Holnap még folytatódik, de csütörtök estére mindenképpen befejeződik az a múlt héten kezdődött lázas szavazás-sorozat a westminsteri parlament 313 tagú konzervatív párti frakciójában, mely eldönti, kik kerülnek a párt és a kormány vezetéséért folytatott küzdelem döntőjébe. Ezt követően a 160 ezer regisztrált tory párttagnak közel egy hónapja lesz megfontolni, kinek a nevét ikszeli be a két lehetőség közül a szavazólapon. Egyes politikai megfigyelőkben rossz érzést kelt, hogy kész helyzet elé állítják az országot, 160 ezer konzervatív szavazó, a választópolgárok 0,3 százalékának felelőssége az Egyesült Királyság új miniszterelnökének kijelölése.
Boris Johnson volt külügyminiszter, aki az első szavazási fordulótól kezdve fölényesen vezeti a mezőnyt, így biztos részvevője a döntőnek, kedd este engedett először a rá nehezedő nyomásnak és részt vett a BBC által rendezett élő tévévitában. A nézőket leginkább két tényező izgatta. Kíváncsiak voltak, elkövet- e valamilyen botrányos hibát a frappáns, de gyakran meggondolatlan kijelentésekre képes politikus? A másik nagy kérdés az volt, a vezetőválasztási folyamat kiugró meglepetése, Rory Stewart nemzetközi fejlesztési miniszter képes- e folytatni addigi lendületes teljesítményét, amivel hatalmas meglepetésre akár a döntőbe is bejuthatna?
A vitaműsor szerencsétlen formátuma nem kedvezett a feltörekvő sztárnak, a kényelmetlen magas bárszékeken ülve, a nálánál jóval tapasztaltabb debattőrök társaságában és gyakran nehezen követhető hangoskodása, egymás túlkiabálása közepette nem tudott igazán érvényesülni. Produkciója saját bevallása szerint is „enervált” volt. Így nehéz elképzelni, hogy Johnson legkomolyabb riválisait, Jeremy Hunt külügy- és Michael Gove mezőgazdasági és környezetvédelmi minisztert maga mögé tudná utasítani. Az összes jelölt közül a legváltozatosabb élettapasztalatokkal rendelkező, kémkedéssel is meggyanúsított Rory Stewart legjobb esélye végül az lehet, hogy támogatóival együtt besorakozik egyikük mögé, és annak győzelmében bízva reménykedik egy a jelenleginél fontosabb kormányzati pozíció elnyerésében.
Boris Johnson ugyan nem nyújtotta a tőle várható pezsgést, de magára erőltetett fegyelmezettségével legalább sem ellentmondásos, sem bántó megjegyzéseket nem tett, így elkerülte az ellenfeleitől érkező esetleges támadásokat is. Ellenkezőleg, elnézést kért korábbi sértő kijelentéseiért, például azért, amikor a burkát viselő nőket „postaládákhoz” hasonlította.
A vezetőválasztási kampány legfontosabb témája érthetően a Brexit, elsősorban a jelenlegi kilépési határidő, október 31-e betartása. A rossz hangulatú BBC vitában egyedül Rory Stewart ragaszkodott az EU-val való megegyezésen alapuló kilépéshez, egyben csak ő tartotta elfogadhatónak a Theresa May által aláírt brüsszeli megállapodást. Michael Gove emlékeztette arra, hogy „nem lehet negyedszerre is ugyanazt a kihűlt zabkását a képviselők elé rakni”. Gove és Johnson osztotta Jeremy Hunt aggodalmát a „no-deal”-lel járó elkerülhetetlen felfordulással kapcsolatban, ugyanakkor emlékeztetett arra is, hogy tiszteletben kell tartani a 2016-os népszavazás eredményét. Jelentős közös vonás, hogy minden jelölt elutasítja egy idő előtti parlamenti választás gondolatát. Erre csak a Brexit végrehajtása után szabadna gondolni. Amiről viszont szenvedélyes vita folyik a kampány részvevői között, az a személyi jövedelemadó alsó határának felemelése. Boris Johnson ellenkezést váltott ki, amiért „abba a csapdába akar esni, hogy a Konzervatív Párt a társadalom legtehetősebb tagjai támogatásának benyomását kelti”.
A toryk kétségbeejtő helyzetét jelzi, hogy egy friss YouGov poll szerint a párttagság 54 százaléka lenne kész a Brexit megvalósulása érdekében feláldozni a Konzervatív Pártot, és 59 százaléka nem bánná, ha az ár az Egyesült Királyság felbomlása lenne. És ha ez nem lenne elég: az elvtársak 46 százaléka „örülne”, ha Nigel Farage, az UKIP, majd Brexit Párt vezetője lenne a konzervatívok frontembere.
A tory vezetőválasztás, illetve a Brexit Párt és a Liberális Demokraták növekvő népszerűségének árnyékában kevesebb figyelem jut a Munkáspártnak, noha vezérük, Jeremy Corbyn éppen most szánja el magát, hogy akármilyen Brexit-megállapodásról is második népszavazást követeljen. Miután a parlamenti aritmetika alapján megegyezést várhatóan csak munkáspárti támogatással lehetne elérni, az új kormányfő számára egy jóváhagyó voks ígérete segíthetne a patthelyzet megoldásában.
