„Harminc évvel ezelőtt hallottam Orbán Viktort beszélni, és fiatalosnak, bátornak tűnt. Utána beszélgettem vele, mondtam is neki, hogy túllőtt a célon. Csak nem gondolja, hogy kivonulnak a szovjetek, mert ő azt mondja? Aztán kiderült, hogy 1989 a csodák éve volt: a szovjetek kivonultak” – emlékezett vissza a Nagy Imre mártír miniszterelnök és társai temetésének 30. évfordulója alkalmából rendezett konferencián Adam Michnik.
Az egykori lengyel demokratikus ellenzék egyik vezető személyisége, a Gazeta Wyborza vezető napilap főszerkesztője szerint azonban azóta nagyot fordult a világ. A magyar miniszterelnököt ma már nem zavarja, ahogy orosz csapatok vonulnak be a Donbaszba (a kelet-ukrajnai Donyec-medencébe) és a Krím-félszigetre, és autonómiát követel a kárpátaljai magyaroknak.
A lengyel történész emlékeztetett, Nagy Imre kommunista volt, de olyan kommunista, aki végül feláldozta életét elveiért és az ország függetlenségéért. Ehhez képest szerinte Orbán Viktor ellentétes evolúciót járt be, a szovjetek távozását követelő liberális demokratából Vlagyimir Putyin tisztelője, a polgári értékek leépítője lett. Úgy vélte, Lengyelország és Magyarország ma rossz irányba halad, amit meg kell állítani.
A konferencia másik előadója, a brit Timothy Garton Ash egyenesen úgy fogalmazott, már azt is nehezen lehet mondani, hogy Magyarország még demokrácia. Az Oxford Egyetem történész professzora szerint ugyanis az „illiberális demokrácia” önellentmondás, legfeljebb arra jó fogalom, hogy leírjuk a még nem teljesen autoriter, de a demokratikus jogokat nem tisztelő rendszereket. A Közép-Európa-szakértő felidézte, egy héttel ezelőtt egy pozsonyi konferencián kérdőre vonta Szijjártó Pétert, és ahogy a külgazdasági és külügyminiszter a magyar kormányt védte, az a kádári időket idézte. Szerinte a kommunikációjuk egyfajta kollázsa a féligazságoknak és hazugságoknak.
Ash professzor szerint ugyanakkor a magyar – és lengyel – helyzet a Nyugatról, az Európai Unióról is sokat elmond. Úgy vélte, a „mágnesként ható” Nyugatot a ’80-as években a pénz és az értékek keverékeként látták. A probléma azonban az, hogy az unió is kettős beszédet alkalmazott a bővítésekkor: a csatlakozáshoz támasztott kritériumoknak a tagállamoknak nem kell megfelelni, ha valaki már a szervezeten belül van, már azt csinál, amit akar. „Orbán Viktor 1989 örökségét felhasználva erodálta –ha nem lerombolta – a demokráciát, és közben mégis megkapta az uniós pénzt. Mi több, ezzel jutalmazta embereit és építette ki rendszerét! Orbán megharapta a kezet, ami eteti. Támadja Brüsszelt, de közben bezsebeli a pénzt! – mutatott rá a történész. Ash szerint ezért az unió feladata, hogy összekapcsolják az értékeket és a pénzt. Botrányosnak találta az Európai Néppárt viselkedését is, amiért a fideszes szavazatok reményében máig nem zárta ki soraiból a magyar kormánypártot.
