Mindennapi DNS-ünk

Kedves Barátaim!
Annyi hányattatás után végre nyíltan, tudóstársaink megvető pillantásaival nem törődve kimondhatjuk, amit mi már évek óta tudunk: a magyar az első nép a világon. És nemcsak azért, mert Nimród népe az egyetlen, amelyről száz százalékig bizonyítható, hogy a Szíriuszról származik, hanem azért is, mert az egyetlen, amely DNS-ében hordozza jövője, elhivatottsága terhét: a kereszténységet és a labdarúgást.
Kedves Barátaim, drága szíriuszi szkíták!
Ahogy az éveken át csak titokban publikáló Grespik László is mondta: az emberi faj DNS-ének adott hosszegységen mindössze három csavarodása van, míg a magyarnak kilenc! Ez megegyezik a Szíriuszról a Földre érkező fény megcsavarodási számával. Ebből származik a magyar elme, lélek, szellem kivételes volta, kozmikus származása, a magyarok kiválasztottsága. A magyarok ősapja – az elhallgatott és a katolikus egyház által soha el nem ismert teljes Biblia szerint – Nimród volt, aki gyakran Ménrót néven szerepelt. Ménrót pedig a Föld első királya volt. Az Ószövetségben olvasható, hogy a Vízözön előtti kultúra nyelve Nimród nyelve volt. Nimród pedig magyarul beszélt. Ma már több neves folyóirat, köztük a Világfigyelő, a mindentelhallgatnak.com és az ittazigazsag.hu is feketén-fehéren megírja, hogy Jézus Krisztus is magyar nyelven szólalt meg. Mert mit is mondott Jézus? „Ez az én testem és az én vérem...” Márpedig egyetlen nyelv van csupán, amelyben egy új szó keletkezik, ha e két szót összerakjuk – test-vér – ez pedig a magyar!
Magyar test-véreim!
Ne féljünk beismerni, hogy Jézus, aki megalapította a kereszténységet, az ősi magyar népbe született le, trónörökös volt, aki az uralkodás helyett az emberiséget tanította, nyelve pedig a hun volt. Ha pedig Jézus magyar volt, akkor minden leszármazottja is magyar. „Én vagyok a legkeresztényebb, tehát a legeurópaibb az európaiak között. Európa DNS-e vagyok, annak az őrzője” – mondta szeretett miniszterelnökünk nemrég, és volna-e bárki, aki ezt megcáfolhatná? 
Magyarok, férfiak és asszonyok! 
Hogy is mondta az Úr? „Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától!” És úgy is történt. De az Isten nem két világító testet alkotott, ahogy a hivatalos Biblia írja, hanem hármat: a Napot, a Holdat és a futball labdát. Utóbbit pedig – és ezt cáfolhatatlan bizonyítékok sora támasztja alá – nekünk, magyaroknak adta. „A magyarok DNS-ébe van kódolva a labdarúgás szeretete, és ez nem is fog változni" – mondja egy helyütt Menczer Tamás tájékoztatásért és Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkára. Ez pedig azt jelenti, hogy mi, magyarok az ősidőktől fogva jobbak, erősebbek és labdaérzékenyebbek vagyunk a többi népnél. Stadionjaink templomok, amelyekben saját magunkhoz imádkozunk. 
Véreim!
Jézust rendszeresen hajjal a fején ábrázolja még a hivatalos Biblia is. Vagyis amikor az Úr Jézust, az ő fiát teremtette így szólott: haj rá! Ezt üzenjük tehát mi is a kétkedőknek, a hazátlanoknak, a magyar nép ellenségeinek: hajrá Magyarország, hajrá magyarok! Félidő 1-0 ide!
Szerző
Kövesdi Péter
Frissítve: 2019.06.18. 10:11

Állambácsi

Az állam én vagyok. Én is. Meg a többiek. Mi, mindannyian. Mégis, immár kilencedik éve az a felállás, mintha az állam már nem én lennék. Hanem csak azok, akik helyeslik a jelenlegi irányt, akik jónak tartják mindazt, ami itt történik mostanság, akik visszaépítették azt, amit egyszer már sikerült lebontani.
Talán ezért is torzult el a jelenlegi hatalom értéktelen rendje abba az irányba, hogy Kubához, Venezuelához, vagy éppen Kínához hasonlóan nálunk is az legyen a politikai alapfelállás, hogy az állam majd gondoskodik rólunk, helyettünk, nekünk még csak gondolkodnunk sem kell. És akik beálltak a sorba, hagyták, hogy a tudatuk hiánya legyen a mérce, azok irányítanak minket, még gondolkodókat.
Hiába határozza meg a lét a tudatot, ha nincs mire hatni. Kiüresített térben minden értelem értelmetlenné válik. Talán emiatt is vannak értelmetlen döntések, értelmezhetetlen eredményekkel. Talán ide vezethető vissza mindaz, ami ma egyre többeknek már teljességgel idegen, elfogadhatatlan, amit egyre többen már elutasítanak.
Valószínűleg mindenkinek elemi vágya, hogy anyagilag biztonságban éljen. Naivitás ugyanakkor azt hinni, hogy az állambácsi tényleg gondoskodni fog rólunk. Valójában csak magunkra számíthatunk.
Éppen ezért szakítani kell azzal az attitűddel, amely mélyen beidegződött a társadalom többségének tudatába! Főleg, ha minderre még politikai hatalmat is építenek. Tudniillik azt, hogy az „állambácsi biztonságot nyújt", és megúszhatod a versenyt! Hogy az állambácsi majd gondoskodik rólad. Hogy az állambácsit becsapni nem kell félnetek, úgysem ellenőriznek mindenkit, mindenhol.! Hogy az állambácsit mindenkor meg lehet, sőt meg is kell fejni. Lehet érzékelni, hogy a konzervatívok éppen ezekre a kommunista hagyományra építenek.
Orbán is éppen az ilyen nosztalgiákra próbál bazírozni, hogy szavazatokat gyűjtsön. És nemhogy demagóg módon épít erre a beidegződésre, hanem a félelemre, a megfélemlítésre játszva manipulál, befolyásol, érdekeltté teszi mindazokat, akik az állam működésének a normalitását lennének hivatottak biztosítani. Ezért is torz és deformált ez az egész jelenlegi rendszer. De ha a Kádár-korszaktól örökölt mentalitástól nemhogy nem tudnak, de nem is akarnak elszakadni, akkor ez a szakítás azontúl, hogy szükségszerű, iszonyúan nehéz is. Ezért új struktúra helyett ezt alkalmazták mint könnyebb megoldást. Átvéve természetesen ennek minden elemét, beleértve a teljes és totális központosítást és az államosítást. Minden és mindenki egy embertől függjön.
Csakhogy ez nagyon veszélyes. Ugyanis a függők irányíthatók, manipulálhatók, befolyásolhatók, kényszeríthetők. Gazdasági és politikai téren egyaránt.

 Aminek következtében az objektív, tárgyilagos mérlegelések hiányán alapuló döntések torz eredményeket képeznek. Ha nincs önálló döntési jog és lehetőség, akkor tényleg csak marionettbábuk vagyunk mindannyian. És szalutálunk egy despota minden, a realitásoktól is elrugaszkodott ámokfutásához. Egyre többet teszünk be abba a közös zsákba, amelyiken egyre nagyobb lyuk tátong. És minél több folyik bele, annál több folyik ki belőle. Viszont az eredménye, de még a látszata is a nullával vetekszik. 
Mindez csak egyre jó: a még mindig elvakultakkal elhiteti, hogy milyen jó is, ha az állam nemcsak gondoskodik rólad, de gondolkodik is helyetted. Talán ezért is van az, hogy a politikusok jobban szeretik, ha sokat vonnak el, a visszaosztásnál pedig ők diktálhatnak.
Hogy egy példával is érzékeltessem mindezt: az is közrejátszott az magánnyugdíjvagyon állami ellopásában, hogy ennek az állambácsinak nagyon nem tetszett az öngondoskodás, az önálló takarékoskodás. Ez szembement az állambácsi majd gondoskodik rólad ígérettel. A magánnyugdíjak viszont, a nyugdíjas halála után, az örökösöket gazdagították volna. De ha ez a pénz is az állami nyugdíjkasszát növeli, akkor az az állam feneketlen bugyrában landol, ismeretlen felhasználási céllal. A mi pénzünk, mégsem szólhatunk bele a felhasználásába. Mint ahogy a magánynyugdíjak átszivattyúzása után is sok mindenre felhasználták azt az összeget, csak nem arra, ami a rendeltetése volt. Jellemző példája ez annak, hogy mekkora értékkülönbség van az állami és/vagy az öngondoskodás között. 
Az egyközpontúság, a személyi kultusz, a hatalomkoncentráció - nem lévén igazi, valós kontrollja - rengeteg pénzt emészt fel. Jóval többet a kelleténél. A mohóság, a hozzá nem értés, a realitások hiánya nem ismer határokat. 
Tudom, hogy a működéshez pénz kell, Tisztában vagyok vele, hogy pénz nélkül elhal az állam. De az enyém meg felkopik.
Szerző
Ferincz Jenő

Média és hatalom

Mondják, hogy az alkohol oldja a gátlásokat, az ember annak hatása alatt őszintén kimond olyanokat is, amiket józanul nem tenne. Ennek a közismert igazságnak lett áldozata Heinz-Christian Strache volt osztrák alkancellár is, amikor kifejezte vágyát egy Orbánéhoz hasonlító médiapiaci térfoglalásra, és ezért cserébe jól fizető állami megrendeléseket ígért. Az eset érdekes párhuzamok végiggondolására indít.
A volt alkancellár szerény volt: nem rögtön egy egész médiabirodalmat, csupán egy – igaz, fajsúlyos – lapot, a Kronen Zeitungot szeretett volna szárnyai alá venni. Ez is elég volt azonban ahhoz, hogy belebukjon nemcsak ő, hanem az egész osztrák kormány. Ilyesmi nálunk szóba sem jöhet. A NER szilárdan áll talapzatán, nyilván fel sem merülhet egy hasonló barter gyanúja sem. 
Csak a véletlen műve lehet, hogy a hazai nyomtatott sajtó többségét, közte az összes vidéki napilapot magáénak tudó és a Népszabadságot kivégző Mediaworks annak a Mészáros Lőrincnek a tulajdonában kötött ki, akinek más érdekeltségeihez özönlenek a jól fizető állami megrendelések. Feltehetően annak az önzetlen felajánlásnak sincs köze ezekhez az állami megrendelésekhez, amelynek révén az egész portfólió Mészárostól ingyenesen a Fidesz média-gólemének, a Közép-Európai Média- és Sajtó Alapítványnak (KESMA) a tulajdonába került. Nyilván ugyanez az önzetlenség indította a többi NER-lovagot is hasonló felajánlásokra. 
Amiről Strache csak álmodozott, az nálunk már rég megvalósult, méghozzá ugyanannak a készséges „üzletembernek” Heinrich Pecinának az áldásos közreműködésével, akit Strache is emlegetett, és aki „kéznél volt” akkor is, amikor a Médiahatóság a Ringier és az Axel-Springer cégek fúziójának megakadályozásával lehetetlenítette el, hogy a Népszabadság tőkeerős befektetőhöz kerüljön. A Médiahatóság akkor a sokszínű tájékoztatást látta veszélyben forogni. A csaknem ötszáz médiumot magába nyelő KESMA esetében ilyen veszély nyilván nincs, igaz, hogy ennek a kínosan védhető álláspontnak a képviseletétől Orbán Viktor megszabadította a Médiahatóságot azzal, hogy az ügyet nemzetstratégiai jelentőségűnek nyilvánította. 
Mindezekből (is) látszik a mi demokráciánk fölénye a dekadens nyugati demokráciákkal szemben: amíg az utóbbiaknál egy sokkal kisebb jelentőségű ügyből kormányválság lehet, ez nálunk nem fordulhat elő.
Nemrégiben pár napot egy tündéri őrségi falu színvonalas szállodájában töltöttem. A hotelban a szlovén és osztrák tv-csatornák mellett a négy „közszolgálati” magyar csatorna, a tv2 és az RTL volt fogható. Eredmény: 5:1 a Fidesz javára. Korábbi utazások tapasztalataiból tudom, hogy a magyar vidékre másutt is ez a jellemző. Nem kell sokat kutatni annak az okát, hogy a magyar vidéken miért elsöprő a Fidesz támogatottsága, szemben a nagyobb városokkal, ahol szélesebbek a tömegtájékoztatási lehetőségek. 
A Mérték Médiaelemző Műhelynek a 2017. évi bevételek alapján végzett kutatása szerint a kormánypárt részesedése a média hír- és közéleti szegmenséből 77,8 százalék. Ez az az „ellenszél”, amelyben Orbán Viktor kénytelen dolgozni. Végtelen a példák sora, amelyek az bizonyítják, hogy akié a média, azé a hatalom, és ez az összefüggés fordítva pláne igaz. Nálunk már régen az utóbbi fázisnál tartunk. Persze mindebben semmi új nincs. Egy Goebbels nevű illető erre már régen rájött.
Szerző
Hajdú Miklós