CDU-válság

A német szociáldemokraták az utóbbi években permanens válságba kerültek. Az előző nagykoalíció idején Angela Merkel kancellár kivette a szelet az SPD vitorlájából, hiszen egyértelműen centrista, szociáldemokrata programot valósított meg, így elveszett az SPD karaktere. A nagykoalíció 2018-as felújítása után felgyorsult az SPD erjedése, ám ez elsősorban nem az uniópártokkal való kormányzati együttműködés folytatása miatt történt. Inkább amiatt, mert a párt kezdte elveszteni néppárt jellegét, amit nem tudtak megemészteni az SPD egykor befolyásos személyiségei. A feltörekvő fiatalok sem játszanak túl pozitív szerepet, az ifjú szociáldemokraták vezetője, Kevin Kühnert folyamatosan bírálja a pártvezetést, a nagykoalícióban való részvételt, az azonban sosem derült ki, mi is az ambiciózus fiatalember programja. Az uniópártok aggódva figyelték a nagykoalíciós partner SPD-nél történteket, ám most ugyanaz a sors fenyegeti a CDU/CSU-t, mint a szociáldemokratákat. Az európai parlamenti választás óta megjelent közvélemény-kutatások riasztóak a kereszténydemokraták szempontjából, akad olyan iroda, amely sosem mért ilyen alacsony értéket – 24 százalékot – az uniópártok számára. Ilyenkor pedig megkezdődik a kapkodás, a bűnbakkeresés, ami – mint az SPD példája is mutatja – épp az ellenkező hatást éri el és felgyorsítja az erjedés folyamatát. A konzervatív szárny máris felvetette, kérjék ki a párttagság véleményét arról, ki legyen a kancellárjelölt, vagyis Annegret Kramp-Karrenbuer ne lépjen automatikusan Angela Merkel örökébe. Ezek a felvetések a lehető legrosszabb irányba viszik a pártot – figyelmeztetett igen józanul a szintén a konzervatívokhoz sorolt Friedrich Merz, aki Kramp-Karrenbauer legnagyobb riválisa volt a CDU tavaly decemberi elnökválasztásán. Persze egy demokratikus politikai erőnél előfordulnak ilyen viták, a német pártoknál nem az a szokás, hogy az első számú vezető dönt egy személyben mindenről, s aki nem ért vele egyet, az repül. Ugyanakkor az is biztos, hogy Angela Merkel – távozzék bármikor is – nagyon hiányzik majd a német belpolitikából.

Szobordöntés

Komoly figyelmeztetést kaphatott a jelenlegi hatalom azzal az interjúval, amely tegnap jelent meg a Magyar Hírlapban. A közlés szándéka persze egyáltalán nem ez volt. A harminc évvel ezelőtti eseményekre emlékező sorozatban ezúttal Szűrös Mátyást kérdezték meg. Azt a politikust, akinek az a tisztesség jutott, hogy – mint ideiglenes köztársasági elnök – 1989. október 23-án kikiáltsa a Magyar Köztársaságot. És szavai nyomán a mai rendszer korifeusai és fenntartói elgondolkozhatnak: közöttük is ott lehet egy vagy több ilyen ember, aki majd egyszer – talán pont harminc év elteltével – lerántja a leplet napjaink politikájáról. Szűrös Mátyás nem akárki. Az MSZMP – vagyis az állampárt – külügyi osztályának munkatársa, majd helyettes vezetője. Aztán berlini és moszkvai nagykövet. Később a Központi Bizottság külügyi titkára. A szocialista rendszer megbízható kiszolgálója. Aki a rendszerváltás óta építi a maga ellenzéki szobrát. Mintha nem lett volna egyik oszlopa, egyszersmind haszonélvezője a „létező szocializmusnak”, amit most – utólag – úgy aposztrofál, hogy „proletárdiktatúraként működött”. Akkor esze ágában nem volt elhatárolódni Kádártól és csapatától, de már hosszú évek óta készséggel kibeszéli őket. Egyáltalán nem arról szól ez a történet, hogy egy szerencsétlen, immár 86 éves ember képtelen pontosan felidézni az eseményeket. Szűrös Mátyás mindenre emlékszik, de ezt igyekszik a maga javára fordítani. Mintha ő, meg még néhányan valamiféle belső ellenzéket, sőt, ellenálló csoportot képeztek volna a párt „keményvonalasaival” szemben. Nagyon jellemző, hogy eközben még egy harminc éve hízó legendával is leszámol, nem törődve azzal, hogy sértheti mai barátai érdekeit. Azt mondja ugyanis, hogy Mihail Gorbacsov szovjet államfő-pártfőtitkár „már 1988-ban elárulta, hogy ki fogja vonni a szovjet csapatokat az országból, csak mi ezt nem kommunikáltuk”. Vagyis ezek szerint Orbán Viktor tárt kapukat döngetett, amikor Nagy Imre újratemetésén a csapatkivonásra szólított fel, s nem a mai miniszterelnöknek köszönhető ez az egész. Nagyon tanulságos az interjú. De nem csupán azért, mert bizonyítványt állít ki egy emberről, aki történelmi események részese lehetett, s utólag egészen más színben igyekszik feltüntetni a saját szerepét. Hanem főképpen amiatt, mert szép lassan az egykori, ma már „átkosnak” nevezett korszakhoz hasonló alakult ki Magyarországon. Csak éppen most minden fordítva van, mint akkor: az ideológia, a politikai rendszer pont az ellenkezőjére fordult. Ám ezt is emberek alakítják, olyanok, akik most nem Kádárt, hanem Orbánt istenítik, őt tekintik kicsiny hazánk megváltójának. Amíg működik a dolog és bejön a számításuk. Ott vannak azonban közöttük napjaink Szűrös Mátyásai is, akikről utóbb ki fog derülni, mennyi mindent elleneztek, s hogyan küzdöttek a mai hatalom ellen, ráadásul mindezt még el is mondják. Majd. Még nem tudjuk, a mai ismert arcok közül ki(k) lesz(nek) áruló(k). De kellő időben előjönnek. És ledöntik az amúgy is romos szobrokat. 

Lassú agónia

Inog a korona a borok királyának fején… Ezt a mondatot a tokaji borokért rajongó külföldi barátomtól hallottam, akivel néhány napja Hegyalján jártunk. Születésnapi ajándék volt a háromnapos „bortúra”, de sajnos kicsit szomorúra sikerült, amit a pincékben kóstolt tokaji nedű sem tudott vele feledtetni. Mert lehangoló látvány végigsétálni a város főutcáján, ahol lehúzott redőnyű boltok sorakoznak, ahol az elegánsnak készült étteremre is ki van írva, hogy eladó, hogy a gazdát kereső, elhanyagolt házakról ne is beszéljünk. Innen nézve biztosan igazuk van a Tokajért aggódóknak, de a város igazi problémájának legfeljebb csak tükre ez a látvány. A helyiek szerint vannak időszakok, amikor egymást érik a turistacsoportok, máskor napokig embert nem látni az utcákon. Esténként egy-két pincében még  talán van is némi élet, de aki nem feltétlen iszogatni akar, jobb, ha ki sem mozdul a szállásáról, mert nem könnyen talál egy kávézót vagy cukrászdát.
Tokajról nem lehet azt mondani, hogy a fiatalok városa volna, mert aki teheti, odébbáll innen. A szőlő túl kemény munka, a családok egy része addig gazdálkodik, amíg az idősebbek bírják a munkát. Igyekeznek művelni az ültetvényüket, ahonnan néhány hordónyi bor kerül is a pincékbe, de ebből közel sincs annyi jövedelem, amiért a fiataloknak érdemes volna „rátenni” a jövőjüket. Hírek szerint az idén már át sem veszik majd a termésüket. A negyven-ötven hektáros gazdaságok már átálltak a gépi művelésre, arra a kevés kézi munkára pedig, ami emellett is szükséges, akár még a határon túlról is hoznak embereket. A helyi viszonyokat jól ismerők szerint háromféle gazdálkodás jellemzi a tokaji borvidéket. Van néhány komoly, nagyüzemi módszerekkel dolgozó „borgyár”, köztük az egyszerű falusi legény gyerekkori barátjáé, amelyek igyekeznek megszerezni az ültetvények javát és ellehetetleníteni a kistermelőket. Van néhány független fiatal bortermelő, aki vette a fáradságot, és beutazta a világot, megpróbálta ellesni és hazahozni a XXI. századi technológiát; és persze az öregek, akik a családi hagyományok alapján, több-kevesebb sikerrel küzdenek az esővel, a meleggel, a szőlőbetegségekkel…
Ezen a vidéken senki nem vitatja, hogy a legnagyobb csata nem a kártevőkkel folyik, hanem a piaccal. Nagyon nehéz bejutni vagy éppenséggel bent maradni a külföldi vendéglők étlapján, a nagy áruláncok polcain. És akinek ez sikerül is, állandó árharcban áll a sokszor silányabb minőségű, de nagy tételben kínált olasz, francia, chilei, dél-afrikai termelőkkel. Még az évszázadokig a borok királyának tartott aszúért sem hajlandó a piac annyit fizetni, mint amennyi megilletné a magyar termelőt portékája ára-értéke alapján. Ahol pedig így is szívesen megvennék, talán még meg is fizetnék a jó bor árát – az orosz piacon –, ott a kereskedők akkora tételben volnának csak hajlandók rendelni, amennyit a Hegyalja összes pincéjéből sem tudnának összehordani. Amíg ebből a patthelyzetből nem talál kiutat a város, addig marad a lassú agónia, maradnak a bedeszkázott ablakú házak és a megannyi eladó tábla a falakon.
Szerző
Somfai Péter
Frissítve: 2019.06.14. 15:24