Hat éve az FTC vízilabdázóinak szakmai igazgatója, alighanem ilyesmit tervezett kinevezésekor: a hat év hosszú vagy éppenséggel rekordgyorsaságú egy ilyen sikerszéria eléréséhez?
Rövidnek semmiképp nem mondanám, de túl hosszúnak sem, lényegében lépésről lépésre haladtunk. Ennek ennyi volt az ideje. Egészen rémisztő helyzet fogadott anno, az előző vezetés által felhalmozott költségvetési hiány már-már kezelhetetlennek tűnt: nem volt játékos, nem volt megfelelő szakmai munka, ráadásul az akkori irányítás sem bízott nagyon a konszolidáció sikerében. Ebből következik, hogy a csapatban sem. Minimális lehetőséget azért kaptunk, de a maival összehasonlítva tényleg nagyon kicsit. A mostani két topjátékos fizetése nagyobb, mint akkor az egész szakosztály éves költségvetése a bérekkel, utazásokkal együtt.
És mit vállaltak?
A negyedik és hetedik helyezés valamelyikét. Ígérni könnyebb volt, mint teljesíteni, de végül saját magunkat is megleptük, becsúsztunk a rájátszásba és negyedikek lettünk. Ez azért volt kolosszális, mert az azt megelőző évben – klasszikus mondás lett az uszodában – a KSI-vel játszottunk a kilencedik helyért, amit a huszonötödik büntetővel nyertünk meg… Ezek tények, nem lehet rajtuk vitatkozni. De ez lett a fordulópont.
Elhitték, hogy van, illetve lesz ráció a csapatban?
Az történt, amit reméltünk, a negyedik hely után elfogadták, hogy évről-évre mindig kicsivel többet tesznek bele a csapatba. Elindult a folyamatos és tervezhető építkezés, amelynek most értünk a csúcsára.
Érdekes az FTC játékos politikája, mert nem azt az utat járja, hogy összevásárolja a világválogatottat. Mégis eredményes. Mi az elegy lényege?
Evvel vitatkoznék, igenis vannak sztárjaink. Szubjektív vélemény, de szerintem az egészen kivételes szezont futott Varga Dénes, illetve a Vámos Márton, Aaron Younger alkotta duó igenis világsztár kategória. Azt mondanám, hogy a világ legjobb nyolc játékosa közül három nálunk játszik. Az viszont igaz, hogy a mai póló megváltozott, egy csapat már nem csak egy-egy sztárról szól, fontosabb a csapategység. Nem vagyunk az olasz Recco, amelyben volt, hogy a top tízből hét pólózott. A Ferencvárosban Varga Dumin kívül nincsenek korszakos, a sportágat alapjaiban meghatározó zsenik, viszont mellette baromi jó játékosok vannak. Nem egy, nem kettő, hanem a komplett csapat. Vogel Soma már válogatott, ahogy Pohl Zoltán is, vagy akár Jansik Szilárd, aki öt évvel ezelőtti igazolás. A Ferencvárost körülvevő miliő, a zöld-fehér közösség tette lehetővé, hogy kijöjjön belőlük a tehetség. Ez a mostani Fradi ereje.
Van olyan konkrét jelenet, esemény, amelytől az áttörést számítja?
Két éve az Euro Kupa elődöntőjében a montenegrói Herceg Novival játszottunk. Kint kikaptunk és itthon az utolsó negyedben is vesztésre álltunk. Plusz hárommal kellett nyernünk a negyedik negyedet. És meglett! Pedig egyáltalán nem úgy nézett ki, hogy nyerünk. Ott valóban volt valami megmagyarázhatatlan érzés a levegőben, hogy ledőlt a fal, áttört a gát, innentől senki nem állíthat meg bennünket.
Hét döntőből hetet nyertek meg, hármat ráadásul büntetőpárbajban. Pszichológia?
Döbbenetes önbizalma lett a csapatnak és a vízilabda társadalom is elismerte sikereinket. Megfordult a világ, a játékosok már ide akartak jönni. Azt szoktam mondani, az nem olyan nagy baj, ha egy vezetőnek könyörögnie kell, hogy játsszon a klubjában egy játékos, de az, ha a játékos maga akar jönni, azért az valahogy mégiscsak jobb…
Varga Zsolt mitől lett a világ legjobb edzője?
Ha egy erényét kellene kiemelnem, akkor az a tudatossága lenne. Játékosom volt, fiatalként is ilyen volt. Brutális erejű centerként sokat birkózott. Mondtam neki, ne akarj mindent erőből megoldani, nem csak így lehet sikert elérni. Van ennek más útja is. Meg egyszer úgyis jön egy bekk, aki erősebb lesz nálad. Erre megfeszítette az izmait, és odabökte: „Hát nem lesz!” Edzőként is ilyen. Az évek alatt sokszor megakadtunk, volt, hogy másként láttunk dolgokat, de végül oda lyukadtunk ki: én csak segíteni vagyok itt, a boltot ő viszi. Jó értelemben vett csökönyös akaratossága miatt képes a saját útját járni. Sok tanácsomat megfogadta, sokat nem, felépítette a saját stílusát és gondolkozását.
A döntők lélektana egészen más, mint egy átlagos meccsé: hét már megvan, lesz nyolcadik, kilencedik?
Ha jön egy jó hullám, amit elkap a szörfös. akkor kilométerekig el tud vitorlázni. Mi most egy ilyen hullámon ülünk. Magabiztosak vagyunk és tele vagyunk önbizalommal, ami biztonságot ad. Bármilyen szituáció van, nálunk sem a parton, sem a vízben nincs pánik. Úgy érzem, ez a hullám még eltart egy darabig. Pláne, hogy a tavalyinál is jobban igazoltunk. Nem csak az fontos, hogy nálad játsszon a legjobb pólós, hanem az is, hogy ezt lehetőleg a legjobbtól hozd el. Az Olympiakosz legjobbjával mi erősödtünk, ők gyengültek. Egy harminc fölötti játékos esetében van kérdőjel, a most érkezetteknél viszont életkorukból fakadóan ilyen nincs. Ez a hullám még kitart.
