Ha a pályázata nyert volna, és hat évig ön lenne a Fővárosi Törvényszék (FT) elnöke, majd 2021. január 1-jén lejár Handó Tünde elnöki mandátuma Országos Bírósági Hivatalnál (OBH), előállhatott volna az a helyzet, hogy Handó az ön beosztottja lesz. Az OBH-elnök emiatt fenyegetésként, illetve ajánlatként értelmezte, amikor ön arról beszélt elnöki pályázati meghallgatásán, hogy mennyire kiszolgáltatott egy bíró. Végül is ajánlatot tett vagy fenyegetett?
Ennél sokkal érdekesebb lehet, hogy hogyan merülhet fel valakiben egyáltalán ez a kérdés egy pályázati meghallgatás során. De nem akarom megkerülni a választ: természetesen nem fenyegettem és ígéretet sem tettem. Ha valaki végigolvassa a jegyzőkönyvet, hamar kiderül: pont arról beszéltem, hogy egy bíró – legyen az bárki, akár az OBH korábbi elnöke – ítélkezésére, szakmai munkájának körülményeire semmilyen módon nem hathat ki a korábbi - igazgatási tevékenysége vagy kifejtett véleménye. Pontosan tudom, és ő is tudja, hogyan lehet egy bírót nehéz körülmények közé tenni: nincs jegyzője, munkatársa, olyan szobában, olyan feltételek között dolgozik, olyan ügyeket kap, hogy elég hamar beleun. Ez kiégéshez vezet, fásultsághoz, ami akár a bíró lemondásához is vezethet. Én ezt megengedhetetlennek tartom. Pályázatom arról szólt: a bírók pontosan tudják a jogszabályok alapján, hogy mi a dolguk, senki nem is szólhat bele, hogy a tárgyalóteremben hogyan végzik munkájukat, a másodfok dolga, hogy „felülbírálja” a bírót. Egy vezetőnek egyetlen feladata lehet, hogy minél jobb munkakörülményeket teremtsen a bírák munkavégzéséhez. Ahogy ezt egyszer korábban is mondtam: van minisztérium miniszter nélkül, van hivatal hivatalnok nélkül, de bíró nélkül nincs bíróság. Mert a bíróság, mint intézmény, nem önmagában létezik; a közhatalmat a bíró gyakorolja, nem a bíróság. A bíró az, aki a tárgyalást vezeti, ítéletet hoz és ítéletet hirdet. Ha tanácsban járnak el, akkor a bírói tanács, de soha nem a bíróság, mint az elnök által vezetett intézmény. A minisztert helyettesítheti az államtitkár, a hivatalvezetőt a beosztott, de a bírót nem helyettesítheti más, az elnök sem. Nem járhat el a nevében, nem utasíthatja arra, hogy abban valamilyen végzést hozzon. Mindez szigorúan tilos. Arról kell gondoskodnia, hogy jók legyenek a munkafeltételek és a bírók elvégezzék a munkájukat.
Ezek szerint ön még nem égett ki, ha megpályázta a Fővárosi Törvényszék elnöki állását.
Nem gondolom, hogy kiégtem volna, nem is kaptam ilyen visszajelzést. Nem titok, 40 éves vagyok, 11 éve ítélkezem, de már előtte is a bírói szervezetben dolgoztam 5 évig. Az egyetem után fogalmazóként kezdtem Dunaújvárosban, így láttam, hogyan működik egy összetartó vidéki közösség, utána pedig a Pesti Központi Kerületi Bíróságra (PKKB) kerültem, amit sokszor csak ítéletgyárnak hívnak, de én itt is nagyon szerettem dolgozni. Az igazgatásban is dolgoztam, az Igazságügyi Minisztériumban két hónapot, majd az Országos Bírósági Hivatalban (OBH) több évet, részben vezetői beosztásban is. Utána saját döntésemből visszatértem az ítélkezéshez. Aki a bírói hivatást választja, azért teszi, mert szereti a tárgyalótermet – én is így vagyok ezzel. Amikor az FT elnöki posztját megpályáztam, számoltam azzal, hogy az elnökség mellett nem lenne annyi időm tárgyalni. Nagyon sokan kapacitáltak, hogy pályázzak, mert úgy látták - az eredményt nézve jól - hogy a kollégák engem támogatnának.
Az FT a legnagyobb magyar bíróság, az összes bíró csaknem harmada itt dolgozik. Az motiválta esetleg, hogy ezer embert vezethet?
Voltam kollégiumvezető egy évig, van vezetői gyakorlatom, de nem újráztam. Most sem kudarcként élem meg, hogy nem lettem elnök.
Nagy a különbség egy bírói vezető és egy szimpla bíró fizetése között?
Egyáltalán nincsenek túlfizetve a bírák. A vezetői posztért pótlék jár, meg sok egyéb plusz juttatás is, például azzal, hogy munkacsoportokba kerül be az ember. De nincs arányban a vezetők által kapott pótlék a plusz felelősséggel és a plusz feladatokkal, és olyan arányosítás sincs, hogy egy nagyobb ügyteherrel dolgozó bíró többet keresne. Egy budapesti bírónak jóval nehezebbek az ügyei, és bár vidéken is vannak nagy ügyek, de az FT-n minden bírójára jut legalább kettő-három nagy ügy. Egy „médiás” ügy nagyobb odafigyelést igényel. A tárgyalóteremben folyamatosan ki van téve az ember a kamerák kereszttüzének. Az, hogy manapság gyakran előkerül a bírói illetmény kérdése, ennek nem az az oka, hogy a markunkat tartjuk. Tudni kell, hogy 2018 szeptemberében volt egy illetményrendezés az ügyészeknél, ami már nagyon időszerű volt. Az elmúlt 30 évben egy bíró ugyanannyit keresett, mint egy azonos szinten, azonos szolgálati idővel rendelkező ügyész. Az ügyészek egy éve már 10-20 százalékkal keresnek többet. Erre az OBT is rákérdezett, és az igazságügyi tárca szerint ennek pusztán technikai okai vannak. Az elmúlt években a növekvő bírósági költségvetési keretből lenne mód egy tisztességes béremelésre is. A magyar gazdaság jól teljesít, a bruttó átlagkereset az utóbbi években lényegesen emelkedett. Ezt mi is érzékeljük, hiszen egy bírónak is annyiba kerül az élet, mint másnak. Ám eközben a bírói illetmények nem növekedtek, a legutolsó komoly béremelés 2003-ban volt. Volt ugyan háromszor 5 százalékos emelés, de ez inkább csak infláció-követésnek fogható fel, a bírói illetmény vásárlóereje drasztikusan romlott.
Az OBH-ba hogyan került, mi volt ott a dolga?
Mielőtt létrejött 2012-ben az új bírói szervezet, így az OBH is, épp a minisztériumban dolgoztam egy rövid ideig: a Büntető törvénykönyv (Btk) kodifikációjában vettem részt, egyedüli bíróként, ami nagy lehetőség és megtiszteltetés is volt számomra. Amikor a tárcától visszaosztásra kerültem, az OBH elnöke azonnal lecsapott rám, hogy kodifikációban jártas bíróként segítsem a munkáját. Hosszas unszolásra végül elfogadtam, s ezután három évig voltam az OBH-ban, ebből két évet az Magyar Igazságügyi Akadémia igazgatójaként dolgoztam, Handó Tünde felkérésére.
Ezek szerint viszonylag normális vagy jó viszonyt ápolt az OBH elnökével?
Persze, s nem gondolom, hogy most rossz viszonyban kellene lennünk, mert valamiben nem értünk egyet. Nem is tudom hova tenni azokat a megnyilvánulásait, hogy haragos lennék, nem érzem magam haragosnak vagy dühösnek. Az Országos Bírói Tanácsbeli (OBT) tagtársaimon sem a dühöt látom, így például Darák Péter kúriai elnökön sem, aki egyike a 11 tagnak. Ő egyébként közjogi méltóságnak számít, tehát a köztársasági elnökkel, a miniszterelnökkel és a házelnökkel van egy szinten, így Handó Tündének őt végkép nem szabadna ilyen jelzőkkel illetnie.
Szóvivőként leginkább ön az arca az OBT-nek, a leggyakrabban ön képviseli a nyilvánosság előtt a tanácsot. Mint ilyen, kapott rendesen a kormánypárti sajtótól: állandó jelzői között szerepel a „rendszerkritikus megnyilvánulásairól ismert” vagy a „Soros György által támogatott Magyar Helsinki Bizottsággal kapcsolatban álló”. Ezt hogyan éli meg?
Azt gondolom, a kormányzati sajtó egy része, amely ír az OBT-ről, egyoldalú forrásokból kapja az információit. Amikor például azt írják, hogy a Magyar Igazságügyi Akadémia éléről fegyelmi vétséggel, botrányos körülmények között távoztam, egyértelmű számomra, hogy olyan valaki súg, akinek belső információi vannak az OBH-ból. Persze a valóság, hogy önként kértem a visszahelyezésem. Úgy gondolom nem jellemző, hogy az OBH-ban olyan emberek dolgoznának, akik hivatali titkokat árulnak el, tehát ez a súgás viszonylag magas szintről engedélyezett. Pláne, hogy pontosan tudom, hogyan működik a hivatal.
Ha már rátértünk a Helsinki Bizottságra…. Az OBH elnöke maga engedélyezte korábban a civil szervezet bírósági tevékenységét…
A Helsinki Bizottság nagyon régóta végez jogvédő munkát és olyan tevékenységet, amely részben összefügg a bíróságok működésével. Ilyen a tisztességes eljáráshoz való jog, a bírósághoz való hozzáférés biztosítása vagy az áldozatvédelem - tehát egy sor olyan alapvető jog érvényesítésével foglalkoznak, ami segítség a bíróknak is. Hiszen ilyenkor egy külső szakértő szemlélő ad visszajelzéseket. Ezért döntött nagyon helyesen az OBH elnöke úgy 2012-ben, hogy be kell vonni ezeket a civil szervezeteket a bírák képzésébe olyan módon, hogy ne ők maguk találjanak ki képzést nekünk, hanem velük együtt szervezzünk kurzusokat az Igazságügyi Akadémia égisze alatt. Ezek egyébként többnyire uniós pénzből valósultak meg, tehát a bírósági szervezetnek, a magyar költségvetésnek egy fillérjébe nem került.
Utóbb az uniós forrásokat is felhánytorgatták.
Lehet, hogy van egyfajta kollektív amnézia, ami az OBH elnökét is érinti. Én nem szoktam az ilyet elfelejteni, ahogy azt sem felejtettem el, hogy Handó Tünde érdeme, hogy ezt akkor támogatta. Ezért nem tudom értelmezni a már említett dühöt sem. Szomorúan szemlélem, hogy az OBH-elnök egy ideje politikai szereplőként viselkedik az igazságszolgáltatásban is. Olyan nyilatkozatokat tesz, amelyekről ő is tudja, hogy nem igaz, csak valamilyen egyéb cél vagy indok alapján kell ezt mondania. Én úgy gondolom, hogy tárgyilagosan kell szemlélnem a dolgokat: én nem politikus vagyok, nem politizálok. Azt el tudom mondani, hogy láttam a Helsinki Bizottságnak is olyan munkaanyagát, amely ugyan kiegészítésre szorult, de kiváló alapanyagnak bizonyult, és segítette a bírói munkát.
Vajon mi változott meg, hogy az OBH elnöke politikai szerepbe került? Összefügg-e esetleg az új OBT tavalyi megalakulásával, vagy már korábban is így látta?
Ezt a politikai szerepet véleményem szerint a környezet adta. 2016-ban, amikor az önálló közigazgatási bíráskodás először felmerült, Handó Tündének volt egy markáns ellenvéleménye a kormányzati elképzeléssel szemben. Ez sokak számára meglepő volt. Sajnos, az utóbbi időben azt látom, hogy a törvények tiszteletben tartása és a szakmaiság messze háttérbe szorult és egészen más szempontok kerültek előtérbe. Nem hiszem, hogy az én feladatom ezt elemezni, de az tény: az utóbb tapasztalt reakciók nem megfelelőek: ha egy törvénysértést jelez a felügyeleti szerv, az egyetlen helyes reakció a „köszönöm a jelzést, megfontolom”.
Ezek szerint az OBT működésének mégiscsak volt hatása.
Én azt hiszem, nem magának az OBT-nek volt hatása, ez ennél összetettebb. 2018. január 15-én szánt szándékkal olyan bírói tanácsot választottak maguknak a bírák – törvényes módon, titkos szavazással -, amelynek tagjai egy részénél előre valószínűsíthető volt, hogy kritikusak lesznek. Nem minden tag esetében volt így, nem hiszem, hogy például engem ezért választottak taggá, mert vélelmezték a kritikusságomat. Amikor a választás volt, jegyzeteltem, így pontosan tudom, kik voltak azok, akik indultak ugyan, de nem lettek tagok. Ilyen volt például Balla Lajos, a Debreceni Ítélőtábla elnöke, aki az egyetlen ítélőtáblai helyre pályázott, de nem ő kapta a legtöbb szavazatot, helyette egy nem vezetői tisztséget betöltő, gyakorló bíró, Fatalin Judit került be. Így járt Répássy Árpád is, a Miskolci Törvényszék elnöke, aki szintén nagy szószólója ma az OBH elnökének. Tehát azt akarom ezzel példázni, hogy a bírák nem lojális vezetőkkel akarták feltölteni az OBT-t, úgy tűnik, elegük lett valamiből. Hadd mondjak egy másik példát. Miért kezdte el az OBT vizsgálni az OBH-elnök pályázatokat eredménytelenné nyilvánító gyakorlatát? A Fővárosi Törvényszék elnöki pályázata kapcsán telt be a pohár a fővárosi bíráknál. Amikor még csak választ sem kaptak arra, miért nem a nagy többség által támogatott pályázó került kinevezésre, joggal tették fel a kérdést az OBT-nek, hogy megfelel-e a törvényeknek az OBH elnökének eredménytelenné nyilvánítási gyakorlata. A Győri Törvényszék bírái pedig egy korábbi bírói kirendelés törvényességét firtatták. Az új összetételű OBT így már a megalakulása pillanatában azzal szembesült, hogy még meg sem melegedett a szék a tagok alatt, máris olyan fajsúlyos kérdésekkel kell foglalkoznia, amelyek egyértelműen konfliktust szülnek az OBH elnökével. De nem lehetett mást tenni, mint beleállni, mert ez a törvényi kötelezettségünk. Tehát ez nem a saját döntésünk volt. De ha csak annyi történt volna, hogy az OBT jelzéssel él, s ezt az OBH elnöke tudomásul veszi, minden ment volna tovább, esetleg elvitatkoztunk volna még egy ideig. A krízis a tagok lemondatásával és a legitimitás megkérdőjelezésével kezdődött el. Azok a tagok, akiket én mérsékeltnek neveznék, ők is felháborodtak ezen. Azt mondták: nem tűrhetem, hogy lemondatnak OBT tagokat. Döbbenetes volt hallani a beszámolót arról, hogy egy egész megye vezetése arról győzködi az egyik újonnan belépő tagot, hogy mondjon le tagságáról.
Csak az olvasók kedvéért, az akkor megválasztott 28 tagból és póttagból 11-en maradtak a Kúria elnökével együtt, akit a törvény delegál az OBT-be.
Nem mindenki lemondott, volt olyan póttag, aki kiesett időközben, mert kinevezték egy magasabb bíróságra. De a helyzet valóban gyorsan elmérgesedett, jött a lemondási hullám, majd utána annak kinyilvánítása az OBH-elnök részéről, hogy a testület illegitim. Erre tekintettel írtam tavaly júniusban egy cikket, amelyben úgy fogalmaztam, hogy ez a helyzet alkotmányos krízist okoz. A jogállam ugyanis úgy működik, hogy van egy felügyelt személy, akinek van egyfajta – az OBH elnökének esetében rendkívül széles – mozgástere és van egy felügyelő testület; nos egyetlen dolgot biztosan nem tehet meg a felügyelt személy, hogy az őt felügyelő testületet illegitimnek nyilvánítsa. Ehhez nincs joga, nem mondhatja azt sem, hogy a törvény nyilvánít bennünket illegitimnek, mert a törvényben ilyen rendelkezés nincs. Más kérdés, hogy Handó jogértelmezése is rossz, de mindenkinek joga van tévedni a jogszabályokat illetően, ebből azonban következtetéseket nem vonhatna le.
Mindez nem azt jelenti, hogy az OBH elnökének elmúlt hatéves tevékenységével is gond volt, hiszen mégiscsak ezért választottak az OBT-be kritikus tagokat?
Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Nem azzal van a gond, ha a gyakorlata korrigálásra szorul, azzal van a gond, ha kiiktatja az őt felügyelő testületet.
A tagokat választó küldöttek között ugyanis kisebbségben voltak a fővárosi és a győri bírák, a többség mégis kritikus bírókat választott.
Én nem nyilatkozhatok a küldöttek, csak az OBT nevében. A bírák között tudott volt, hogy a 2017-es év már nem volt feszültségmentes az OBH-elnök és az akkori OBT között. Pont azt látták, hogy a bírói álláshelyek elosztása, a bírói álláspályázatok elbírálása kapcsán erős súrlódások voltak, és az OBT az OBH-elnök több kezdeményezését visszadobta. A visszadobott előterjesztések következménye volt, hogy Handó Tünde inkább a pályázatok eredménytelenné nyilvánítását kezdte előtérbe helyezni. Az előző, 2012-ben megválasztott OBT a kezdeti időszakában nyilván kereste a hangját és a helyét. Mindenkinek új volt a szabályozás, és ezzel nem értékelem vagy minősítem a munkájukat. Nekünk már annyiban könnyebb volt, hogy tudtuk, hol vannak a veszélyek. A legfőbb veszély az volt, hogy az OBH elnöke irányítani akarja az OBT-t. Az nem szerencsés, hogy az OBH egyik főosztályvezetője a tanács irodavezetője, ő készít elő minden döntést, mert nem a farok csóválja a kutyát. Ez olyan, mintha az ügyész írná meg az ítéletet.
Volt azért ilyen korszak…
Most nem ilyen korszak van, ezt határozottan állítom. De a lényeg, hogy a bírák érezték, ha azt akarják, hogy a bírói tanács betöltse alkotmányos feladatát, miszerint balanszíroz, ellensúlyt képez, és akár viták által kiegyenlítődést hoz, s ezáltal nem egyetlen személy mindenkori akarata érvényesül – hiszen ez volt a jogalkotó szándéka is -, akkor olyan tagok kellenek, akik nem függenek személyükben az OBH-elnöktől. Én például részben függő helyzetben voltam, mert akkor kollégiumvezető voltam megbízással. Javasoltuk is egy törvénymódosítási kezdeményezésben, hogy az OBT tagságból legyenek kizárva a bírósági elnökök és helyettesek, ne választhassák taggá őket. Hasonló okok miatt változtattuk meg az OBT üléseinek helyszínét, addig ugyanis az OBH hivatali helységében tanácskozott az OBT. Tudjuk jól, a pártatlanság látszata legalább olyan fontos, mint maga a pártatlanság. És ezzel nem az előző OBT-t minősítem; nehezebb dolguk volt, mert hamar belecsúsztak abba, hogy sokan közülük munkacsoportok tagjai lettek, vezetővé nevezték ki őket, sok kérdésben függtek az OBH elnökétől. Mi azzal kezdtük, hogy nem kívánunk munkacsoport tagok lenni, amit az OBH elnöke személyes sértésnek vett. Elmondtuk neki is, hogy miért nem, abban az időben Handó Tünde még eljárt az ülésekre. Jegyzőkönyvben is olvasható, ahogy felhoztam neki a saját példáját a „háromlábú székről” – OBH, OBT, Kúria. Erről ő beszélt 2018 januárjában az Origónak adott interjúban: csak úgy tud stabilan állni a szék, ha a három láb viszonylag önálló és van egy stabilitása. Mert ahonnan mi indultunk, ott össze volt kötve az OBH- és az OBT-láb, a Kúria pedig elég távol állt mindettől. Azzal, hogy a Kúriára áttettük az üléseket, a Kúriához közeledtünk, de épp így lesz háromlábú a rendszer. Ezt a helyzetet, a tényleges felügyelet tényét az OBH elnöke – úgy tűnik – képtelen volt elfogadni.
Körülbelül ebben az időszakban mondta azt nekem egy bírósági vezető, amikor azt kérdeztem, hogy a 2012-re kialakított új bírósági rendszerrel van-e a probléma, hogy nem a rendszerrel van gond, hanem a személlyel. Persze, sokak szerint épp Handó Tünde – Szájer József fideszes EP-képviselő felesége - személyére írták ezt a rendszert...
Ez az, amire az OBT soha nem hivatkozott, mert – és ezt nagyon fontosnak tartom – az, hogy valakinek politikus a férje, semmilyen módon nem bírhat jelentőséggel. Handó Tünde vezetői tevékenységét vizsgáljuk, nem a családi kötelékeit vagy a személyiségét.
Engem mindenesetre meglepett ez a kijelentés, azt gondoltam, hogy a rendszer maga olyan, hogy az igazgatási vezető lényegében kontroll nélkül tud döntéseket hozni.
Visszakérdeznék, lehet, hogy azért, hogy elkerüljem a választ. Ha olyan egy rendszer, hogy ha egy nem megfelelő személyt ültetnek az élére, akkor összeomlik, az vajon egy jó rendszer?
Mi szükségképpen ebben a rendszerben gondolkodunk. Itt van az az érv például, amit a parlament igazságügyi bizottsága is szemünkre vet, hogy az OBT egyes tagjai elfogultak. Az elfogultság a tárgyalóteremben felmerülhet egy bíró vonatkozásában, de az OBT-tagság esetében közjogilag nem értelmezhető. A törvény szerint egy OBT-tag nem hívható vissza, a döntési mechanizmusokat úgy alakították ki, hogy minősített többségre van szükség sok kérdésben. Az elfogultsági hivatkozás több okból sem igaz. A vezetői pályázat az én esetemben volt, de facti eredménytelen, mert meg voltam bízva, vezető lettem az OBH elnökének döntése alapján. Vasvári Csaba OBT-tag még akkor perelte be az OBH elnökét, amikor nem volt a tanács tagja, ennek ellenére és ennek ismertében választották a küldöttek taggá. Továbbá az OBT 2019 februárjában pont azt állapította meg, hogy az OBH-elnök kijavította azt a törvénysértő gyakorlatát, amit a bírói pályázatok kapcsán korábban sérelmeztünk. Akkor milyen elfogultságról beszélünk? Sajnálom, hogy a tisztelt országgyűlési képviselők nem olvasták el az OBT-anyagát, mielőtt Handó Tünde menesztését elutasították, mivel ebben tényszerűen vannak leírva a jogsértések, amikre tényszerű válaszokat vártunk.
Elég meglepő is volt, hogy egy kétharmados törvényi passzusról, az OBH-elnök felmentési javaslatáról a parlament igazságügyi bizottsága úgy foglal állást, hogy nem a jelentés tartalmát vizsgálja, hanem a jelentést benyújtó szervezetet, az OBT-t minősíti, kritizálja.
Még csak azt sem mondanám, hogy a tanácsról fogalmazott meg kritikát, hanem kiválasztott a törvénysértések közül egyet, ráadásul épp azt, amiben jeleztük, hogy az OBH elnöke változtatott a gyakorlatán, és azt hozta fel példának: lám, volt az OBT tagok között, aki pályázott és eredménytelen volt. Ilyen tag egyébként nem vett részt a jelentést készítő bizottság munkájában. Még egy dologra fel szeretném hívni a figyelmet: mindazt, amit az OBH-elnök elfogultságnak nevez, ő maga idéz elő. Ez olyan, mint amikor egy vádlott leköpi a bírót, majd a védője feláll és közli, hogy a bíró mostantól elfogult. Milyen magatartás ez? Direkt nem reagáltunk az erős kijelentésekre, amikkel egy éve illet minket. Nekünk egy dolgunk van, tényekből állapítsunk meg jogi következtetéseket. Itt van például a szolgálati bírák ügye: jelenleg van 35 szolgálati bíró a 75 helyett, s az OBT joga a kinevezésről dönteni. Az OBH elnökének ebben a kérdésben semmilyen jogköre nincs, de ott van a fiókjában az összes előterjesztés. Mi ezeket szerettük volna megnézni; az van a törvényben, hogy az OBT tagoknak – nem az OBT-nek – jogukban áll iratokba betekinteni. De ezt az iratot Handó a mai napig nem engedi megtekinteni – ami nyilvánvaló törvénysértés.
Ezek után is úgy gondolja, hogy nem a személlyel van gond?
Az OBT nem az szerette volna elérni, hogy ne Handó Tünde legyen az OBH elnöke, hanem azt, hogy az OBH elnöke tartsa be a jogszabályokat. Erre más eszköze már nem volt.
Épp emiatt kezdeményezték is – Handóhoz hasonlóan – az idevágó törvények módosítását.
Igen, mert láttuk azt, hogy a bírói tanács kiszolgáltatott helyzetbe került. Nyilván ezeknek a módosításoknak meg lesz a maguk ideje, ezekkel nem most kell foglalkozni. Arra viszont felhívnám a figyelmet, hogy a Handó-féle javaslat részben azokat a törvénysértéseket orvosolná, amelyeket mi megállapítottunk. Örülök, hogy ezeket ő is problémásnak látja, ha törvénymódosítás tart szükségesnek.
Komoly nemzetközi elismerés volt az OBT számára, hogy két hete az Európai Igazságügyi Tanácsok Hálózata (ENCJ) pozsonyi ülésén önt az irányító testület tagjává választotta.
Nem személy szerint engem, hanem az OBT-t választották be, de a gyakorlatban a tanácsot mindig egy adott személy képviseli a hálózatban. Nagy megtiszteltetés ez az OBT és az összes magyar bíró számára. Az ENCJ nyomon követi az egyes nemzeti tanácsok munkáját, azt a szerepüket, ahogyan védik a jogállamiságot. Európában nem kérdőjelezik meg az OBT legitimitását, számukra evidens, hogy a tanács működik. De itthon se mindenki: Trócsányi László igazságügyi miniszter számára is evidens a tanács legitimitása az ellenkező bizonyításáig.
