Játékhangszereken előadott horrorzene - interjú Bear McCreary-vel

Publikálás dátuma
2019.06.21. 09:00

Fotó: KATHY HUTCHINS
Játékhangszerekkel oldotta meg az új Gyerekjáték című horrorfilm zenéjét az Emmy-díjas Bear McCreary, aki telefonon nyilatkozott a Népszavának.
A Gyerekjáték az 1988-as klasszikus remake-je és a népes folytatásokkal rendelkező franchise rebootja. Ez befolyásolta a zeneszerzés során, vagy inkább elfelejtette a múltat? Nem ez az első alkalom, hogy folytatáshoz vagy újragondoláshoz kell zenét szereznem, hiszen hasonló szituációban voltam a Godzilla, Battlestar Galactica, a Terminátor esetében is és mindig arra törekedtem, hogy valami originálisat alkossak, az eredetiek szellemében. A gyerekjáték esetében eljátszottam a gondolattal, hogy megidézem Joe Renzetti klasszikus soundtrackjét, de végül sehogy sem tudtam ezt megoldani, mert az új film annyira más és távolságtartó, hogy a nulláról indultam. Nem akartam tiszteletlen lenni, ezért Joe Renzetti eredetije áthangszerelve felkerül a soundtrack albumra. A zeneszerző mikor csatlakozik egy-egy projekthez? Ha már kész a film, vagy akár már a forgatás előtt? Nagyon változó és azt kell, hogy mondjam: ez sosem a zeneszerző döntése. A Godzilla 2 esetében már akkor a fedélzeten voltam, amikor még a színészek sem voltak szerződtetve és így az ösztöneimből indultam ki és két éven át dolgozhattam a zenén. A Gyerekjáték esetében későn, szinte az utolsó pillanatban szerződtettek, amikor már végeztek a forgatással, sőt már az utómunka nagy részével is. Tulajdonképpen inspirációként megnézhettem a kész képi anyagot. Mindkét helyzetnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. A Gyerekjátéknál olyan kevés időm volt, hogy nem értem rá aggódni vagy dilemmába esni, tényleg csak arra volt időm, hogy gyorsan dolgozzak. Ez persze nem gátolt meg abban, hogy merész ötleteim legyenek: például, mivel a film középpontjában egy játék áll, hogy csak és kizárólag játékhangszereket alkalmaztam. Eleinte furcsán néztek rám a többiek, de amikor meghallgatták néhány megoldásomat, szuper lelkesek lettek. Nagyon büszke vagyok erre a soundtrackre, elképesztően menőnek érzem. Teszem hozzá: ha lett volna még fél évem pluszban, lehet, hogy nem lettem volna ilyen bátor, mert lett volna gondolkodni és biztonsági játékot játszani. Az amerikai filmzeneszerzés egyik legnagyobb sztorija, amikor James Horner folyamatosan panaszkodott, hogy csúszik az Aliens - A bolygó neve: halál forgatása és kvázi last minute kellett zenét írnia. Viszont szuperül sikerült. Igen, és ez mekkora sztori! Újságíró viszont eddig nem hozta nekem fel, így most önnek mesélem el ezt először. Amikor Frank Darabont és Gale Anne Hurd elhívott dolgozni a The Walking Dead című sorozatba, extázisban voltam, hiszen utóbbi producerként jegyzi a személyes kedvenceimet, köztük az Aliens-t. Így mindenképpen jó benyomást szerettem volna tenni. A The Walking Dead első hat részének zenéjére extrém kevés idő volt megírni és amikor elkészültem, de a rendezők nagyon sok minden helyett mást szerettek volna hallani. Egy nappal voltunk a határidő előtt és behisztiztem, hogy már megírtam, felvettem a zenét, lehetetlent kérnek. Nem sokkal később felhívott Gale Anne Hurd és azt mondta: amikor az Aliens-t forgatták és megmondták James Hornernek, hogy néhány jelenet nem működik és ő másnapra ott áll az új felvétellel, melyek a film csúcspontjai lettek. Szóval, nem érti mi a probléma velem? Amikor a filmtörténet egyik legsikeresebb producere kérdezte ezt, rájöttem, hogy mit is kell csinálnom. Másnap reggelre ott volt az új zene, és sokkal jobban sikerült, mint a korábbi verzió. Szóval, el kell ismernem: sokszor a legjobbat feszült körülmények között alkotjuk. „A horror és a sci-fi mestere” - így szokták önt említeni. Nem zavarja ez a skatulyázás? Bonyolultat kérdez. Egyrészt imádom a zsánerfilm készítést és gyerekkorom horrorjai és a sci-fijei miatt lettem zeneszerző és csak idősebb koromban kezdtem el értékelni a többi műfajt. Ennek szellemében teljesen helyénvaló, hogy a Battlestar Galactica lett az első nagy megmérettetés. Hangsúlyozom: ez a sorozat csak papíron volt sci-fi. Zeneszerzőként én csak és kizárólag a karakterek és a cselekmény drámaisága befolyásolt. Amúgy a horror és a sci-fi esetében a műfajiság a zeneszerzőnek segít, hogy erőteljesebb muzsikát írhasson. De mindennek az alapja a dráma. Annak idején, 2004-ben érezte, hogy a Battlestar Galactica ekkorát fog szólni? Őszintén? Arra senki sem számított, hogy az ENSZ 2009-ben ezt a sorozatot fogja elemezni és egy konferenciájának a tárgyává tenni, hogy beszélni tudjanak az emberi jogok, a terrorizmus és az erőszak mai problémáiról. Azt viszont tudtam, hogy ez a sorozat – és még néhány másik – megváltoztatja majd a televíziózás fogalmát. Megérte feláldoznom rá a húszas éveimet: épp belefejeztem az egyetemet és ölembe hullott a popkulturális csodateremtés lehetősége. Épp divatja van a híres zeneszeszekről készült romanticizált életmű-moziknak. Zeneszerzőként hogyan tekint ezekre? Imádom őket! Nincs azzal semmi bajom, ha készül egy „kiszínezett” film Freddie Mercury-ról vagy Elton Johnról. Gyerekként engem például Milos Forman Amadeus-sza nyűgözött le. Igaz, nem annyira habkönnyű alkotás, mint a mostaniak, de attól függetlenül ez is romanticizálta egy zeneszerző életét.   

Névjegy

Bear McCreary 1979. február 17.-én született. Emmy-díjas amerikai klasszikus- filmzeneszerző és előadó. Első nagy munkája a Battlestar Galactica – Csillagközi romboló cím kultsorozat soudrackje volt. Ezután a csúcson folytatta: tévében a a Terminátor: Sarah Connor krónikái, a Tökéletes célpont, a Da Vince démonai és a The Walking Dead, moziban pedig legutóbb az új Godzilla kaland és a most bemutatott Gyerekjáték következtek.

Témák
film zene horror
Frissítve: 2019.06.21. 12:27

Századon átívelő kaland

Publikálás dátuma
2019.06.20. 13:00

Fotó: AMERIGO TOT ALAPÍTVÁNY
Hiánypótló könyv jelent meg a legendás szobrászművész, Amerigo Tot életéről. A felgyűlt anyagból egy Tot-monográfia kezd körvonalazódni, továbbá egy teljesen új honlap is napvilágot lát.
Nagy feladatot vállalt Nemes Péter szobrász-tervezőgrafikus, mikor elhatározta, hogy megírja Amerigo Tot szobrászművész életét, aki formabontó művészetével egyszerre nyűgözte le a honi és az olasz közönséget. A szellemi kaland még 2007-ben kezdődött, amikor is a szerzőt megkereste Móron élő, egykori egyetemi társa, hogy közreműködne-e egy katalógus szerkesztésében a Mappák Rómából című Amerigo Tot-kiállításhoz. Bár Nemes akkor még csak az egyetemi tanulmányai során hallotta a szobrász nevét, az ajánlat rögtön felkeltette az érdeklődését. Pár nap múlva le is utazott Mórra, ahol megtudta, hogy a kiállításra szánt grafikák a közeli fehérvárcsurgói Károlyi-kastély mosókonyhájából kerültek elő, ahol még több száz hasonló rajz várt felfedezésre. Nemes ekkor határozta el, hogy nemcsak katalógust szerkeszt, de könyvet is ír a legendás szobrászról. Már a munka kezdetén tudta, hogy nem lesz könnyű dolga. Egyrészt tisztában volt vele, hogy Amerigo Totról viszonylag kevés magyar nyelvű könyv született, a legutóbbi átfogó munkát pedig még Major Máté építész írta 1971-ben. Másrészt sejtette, hogy idővel ki kell utaznia Rómába, mivel Amerigo Tot élete nagy részét az olasz fővárosban töltötte. Nemesnek idővel a Balassi Intézet Klebelsberg ösztöndíjával sikerült is körutazást tennie Olaszországban, melynek során Amerigo Tot egykori pályatársaival, művészettörténészekkel, múzeumi szakemberekkel is találkozott, és végre élőben is láthatta a mester köztéri szobrait. A különös formavilágú alkotások annyira elnyerték Nemes tetszését, hogy feltérképezésük után egy blogot és egy honlapot is indított, hogy a nagyközönségnek is megmutathassa azokat. A gyűjtőmunka során egy kalandos és részletgazdag narratíva kezdett kibontakozni. A szerző ezért úgy döntött, regényes formában ír Amerigo Totról, sőt egyes szám első személyben mutatja be a szobrász életét kezdve a kora gyerekkortól egészen az idős évekig. A kötet így nem pusztán a művész huszadik századon átívelő útját ismerteti, de az érzékletes, olykor filmszerű leírások átélhetővé, emberközelivé teszik kudarcait és örömeit. A kötet története ráadásul számos helyszínen „játszódik”: szerepet kap benne a szülőváros, Fehérvárcsurgó, illetve Budapest, ahol az akkor még Tóth Imre nevű fiú elkezdte művészeti tanulmányait, majd utánuk sorra következnek a külföldi városok. Merthogy a fiatal művész elhatározta, hogy jelentkezik a dessaui Bauhaus iskolába, hogy az akkor már nemzetközileg ismert Moholy-Nagy Lászlónál tanulhasson. A történelem azonban közbeszólt: Hitler hatalomra kerülését követően, 1933-ban kénytelen volt megszökni Németországból. Így érkezett meg, gyalog Rómába, ahol nemcsak karrierje vette kezdetét, de olyan neves művészek szimpátiáját is elnyerte, mint Pablo Picasso, Salvador Dalí vagy Alberto Moravia. Persze a kötetből kiderül, hogy a fiatal művésznek sem volt egyszerű az indulás. Fiatal korában szülei orvosnak szánták, így nem csoda, hogy az apja megorrolt rá, amikor megtudta, hogy fiát a művészet érdekli. A budapesti főiskolai évei alatt a Piatnik-gyárba járt kártyákat rajzolni, Bortnyik Sándor plakátművésznek segédkezett, de volt, hogy beállt Medgyessy Ferenc szobrászművésznél gipszet keverni. Rómába érkezve portrérajzolásból és zsalugáterek festéséből tartotta el magát. Később azonban sorra érkeztek a jobbnál jobb megbízások, így készíthette el többek között a Termini pályaudvar homlokzati frízét, a római Autoclub formabontó beton domborművét, a Raffaello óceánjáró plasztikai díszítéseit, a Szent Péter-bazilika magyar kápolnájának Történelmi ellipszisét, vagy a Gödöllőn leleplezett monumentális, A mag apoteózisa című domborművét. Jelen kötet megszületésével azonban nem ér véget Nemes Péter kutatómunkája. A felgyűlt anyagból jelenleg egy Tot-monográfia kezd körvonalazódni, továbbá egy teljesen új honlap is napvilágot lát, melyre az összes fellelt újságcikket, adatot és fotót feltölti a szerző. Jövőre egy életmű-kiállítást szervez a hamarosan megnyíló Godot Kortárs Intézetben, Óbudán. Hosszú távon pedig annak örülne, ha Móron épülhetne fel az a múzeum, amely nemcsak Amerigo Tot művészetét mutatná be, de egyben közösségi térként is funkcionálna, fellendítve ezáltal a város kulturális életét. Tervek tehát vannak, Nemes folytatja a történetet. 

Nemes Péter szobrász, tervezőgrafikus. 1979-ben született Budapesten, az amerigotot.com oldal alapítója Info: Nemes Péter: Amerigo. Egy szobrász, aki meghódította Rómát Európa Könyvkiadó

Témák
könyv szobrász

A tojásból életre kelt gyűjtemény

Publikálás dátuma
2019.06.20. 11:30

Fotó: Lakos Gábor / Népszava
A Monarchia, a miniszterelnök fia és a Rákosi-művek is gazdagította az idén százéves Hopp Múzeumot. A centenáriumi kiállítás negyedévente változik.
Globetrotter – szinte természetes, ha e szót olvasva, hallva a New York-i kosárlabdashow-csapat, a Harlem Globetrotters neve ugrik be elsőként: a soraiban NBA-sztárokat felvonultató, idén épp kilencvenkét éves együttes parádézott már Magyarországon is. Volt azonban nekünk is sok világjárónk, globetrotterünk. Fajcsák Györgyi és Hársvölgyi Virág, a Hopp Ferenc Múzeum két kurátora nyilván az első helyre a múzeum kalandos életű alapítóját tenné. A morvaországi Fulnek városának szülöttje, Franz Hopp a lombard Stefano Calderoni fényképészeti szaküzletében volt tanonc az 1850-es években – azaz a Pesten letelepedett, hírneves Calderoni Istvánnál. Bejárta Bécset és New Yorkot, majd 1861-ben Pestre visszatérve, Calderoni áldásával feleségül vette mestere leányát, Idát. A házasság hamar zátonyra futott, Hopp Ferenc mégis (üzlet)társ lett: a Calderoni és Társa műszer- és tanszer üzlete az 1870-es évekre nevet és vagyont szerzett neki. Hopp Ferenc így végre nyugodtan hódolhatott a szenvedélyének: a tudásszomja csillapításának. Ötször utazta körbe a Földet – „lefotografált az egész világot”, ahogy a barátai mondták −, ő volt az első utas, aki a kongói vasúton az egész útra, Stanley-Poolig és vissza váltott menetérti jegyet. Kezdetben szuveníreket, emléktárgyakat vásárolt, optikusként nagyra értékelve a precíz kézi munkával készült tárgyakat, a faragványokat, kerámiákat, rekeszzománcokat. Több mint négyezer tételes gyűjteménye ki is nőtte azt az Andrássy úti villát, amelyet első útja után vásárolt meg a Knopp 1885-ben − és hollandul Buitenzorg-laknak, azaz gond nélküli helynek nevezett −, így azt bővítenie is kellett. Hopp Ferenc a végrendeletében a magyar államra hagyta kelet-ázsiai művészeti gyűjteményét és villáját, 1919-ben így született meg a múzeum, amely 1923-ban nyitotta meg kapuit. A gyűjtemény azonban már százötven éves − az idők során ugyanis kibővült az Iparművészeti, a Szépművészeti, a Néprajzi és a Nemzeti Múzeum keleti gyűjteményével –, a kollekció mintegy harmincezer műtárgyra tehető. Xántus János Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízásából épp 1869-ben indult el távol-keleti útjára az Osztrák-Magyar Monarchia szervezésében, hogy állami pénzből műtárgyakat vásároljon. De Zichy Jenő, Vay Péter és Bozóky Dezső gyűjteményei éppúgy a Hopp Múzeum gyűjteményét gazdagították, mint a miniszterelnök Szemere Bertalan fia, Szemere Attila újságíró útjai során vásárolt ritkaságok. A Made in Asia címmel tegnap megnyílt centenáriumi kiállítás e gyűjteményi történetet beszéli el kínai, indiai, japán, koreai, thaiföldi, indonéz, tibeti, nepáli műtárgyakon keresztül, kezdve azzal az 1-es leltári számú strucctojással, amelyet még Hopp Ferenc vásárolt egy ádeni bazárban. A fametszetek, jáde- és bronztárgyak, wayang bábok, buddhista plasztikák, szobrok mögül élesen kirajzolódik a történelem, például az 1950-es évek „kényszergyűjteményezése”. Jirí Menzel Pacsirták cérnaszálon című filmjébe illő az a tárló, amely olyan műtárgyakat mutat be, amelyeket a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművekből mentettek ki a múzeum egykori munkatársai. A vas és acél országa ugyanis nyersanyaghiányát közel-keleti országok fémhulladékából igyekezett kompenzálni: ám köztük több száz értékes műtárgy is volt. Tanulságos a baráti szocialista országok ajándékozási politikája is: Észak-Korea inkább kultúrájának ősi voltát hangsúlyozta, míg Kína Maóra volt büszke. Műtárgyvédelmi okokból az itt bemutatott műtárgyak negyedévente cserélődnek: azaz a Made in Asiát legalább négyszer érdemes megnézni. INFO Made in Asia – Százéves a Hopp Múzeum Kurátor: Fajcsák Györgyi, Hársvölgyi Virág Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum 2020. augusztus 30-ig     

Évfordulók, programok

 A japán–magyar diplomáciai kapcsolatok felvételének 150. évfordulója, Mahátma Gandhi születésének 150. évfordulója, a Kínai Népköztársaság megalapításának 70., valamint a koreai–magyar diplomáciai kapcsolatok felvételének 30. évfordulója előtt is tiszteleg a Hopp Múzeum kiállítása. Június 22-én, a Múzeumok Éjszakáján kínai kalligráfia, indiai tánc, japán teaszertartás, török zene, koreai tánc- és hangszerbemutató, indonéz gamelán zene is várja itt Ázsia szerelmeseit, a programokat az ázsiai partnerintézményekkel együttműködésben szervezik meg. Június 26-án az Ybl Budai Kreatív Ház Made in Asia előadásorozatának tizenegyedik fejezetének hőse Zichy Jenő, a régiségbúvár lesz. Megjelent a Múzeumpedagógiai Kiskönyvtár sorozat negyedik kötete is, Hopp Ferenc életútját, munkásságát, az általa gyűjtött műtárgyakat mutatja be.