban is. Sőt, egyre inkább úgy tűnik, hogy képtelenek ellenőrzésük alatt tartani a helyzetet. Pedig, ahogy a szakértő, Cas Mudde megfogalmazta: jelszavuk az, hogy ők az egyszerű embereket képviselik a korrupt elittel szemben. A radikális jobboldal a korrupció, a bevándorlás és a biztonság szentháromságát tűzte zászlajára. A nagy pártok politikusai csak lassan jöttek rá, hogy kicsinyes pénzéhségük megbuktathatja őket. Ám azt is bőven meg lehetett jósolni, hogy sok keresztes vitéz a végén boldogan pancsikál a sárban. Sokukat elbűvöli a gazdagok életmódja. Ez az oka, hogy az amerikai elnöknek már két korábbi munkatársa is börtönben van. Az effajta megszégyenülést azonban politikai üldöztetésre vezetik vissza és sok hívük hisz is nekik. Ám változik a kép, mert a populisták egyre gyakrabban a vetélytársaknak engedik át a korrupció ügyét. Ráadásul már a migráció sem annyira égető kérdés, ahhoz valami nagy terrorakció kellene, hogy visszakerüljön a figyelem középpontjába. Ellenben a fiatalokat roppant mód foglalkoztatja a környezetvédelem, ám abban a demagógok nem túl jók. A korrupció továbbra is napirenden marad, de úgy, hogy felbukkannak olyan politikusok, akik szegénységi fogadalmat tesznek. Ilyen maga a pápa is. Ha a populisták versenyre akarnak kelni velük, akkor fel kell adniuk a fényűző életet.
Die Presse  Egy friss tanulmány arra figyelmeztet, hogy a keleti uniós tagokból a következő években akár 35 millió ember is kivándorolhat Nyugatra. Munkaerőt errefelé már most is csak nehezen lehet találni, amit igazol, hogy a győri Audi munkatársai a sztrájkkal kétszer 10 %-os béremelést tudtak kicsikarni. Így egyre több ösztönzőre van szükség, hogy az emberek ne menjenek külföldre, mert ha ez így megy tovább, akkor küszöbön áll az exodus. Románia pl. 2060-ra elveszítheti lakásságának csaknem az egyharmadát, de nem jobbak a kilátások a litvánoknál, a bolgároknál, de még a görögöknél sem. Az elemzés szerint a legfőbb mozgatórugó a jövedelmekben, illetve az életszínvonalban jelentkező szakadék. Ráadásul öngerjesztő spirál indul be: a tömeges emigráció folytán lassul a növekedés, egyre több lesz az idős ember, ám ez csak arra ösztönzi a fiatalabbakat, hogy ők is elhagyják az országot. És már most sem igen látják, hogy miért kellene maradniuk. Így azután várhatóan csak nő fejlettségbeli különbség a kontinens két fele között. Miközben a munkaerőhiány miatt a Nyugat csábítja a keleti szakembereket.
Economist  A vezércikk sürgeti, hogy az unió váltsa be ígéretét és mielőbb kezdje meg a csatlakozási tárgyalásokat Észak-Macedóniával. Még akkor is, ha a bővítés mostanság kiment a divatból. Magyarország és Lengyelország ugyan az igazságszolgáltatás függetlenségét támadja és lecsap a sajtóra, így fura volna azzal érvelni, hogy a tagsági kilátások révén a demokrácia teret hódíthat az egykori diktatúrákban. A Nyugat-Balkán meg különösen nehéz terep ebből a szempontból. De ez nem terelheti el a figyelmet arról, mekkora fejlődést ért el a korábbi Macedónia. A tekintélyuralom bukása után nekilátott a korrupció felszámolásának és a bírósági rendszer reformjának. Nincs feszültség a szláv többség és az albán kisebbség között. De főként rendezte képtelen névvitáját Görögországgal. Ám az EU most évekre ki akarja tolni a felvételi párbeszédet, ami egyenesen veszélyes, mert a késlekedés súlyos következményekkel járhat a szkopjei kormány számára. A lakosság már az eddigiek alapján is borúlátó és a kudarc első jelére menesztheti a hatalmat. Azon kívül új vezetés kerülhet hatalomra Athénban és az felrúghatja az egyezséget. Arról nem beszélve, hogy a régióban más államok is azt mondhatják: az unióban nem lehet megbízni, hiszen, lám, semmibe veszi a saját szavát. Ezt a regionális terveket dédelgető oroszok, kínaiak, törökök boldogan aláírják. Ezzel szemben a dialógus megkezdése megerősíti az Európa-hívő reformerek helyzetét az egész Nyugat-Balkánon. Ha Brüsszel visszautasítja Észak-Macedóniát, az durva volna és öngóllal érne fel.
Szerző