Mindent megtesz a hatalom, hogy eltitkolja a szegénységet

Publikálás dátuma
2019.06.19. 06:30

Fotó: Népszava
Már pénzért sem adja ki a létminimum kiszámításához szükséges valamennyi adatot a Központi Statisztikai Hivatal a szakszervezeti kutatóknak.
Ma délelőtt hozza nyilvánosságra a Policy Agenda a létminimumra és társadalmi minimumra vonatkozó, előzetes adatait – igaz, kizárólag az infláció alakulását tudták pontosan figyelembe venni, a számításhoz hagyományosan használt másik adatbázist csak becsülni tudták, mert nem adja át nekik azt a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). A Háztartási Költségvetési és Életkörülmény Adatfelvételnek nevezett kutatást minden évben elvégzik a statisztikusok, ilyenkor tízezer háztartást kérnek meg, hogy két hétig pontosan vezessék kiadásaikat. 2016 óta minden évben egyre később adták át pénzért a felmérés eredményét az elemző cég munkatársainak, Kiss Ambrus kutatásvezető naptára szerint abban az évben még április 19-én, a következőben május 25-én, tavaly pedig már csak május utolsó napján tudtak a nyilvánosság elé állni a létminimum adatokkal. Idén aztán azt közölték a Policy Agendával, hogy a 2018 májusában rögzített felmérés elemzése csak idén év végére készül el, nyers adatokat pedig nem adnak ki. Kiss Ambrus elképesztőnek tartja, hogy olyan másfél éves feldolgozói munkára hivatkoznak, amit eddig néhány hét alatt elvégeztek. A halogatással szerinte azt akarja elérni a hivatal, hogy már senkit ne érdekeljen, miként éltek a magyar emberek tavaly.
A létminimum számítását 2015 végén szüntette be a KSH, mondván, a kifejezés alaptalanul a mélyszegénységre utal, pedig a szegénységi küszöbnél magasabb összegről van szó, továbbá megváltozott a lakosság fogyasztási szerkezete, elavult a negyed századig használt számítás, aminek módszertanát külön parlamenti munkabizottság dolgozta ki 1990-ben. A szakszervezetek azonban ragaszkodtak a munkaadókkal és a kormánnyal folytatott tárgyalásaikon jól használható létminimum adatokhoz, ezért a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) felkérésére, a Friedrich Ebert Alapítvány (FES) támogatásával a Policy Agenda munkatársai azóta is elkészítik a számításokat. – A KSH évről-évre egyre jobban akadályozza, hogy hozzájussunk azokhoz az adatokhoz, amelyekre szükségünk lenne a bértárgyalásokhoz, a költségvetés vagy az adótörvények megalapozott partneri véleményezéséhez – jelentette ki lapunknak Kordás László. A MASZSZ elnöke egyenesen adathamisításnak nevezte, hogy nem kaphatják meg a fogyasztási felmérést, pedig a statisztikusok is pontosan tudják, hogy ezek segítenének kiszámítani az átlagbérek valós növekedését. Enélkül az érdekvédők nem tudnak egyenlő félként leülni a kormánnyal a bértárgyalásokra, vagyis az állam ezzel a primitív trükkel is jelzi, nem tekinti egyenlő partnernek a társadalmi párbeszéd többi szereplőjét. Az ENSZ munkaügyi szakosított szervezete, az éppen most száz éves ILO egyezményeit idézte Kordás, amelyek alapján biztosítani kellene a felkészülés lehetőségét a szociális partnereknek. Az adatok ilyen blokkolását a szakszervezeti vezető azért is nagy gondnak tartja, mert ezen a példán felbuzdulva egyre többször tagadják meg a nagyvállalatok is, hogy gazdálkodási adatokat adjanak át a helyi szakszervezeti vezetőknek a bértárgyalások előtt. Másrészt a minisztériumok is csak a már „feldolgozott”, az érdekvédők szerint kozmetikázott adatokat osztják meg velük, a tiszta valóságot megmutató nyers számokat nem adják ki.

"Nem szegtem meg a szavam" - interjú Karácsony Gergellyel

Publikálás dátuma
2019.06.19. 06:00

Fotó: Lakos Gábor / Népszava
Nem fogja büntetni a Fidesz Budapestet, ha ellenzéki főpolgármester lesz, de az én programom olyan javaslatokból áll, amiket a mostani szűk mozgástérben is meg lehet valósítani - mondja Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd-Szolidaritás jelöltje.
Azt mondta, ha megnyeri az előválasztást, 12 óra alatt mindent elrendez. Mit csinál fél nap alatt? Úgy kezdődik, hogy felhívom a pártok vezetőit, és úgy végződik, hogy feláll egy összellenzéki kampánycsapat. Nincs több idő a pártok közötti beszélgetésekre, huzakodásra, el kell kezdeni megvalósítani azt a kampánystratégiát, amivel nyerni lehet; ez egyébként 99 százalékban készen van. Erős arány a 99 százalék, de az előválasztás finise még hátravan.  Más menetrendre készültem. Arra találtuk ki az előválasztást, hogy az első fordulója megteremtse a baloldali egységet, a második pedig létrehozza a teljes ellenzéki összefogást. Most viszont visszamentünk a nulladik kilométerkőhöz: kialakult egyfajta bizalmi válság, vagyis a baloldali egység véglegesítésével is van munka. De mivel az elmúlt hónapokban is az együttműködésen dolgoztam, ezen a néhány napon már nem fog múlni.    Ha már bizalomvesztésről beszél: sokan azt mondják, hiteltelen, amikor számon kéri Gyurcsány Ferencen, hogy kifarolt ön mögül, hiszen amikor érdekei úgy diktálták, a 2018-as választási kampányban végül nem az Együtt és a Párbeszéd közös miniszterelnök-jelöltje lett, hanem az MSZP-é és a Párbeszédé. Én nem kértem számon senkit. Másrészt nyugodtan mondhatom: én nem szegtem meg a szavam. Ha már ideidézzük az ellenzék összes nyomorát, akkor hadd emlékeztessek mindenkit: úgy vállaltam volna, hogy az Együtt miniszterelnök-jelöltje legyek, ha a párt hajlandó lett volna a többi demokratikus ellenzéki párttal közös listán indulni. Nem tette. Amivel ártott magának és az országnak is. Megbánta, hogy például a DK-val kötött megállapodása miatt nem jutott ki Brüsszelbe az ön párttársa, Jávor Benedek? Nem volt olyan megállapodás, ami ezt megakadályozta volna. EP-listavezető egyébként sem lettem volna, az már rég lekerült a napirendről. És lehetett volna nélkülem is jobb kampányt csinálni, de ez most nem az az időszak, amikor a sebeinket kell nyalogatni: előre kell nézni. A DK elsősorban nem az EP-kampányra vonatkozó megállapodásból lépett ki, hanem abból, hogy az első forduló után közös jelölttel vágunk neki a másodiknak is. Van arra garancia, hogy amennyiben a DK-jelöltje győz, nem nyílnak fel a kerületi alkuk? Erre a kérdésre nem nekem kell válaszolni. Én magamért tudok felelősséget vállalni. Ha én vagyok a jelölt, akkor az összes kerületben kitesszük a pontot a megállapodások végére, és kialakítjuk az összes párt erőforrását egyetlen cél szolgálatába állító működési módot, ahol az összes főpolgármester- és polgármesterjelölt, képviselőjelölt, választókerületi elnök együtt dolgozik, és elviszi azt a 400 ezer embert szavazni, aki le tudja Tarlós Istvánt és a többi fideszes helytartót váltani. A szavazók mozgósításának az előválasztás gátja vagy katalizátora? Természetesen a katalizátora. Miért kérdik? Közvélemény-kutatók és politológusok azzal érvelnek, hogy ez az aktus az ellenzéki keménymagot mozgósítja, a hardcore-szavazók pedig könnyen olyan jelöltet emelhetnek pajzsra, akiért a bizonytalanok és a kevésbé elkötelezett párthívek nem lelkesednek, a számukra szimpatikus figura pedig még a választás előtt kiszorul a versenyből. Meg kell nyerni az előválasztást és kész. Számomra már az is komoly politikai siker, hogy van előválasztás, hiszen én 2015 óta emellett érvelek. Van annak valami diszkrét bája, hogy két olyan párt jelöltjével mérkőzöm, amelyek korábban erős fenntartásokkal voltak az előválasztással szemben és korábban nem is akartak ezen jelöltet állítani. De a jelek szerint a budapestiek értik, hogy mit képviselek – legalábbis ezt mutatja, hogy Tarlós István támogatottsága egyre sorvad, az enyém pedig egyre erősödik. Világossá kell tenni, nem az a cél, hogy az ellenzék legyőzze a Fideszt, hanem az, hogy a budapestiek vissza akarják szerezni a városukat. A kormánnyal vívott csatákat akkor nyerhetem meg, ha a kabinet megérti, hogy egy erős város áll mögöttem. Kormányzati támogatás nélkül nehéz lesz várost vezetni. Rossz duma, hogy azért kell fideszes főpolgármester, hogy a kormány adjon pénzt. A választási kampány közepén benyújtott jövő évi költségvetésben sincs szinte semmire pénz, ami a budapestieknek fontos, arra viszont van, ami Orbán Viktornak fontos: Liget-projektre, a Vár átalakításra, látványsport beruházásokra. A fideszes főpolgármester valójában csak viszi a pénzt. Kilenc évig próbáltuk azt ki, hogy milyen, amikor a kormányhoz közel álló városvezető van, de Tarlós úgynevezett zsarolási potenciálja a nullához közeli. Itt az ideje, hogy a város a sarkára álljon!
Azt hiszi, a Fidesz majd megörül egy ellenzéki főpolgármesternek és ennek a személynek több szabadsága lesz, mint Tarlós Istvánnak? Nem cél, hogy örüljenek. De az sem, hogy büntessék a várost: és nem is fogják tenni, mert ennyire nem hülyék. Budapesten él csaknem másfélmillió szavazó, velük még a Fidesz se mer ujjat húzni. Azt a pénzt, amit Tarlós kapott, egy ellenzéki vezető is meg fogja kapni, és értelmesen fel tudja majd használni. Nem azért akarok választást nyerni, hogy beüljek Tarlós székébe és nyomjak egy szelfit, hanem azért, hogy megmutassuk: tudjuk jobban vezetni ezt a várost, hogy Budapestet olyan hellyé tegyük, amilyen az ország is lehetne. Az igazi küzdelem, a választási győzelem után kezdődik. Nemcsak pénzelvonással tudja „büntetni” a fővárost a Fidesz, lehet ezt másképp is csinálni. A kevésből is sokat kihozó, kreatív városvezetésre van szükség. Az én programom olyan javaslatokból áll, amiket a mostani szűk mozgástérben is meg lehet valósítani. Persze, Budapest is akkor fog fellélegezni, ha a rendszer megbukik. De ez nem attól fog bekövetkezni, ha sokat mondogatjuk. Hanem attól, hogy az önkormányzatokban megmutatjuk: lehet másképp is politizálni. Éppen ezért kell elérhető célokat kell kitűzni. Persze arra is fel vagyok készülve, hogy a Fidesz azt gondolja: kicsinálja Budapestet. Akkor a város igazát utcai tüntetéseken kell megvédeni. Mennyivel fog kevesebbe kerülni az éves BKV-bérlet, ha ön nyer ősszel? Bécsben napi egy euró a közlekedés ára. A lakosok többségének éves bérlete van, míg Budapesten ez a szám elenyésző. A közlekedési alapjövedelem bevezetésével elérhető, hogy a ciklus végére a mostani felére, esetleg harmadára csökkentsük a bérletárakat. A koncepció abból indul ki, hogy a városban nem autósok, tömegközlekedők, biciklisek vannak, hanem emberek, akik el akarnak jutni a lehető leggyorsabban A pontból B-be. Ösztönözni kell, hogy ha lehet a tömegközlekedést használják. Ha egy autós, aki a belvárosban lakik és lemond arról, hogy ott parkoljon, akkor megkapja ő is ezt a támogatást. Persze választhatja azt is, hogy megmarad az autónál. Már az is óriási lépés lenne, ha a parkolási helyek tizedét felszabadítanánk.
Ez már a Sétáló Budapest? A durva beavatkozások sosem működnek. Okos lépésekkel, infrastruktúrafejlesztéssel és motivációval tíz év alatt élhető várost lehet építeni. Tudjuk, mit beszélünk és mit miért teszünk: a programomon nem egy hete, hanem január óta dolgozunk a szakértőinkkel. Ez a programom zöld és baloldali, amely számos karakteres változást foglal magában. Hogy mást ne mondjak, létrehozzuk a város legnagyobb telepített parkerdejét, a Budapest Nagyerdőt Csepelen és a Ferencvárosban, továbbá zöldfolyosóval kötjük össze a Margitszigetet a Római-parttal. A másik ötletét, a Tiborcz-adót, a Botka László-féle fizessenek a gazdagokból merítette? Bizonyos szempontból igen. A baloldali, progresszív politika mindig arról szól, hogy akinek több van, az többet is ad a közösségnek. Az egykulcsos adórendszer épp ezért súlyosan bántja az igazságérzetem. Az elmúlt kilenc évben Budapest kettészakadt, légkondis, fekete luxuskocsikkal furikázik egy szűk réteg, amely a budai, jó levegőjű hegyekben lakik csili-vili palotában. A Tiborcz-adó a bejövő forrás miatt is kell és az emberek igazságérzetéért is. Ez nem ingatlanadó, hanem a felső egy százalék adója. És a felső egy százalékban csak a NER embere lehet? Sok rendes ember is van, de ők nem dőlnek a kardjukba attól, hogy kicsit többet kérnek tőlük a közösség érdekében. Van egy régi mondás, a rendes ember nem dobja el a szemetet, a többieknek meg tilos. A Tiborcz-adót a rendes milliárdosok befizetik, a többieknek pedig kötelező. Az előválasztáson való indulásnak nincs közjogi következménye, tehát ha kikap, nyugodtan elindulhat a jól megszokott Zuglóban is. Elindulhatnék, de nem fogok kikapni. Egyébként pedig nem egymást kell legyőznünk, nem is csak Tarlóst, hanem a budapestiek problémáit. Mert valójában ezen múlik az ellenzék sikere, 2022-es győzelmi esélye. Ehhez elkötelezettség és felkészültség egyszerre kell, egyik vagy másik, külön-külön kevés lehet. Én így készülök: elkötelezetten a változásért, felkészülten a változtatásra.
Frissítve: 2019.06.19. 06:54

Kettéhasadt fák, láncfűrészes tűzoltók - vihar bánt el Csongrád megyével

Publikálás dátuma
2019.06.18. 20:14

Fotó: Shutterstock
Egymást érik a zord viharok az országban, most épp a csongrádi tűzoltóknak adott bőven munkát az időjárás.
Kidőlt fák és elárasztott pincék adnak munkát a tűzoltóknak Csongrád megyében a kedd délutáni vihart követően, írja a katasztrófavédelem
Szegeden, a Bimbó utcában egy vastag faág lehasadt és körülbelül hat méter magasan fennakadt. A megyeszékhely tűzoltói létrát és motorosfűrészt fogtak, és a veszélyes faágat eltávolították. Földeákon, a József Attila utcában egy körülbelül húsz méter magas akácfába villám csapott, a fa kettéhasadt. A makói tűzoltók ugyancsak motoros láncfűrésszel avatkoztak be.
Makón, a Deák Ferenc utcában, egy üzlethelyiség pincéjében nagy mennyiségű esővíz gyűlt össze, a város hivatásos tűzoltói kiszivattyúzták. A Maros utcában három fa is kidőlt, a tűzoltók eltávolították őket. A makói vízözönről egyébként több kép is felkerült a Facebookra:
Balástya külterületén, a Gajgonya tanya térségében villanyvezetékre dőlt fák miatt kérték a tűzoltók segítségét. Apátfalván, a Széchenyi István utcában egy tizenöt méter magas fenyőfa kifordult a földből, a helyszínre a hódmezővásárhelyi hivatásos tűzoltókat riasztották.
A vihar nem állt meg az országhatárnál, és a Szegedtől 40 kilométerre fekvő Szabadkát is elárasztotta. A térdig érő vízben gázoló autókról szintén került fel felvétel az internetre.
Ezzel már mondhatni, mindennaposak lettek a pusztító viharok: hétfőn Borsodban negyven, Szabolcsban közel harminc hívást kaptak a tűzoltók, előtte vasárnap pedig Tolnát, Baranyát, Bács-Kiskunt és Pestet verte végig egy vihar.
Szerző