Utoljára hat éve, 2013-ban bővült az Európai Unió, akkor Horvátország csatlakozott. Azóta azonban nagy a csend. Szerbiával már évekkel ezelőtt megkezdték a csatlakozási tárgyalásokat, de csak két fejezetet zártak le, így a remélt 2025-ös csatlakozás irreális, elsősorban Belgrád és Pristina megoldatlan viszonya miatt. Montenegró jobban áll, a 33 fejezetből 32-t megnyitottak, hármat lezártak, de kizárt, hogy a kis balkáni állam Szerbiánál hamarabb csatlakozzék az EU-hoz.
Az Unió bénultnak tűnik a bővítést illetően, amint azt az Európa-ügyi miniszterek keddi ülése is mutatta. Nem adtak zöld utat az Albániával és Észak-Macedóniával folytatandó csatlakozási tárgyalásoknak, így a kérdésre legkorábban októberben térnek vissza. Pedig Szkopje valóban mindent megtett azért, hogy megfeleljen az Unió elvárásainak. Nem kis nehézségek árán állapodott meg Görögországgal az ország új nevéről, elérve ezzel, hogy Athén ne akadályozza tovább az ország NATO- és uniós csatlakozását. Ezután az EU-n lenne a sor, hogy végre teljesítse a Szkopjénak tett ígéretét.
Szerbia esete mutatja: veszélyes, ha az EU nem tűz ki konkrét dátumot a csatlakozásra. Belgrád ugyanis egyre jobban közeledik Oroszországhoz, csökken az Unióba vágyó polgárok aránya. Belgrádban az az általános vélemény: Moszkva nagyobb összegeket fektetett be az országba, mint az EU. Ami persze messze nem igaz, de Oroszország sokkal ügyesebben kampányol Szerbiában - az EU a kommunikáció szempontjából mintha jelen se lenne Belgrádban.
Brüsszelnek el kellene gondolkodnia azon, valóban jó ötlet-e, hogy a balkáni államokat „tömbökben” venné fel. Montenegróban joggal kérdezgetik: miért kell bevárniuk Belgrádot, és érthető az észak-macedónok felháborodása amiatt, hogy Albánia miatt nem kezdhetnek tárgyalni az EU-val. Az Uniónak ugyanis elsősorban Tiranával van gondja, ahol nincs működőképes igazságszolgáltatás, nem létezik egy a románhoz hasonló korrupcióellenes hivatal.
Kár lenne elfelejteni: ha az EU elidegeníti magától a balkáni államokat, tovább csökken politikai súlya a világban.