Del Medico Imre: Ki kicsoda?

Magyarországon régen is, ma is minden itt lakó személynek bejelentett lakással kell rendelkeznie, azaz napjainkban csak kellene. Természetesen azoknak is, akik annak idején a pencsiben laktak.

Anyám irodájában volt a bejelentőkönyv, ő maga kezelte, s fel volt tüntetve benne a beköltöző személy minden, rendőrség által megkívánt adata. A pencsiben minden héten legalább egyszer megjelent egy detektív és ellenőrizte, láttamozta a bevezetett adatokat. Egyikük nevére emlékezem ma is - rokonszenves ember volt -: dr. Csobaji. Rajtuk kívül csak akkor volt dolga anyámnak rendőrökkel, ha előállítani jöttek egy vendéget. Erre csak kétszer került sor. Az egyikről már írtam, az önmagát lengyel menekültnek kiadó Stanislaw Wonickyről a Gestapo ügynökéről. A másikról az alábbiakban szólok.

Valamikor 1939- 40-ben szobát vett ki egy elegáns házaspár. Nevet nem említek, mert a férj igen ismert, úri család tagja volt. Az ifjú, roppant csinos bécsi hölggyel nemrég kötött házasságot, lakásuk még nem volt. Már jó néhány hete laktak a pencsiben, amikor egy reggel megjelentek a detektívek. Nem a KEOKH emberei, hanem - mint később megtudtuk - a gazdasági ügyekben illetékesek. Az ok: valutasíbolás. A háború által okozott és még várható értékromlás miatt sokan igyekeztek készpénzüket, értékeiket a semleges külföldön biztonságba helyezni. Itthon a devizagazdálkodás, a síbolás büntetendő cselekmény volt.

A jó családnevet viselő férj ebben volt segítségére több olyan személynek, aki pénzét, értékeit külföldre kívánta juttatni. Feleségét nem tartóztatták le, de rendszeresen kihallgatták. Hiába, mert semmit sem volt hajlandó mondani. Még akkor sem, amikor a nyomozás során kiderült, hogy férje bigámiát követett el, még nem vált el első feleségétől. A változás akkor következett be, amikor a vizsgálati fogságban ülő férjnél orvosi vizsgálatra került sor és kiderült, hogy titkolt nemi betegsége van. Ezután a feleség is megvizsgáltatta magát. Kiderült, hogy férje átvitte rá a betegséget és már a házasságkötéskor beteg volt. Ettől fogva hajlandó volt vallomást tenni. Utána pedig - mivel eredetileg osztrák állampolgár volt - hazautazott Németországba.

Pár nappal 1944. március 19-e után beállított egy SS-ember. Érdeklődött a pencsiben régebben néhány hétig lakott szép hölgy, Brack Márta után (megjegyzem - mai szóval -: szexbomba volt). Anyám semmit sem tudott róla azon kívül, ami a bejelentőkönyvben állt. „De ez a nő zsidó!” „Magyar állampolgár és vallást nem kérdezünk". Mire a német: „Azt érezni, szagolni kell, ha valaki zsidó”. „Hogy mit nem mond" - felelte Anyám és megkínálta egy feketével. Abba az imént kiürült csészébe töltötte a kávét, amiből a németnek ajtót nyitó Léderer Andor vendég itta ki feketéjét. Hát az SS-embernek nagyon ízlett a kávé, nem szagolt, nem érzett semmit, csak megköszönte és távozott.